Az Ability Parkban – mely a fogyatékos emberek élethelyzeteivel szórakoztató
formában szembesít – a házigazdákkal való beszélgetés legalább olyan érdekes,
mint a megoldandó játékos feladatok. A hallássérült Gergőnek például az a
feladata, hogy a vele egy asztalhoz ülőknek megtanítsa a színeket jelnyelven.
„Mióta itt dolgozom, az önbizalmam megnőtt – állítja –, hiszen itt én tudok
valamit, amit a látogatók nem, így a nagy mellényűeket is tudom játék közben
finoman ugratni.”
Egy másik játékasztalnál ismerkedünk össze Gáborral, a választékosan beszélő
fiatalemberrel, akinek születésekor megsérült az egyensúlyrendszere, emiatt
enyhén dülöngélve jár. A kérdésre, hogy okoz-e ez neki kellemetlenségeket,
megvonja a vállát, hogy persze, hiszen olyan a járása, mintha egyfolytában
részeg lenne, de őszintén szólva, ami igazán zavarja, az az, hogy rendszeresen
összekeverik hasonmásával, Gyurcsány Ferenccel. Akkor esett le neki is a
tantusz, amikor valaki melléült a villamoson, és kérdezgetni kezdte, hogy mikor
lesz végre jobb az ország helyzete. Gábor kicsit furcsállta a kérdést, de
megpróbált udvariasan válaszolni, ám kezdett nagyon kényelmetlenné válni számára
a helyzet, amikor egy hölgy elkezdte számon kérni tőle, miért emelt adókat.
Azóta inkább nem vesz föl Gyurcsány Ferencéhez hasonló szemüveget, ám amikor a
„fáradjon előre, miniszterelnök úr” mondat kíséretében helyet adnak neki a
metrón, azt örömmel el szokta fogadni.
Arra a felvetésre, igaz-e, hogy a vakok boldogabbak, mint a hallássérültek, egy
másik játékvezető, a teljesen vak Csaba azt feleli: nem kell ezt ilyen drámaian
venni, ő például jókat szokott ökörködni hallássérültekkel is. Na és hogyan
mókázik egy süket meg egy vak, hiszen sem beszélni, sem mutogatni nem tudnak
egymásnak? Hát nyomtatott nagybetűkkel írnak egymás tenyerébe!
„A kerekes szék olyan, mint egy tank, szögletesen, az utolsó pillanatban kell
vele fordulni. Ez végül is egy extrém sport, lehet akár két keréken
egyensúlyozva is hajtani, és ugyanúgy alapulnak erre a hobbira baráti körök,
ahogy a gördeszkázásra vagy a síelésre; magam is szereztem már ezen keresztül
barátokat” – büszkélkedik az akadálypályán való ügyetlenkedésünket látva az
animátor. A fiatalember annak ellenére lelkes rajongója a kerekes székkel való
közlekedésnek, hogy ő maga nem szorul rá erre az eszközre, mert nem a mozgása
sérült, hanem a hallása.
A vaklabirintusban a látássérült segítő nélkül pánik lenne rajtunk úrrá, mikor
ránk zárják az ajtót a vaksötétben. Az egészséges ember legalább olyan
ügyetlennek és kiszolgáltatottnak érzi magát az Ability Park játékaiban, mint a
sérült emberek az épek világában: a szabályok segítség nélkül
értelmezhetetlenek.
2008. 10. 31. (XII/44)
