A kétnapos tiltakozó akcióhoz az ágazati szakszervezet, a Figisc szerint a benzinkutasok mintegy 86 százaléka csatlakozott. Kifogásuk a hosszú munkaidő és a magas költségek voltak. Úgy döntöttünk, legjobb, ha a naponta Sienába dolgozni járó szomszédokat kérdezzük, a környékbeli viszonyokról pontosabb képet kapunk így, mint az internetről. Az a baj, hogy többek szerint ilyenkor a benzinszállítók is sztrájkolni szoktak, ami miatt a sztrájk lejárta után sem lehet napokig benzint kapni, hiszen ha nem szállítanak, nincs mit árulniuk a kutaknak. „Mit szoktatok ti csinálni sztrájk idején?" - faggatjuk az egyik szomszéd családanyát, Patriziát. „Ez igazán egyszerű, előtte jól teletankoljuk az autót, majd utána addig megyünk, amíg van benne benzin. Ha elfogy, nem megyünk tovább, és kész."
Ésszerűnek tűnik abbahagyni a pakolást, és rögtön elautózni valahová üzemanyagért. De hova? Van még a másik irányba is benzinkút, de közvélemény-kutatást tartva oda is fölösleges elindulni. 40 liter üzemanyagra lenne szükségünk, hogy kijussunk Olaszországból, ám jelenleg csak 15 liter van a tankban. Egyik ismerősünk, Simone Secciani múltkor megemlítette, hogy van otthon gázolajtartálya, felhívjuk gyorsan, hogy mi a helyzet, eladna-e nekünk? „Persze, csak most Gaioléban vagyok a lányommal, majd hívlak." Eltelik 1-2 óra, mikor felhív elmagyarázni, hogyan találjuk meg a helyet, ahol a tartályuk van. San Sano gyönyörű a délutáni napsütésben, az út szélén ciprusfák, odébb pedig a dombokon hullámzó szőlősorok. Elfogy az aszfalt, elindulunk a szőlőbe, mikor cseng a telefon, hogy látják a dombtetőről, hogy túlmentünk, vissza kéne tolatni a szakadék szélén. Már várnak a kereszteződésben, felfelé indulunk a szőlőn át. „Ez itt az anyukám háza, ott van most a családom is, utána bemegyünk bemutatni, rendben?" - kérdi Simone, és a fészer melletti tartályhoz vezet, melyben traktor áll. Úgy kalkulálunk, hogy 50 liter elég a határig. Egy euróért adja literjét.
A bemutatkozást persze nem lehet megúszni, bemegyünk később a házba, a konyhában rengeteg ember, mindenkivel parolázunk. A gazdálkodó édesanyja - hetvenen túli, gyönyörű hölgy - kávéval kínál, hirtelen szalad ki a válasz a számon, hogy kérek, csak hogy ne álldogáljak már ott olyan idegenül, bár utána jövök rá, hogy este hét óra van. Megkínálnak a frissen sült kaláccsal is, kérdezgetnek Budapestről, megtárgyaljuk, hogy a szerkezete kicsit hasonlít Firenzééhez - folyó a város közepén hidakkal, az egyik oldalon heggyel. „Hogyhogy van itthon gázolaj-tartályotok?" - kérdezem a gazdálkodót. „Nézd, itt Chiantiban minden a turistákhoz van szabva, így ha mi akarunk vásárolni, el kell mennünk 20-30 kilométert, hogy normálisabb árakat találjunk. A legközelebbi kút Pianellában, 8 kilométerre van, de elképesztően drága. Így időnként idejön egy tartálykocsi, és a nagyobb mennyiség miatt viszonylag jó áron jutunk üzemanyaghoz, amelyet a traktorokhoz is használunk."
2009. 07. 17. (XIII/29)
