Az 1952-ben Londonban tapasztalható szmog volt az első olyan jelentős esemény, amely rávilágított, hogy milyen katasztrofális egészségügyi hatásai lehetnek az emberi tevékenységnek. A halálozási statisztikák megmutatták, hogy összességében 6 ezer ember életét követelte a füstköd. A mostani budapesti szmog abban hasonlít a londonihoz, hogy hasonló időjárási helyzetben alakult ki.
„A téli időszakban Magyarországon rendszeresen előfordul olyan, a levegő szennyezettsége szempontjából kedvezőtlen meteorológiai helyzet, amelynek során az alsóbb légrétegek keveredése gátolt, így a kibocsátott szennyezőanyagok feldúsulnak, nem tudnak felhígulni a tisztább légrétegekkel” – tájékoztatta lapunkat Bibók Zsuzsa, a környezetvédelmi tárca főosztályvezető-helyettese. A londoni helyzethez képest lényeges különbség az, hogy az akkor jellemző széntüzelésnek „köszönhetően” főleg a kén-dioxid szennyezte a levegőt, míg ma a szálló por okozza a legtöbb nagyvárosban a problémát.
A szálló por forrásai a közlekedés, lakossági fűtés és kisebb mértékben az ipari tevékenység. A pornak az a része veszélyes, amely 10 mikrométernél kisebb átmérőjű, mert ez le tud jutni a mélyebb légutakba. Páldy Anna, az Országos Környezetegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese elmondta a Heteknek, hogy a legveszélyesebb a 0,5 és az 1,5 mikron közötti por, mert az a léghólyagokból bejuthat a tüdőszövetbe, ott gyulladást okozhat, és beindíthatja a vérrögök képződését is. Így hozzájárulhat infarktus, embólia és trombózis kialakulásához. A főorvos asszony azt tanácsolja, hogy magas légszennyezettségi értékek esetén különösen azok, akik veszélyeztetettek, minél kevesebb időt töltsenek a szabadban, és ott lehetőleg ne végezzenek fizikai munkát, és ne sportoljanak. Érdemes beszerezni por ellen védő maszkot is, például barkácsboltból vagy kerékpáros szaküzletből.
2009. 01. 16. (XIII/3)
