Elkövettem azt a hibát, hogy a tizedik ARC plakátkiállítás megtekintését a végéről kezdtem, így csak lassan derült ki számomra, hogy az idei fő csapásirány nem a víz, hanem az újrakezdés-újratervezés témaköre. Mentségemre szolgál, hogy a Coca-Cola betűtípusából kiírt Csapvíz óriásplakát méretben igen nagy hatást gyakorolt rám. „Többek között nekem is ez a plakát keltette fel leginkább az érdeklődésemet” – mondja Kasza Krisztina kereskedelmi asszisztens, s ő hívja fel a figyelmemet a Magyar vagyok, nem gárdista feliratú óriásposzterre is, amely szintén a korábbi fogalmak újraértékelése miatt tűnik ki az átlagból. A látogatók többsége tizen- és huszonévesekből tevődik össze délelőtt ugyanúgy, mint délután; őket kérdezgetem, faggatom a látottakról.
„Az irónia, a humor és az ötletelés – ez az, ami tetszik, amiért ide eljöttem” – feleli érdeklődésemre Kövér Attila középiskolai tanuló. Barátja, Ördög Zsolt – részben diák, részben honvédségi alkalmazott – szintén a kreativitást méltányolja, ő már a korábbi években is rendszeres látogatónak bizonyult. Eötvös Zsolt szakács szerint azért jó a kiállítás, mert „benne van a magyar valóság”. A vízről pedig – mondja – azért érdemes kampányolni, mert nem értékeljük eléggé, mekkora kincset jelentenek számunkra a különböző eredetű s a többi országhoz képest nagyobb mennyiségben rendelkezésünkre álló vizek. Hanna, Flóra és Eszter hetedikes tanulók, egyszerűen fogalmaznak: „Tök jó az egész!” Főleg a színek vonzzák őket, és nem tetszenek nekik az amatőr pályaművek közé becsempészett kereskedelmi plakátok. Ezzel a véleményükkel nincsenek egyedül.
Érdekes módon az „újratervezés” témakörére nem sokan reagálnak, pedig emberi dolog, hogy ha valamit elrontottunk, az eredmény láttán igyekszünk változtatni a dolgokon. Nézzük inkább a Te mit terveznél újra? feliratú, üresen álló plakátfelületet, amely az interaktivitásra teszi a hangsúlyt. Az odafirkált válaszok („az órarendünket”, „a munkanapok számát”, „az országot”, „a svédek elleni meccset”, „ a BKV végkielégítést”, „Trianont”, „a szerelmet”, „mindent”, „nem tudom” stb.) elég beszédesek: változtatni könnyebb, mint megtalálni a helyes irányt.
2009. 09. 11. (XIII/37)
