Míg a kilencvenes évek körül ritka volt a lakosság körében a hulladékok szelektív módon való gyűjtése, addig ma már a megkérdezettek 52 százaléka érintett. Igaz, a rendszerváltás után jelent meg nálunk is a nyugati fogyasztói létforma hordaléka: a dobozos üdítők, a csomagolt egyenételek, a milliónyi prospektus. Egyidejűleg felbukkantak a környezetvédők is, valamint azok az okos üzletemberek, akik a szemétben is kincset láttak. Így lassan nálunk is elkezdtek szaporodni a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségei, és növekedésnek indult az újrafeldolgozó ipar.
„Minden erőfeszítésünk ellenére a lakosság háromnegyede hiszi csak el, hogy a különválogatott hulladék tényleg hasznosításra kerül”– állítja Viszkei György, az ÖKO-Pannon Kht. ügyvezetője, aki kérdésünkre elmondta, hogy a gazdasági válság miatt a begyűjtés gazdaságossága is romlott. Kevesebb nyersanyagra van szükség, különösen az építőipar és az autógyártás visszaesése érintette érzékenyen az újrahasznosítást, jóllehet a feldolgozást mindenképpen folytatják.
Egy átlagos ember 350 kg szemetet termel évente. A korábban ismeretlen PET palackból például már évi 1,5 milliárdot dobunk ki. Újrahasznosítás esetén a begyűjtött hulladékokat tovább válogatják, bálázzák, tömörítik, majd a rendeltetési helyükre szállítják. Ez gyakran igen messze van, az italoskartonokat például Németországba, a PET palackokat Kínába szállítják. A hasznosítás igen változatos lehet, hiszen például hatszázhetven üdítős doboz átalakulhat egy kerékpárrá, 27 darab PET palack pedig megfelelő beavatkozás esetén egy polár pulcsi formáját veheti fel.
Az ÖKO-Pannon Kht. által nemrégiben készíttetett felmérésből az derül ki, hogy a lakosok háromnegyede úgy gondolja, hogy lehetősége van a hulladékok szelektív gyűjtésére, miközben ez a valóságban csak 5 millió lakos számára érhető el (1200 településen), és a főváros a legellátottabb. A megkérdezettek továbbá úgy vélték, hogy az általuk termelt hulladék 50 százalékát szelektálják. A valóságban a szelektíven gyűjtött hulladék aránya az összes hulladékhoz képest 12-13 százalék. Az emberek 65 százaléka több mint 100 métert is megtenne otthonától egy szelektív hulladékgyűjtőig, a többieknél a 100 méter a felső határ. A magasabb iskolai végzettségűek, a nagyobb településen élők és a 40-59 évesek azok, akik szelektív hulladékgyűjtők. Ami igen nagy gondot okoz: a gyűjtőszigeteket sokan arra használják, hogy otthagyják a feleslegessé vált kacatjaikat vagy a háztartási szemetet. Csak Budapesten tavaly 700 millió forintba került ennek az elszállítása. A magyarok legnagyobb lelkesedéssel a műanyaghulladékot gyűjtik. Igen fontos, hogy tapossuk laposra, nyomjuk össze, amit csak lehet. A papírhulladék a második helyezett. A papír esetén az a legfontosabb, hogy ne legyen közte más. A fémek gyűjtése inkább a megélhetési bűnözés körébe tartozik. A lakosság többsége mérsékelt lelkesedéssel végzi az üdítős, sörös- és konzervdobozok gyűjtését. Az üveg előnye pedig az, hogy szinte 100 százalékban újrahasznosítható. Lényeges, hogy válogassuk külön a színeset és a fehéret. A veszélyes hulladékok (gyógyszer, festék, sütőzsiradék, akkumulátor) gyűjtése a hulladékudvarokban vagy egyéb kijelölt gyűjtőhelyeken történik.
2009. 03. 20. (XIII/12)
