A Radnóti színpadon az idén harmadik évadban futó egyszemélyes előadás nagyon személyes ügy. A színész fizikailag is köztünk mozog az alig osztályteremnyi térben. Leül mellénk, megáll előttünk, a szemünkbe néz. Odatartja nekünk a könyvét, lábunk elé teregeti papírjait, az eredeti anyakönyveket, meg a neki írt leveleket. Betessékel a költő életébe, s nem mellesleg a magáéba is beinvitál. Épp ez az ötlet lényege: Radnótit, a zsidó származású, magát szívből magyarnak érző költőt „kelti életre” kortársunk, Bálint András. Szó sincs arról, hogy a színművész Radnótinak hinné magát, de a származástudat és a hazafiság hasonló megélése párhuzamot von köztük. No és az átélt élmények is egymásra hajaznak kissé, bár a végkifejlet terén, reméljük, azért mégsem…
Így kerülnek a színre sorjában a kirekesztő törvények és az orvosi papírok, no meg a gyalázkodó levelek és uszító újságcikkek. Valamint a zsidóság és magyarság egyszerre (és semmiképp egymással szemben) átélését latolgató írásrészletek Nádastól, Spirótól, Szép Ernőtől és Bálint Györgytől. És nem mellesleg versek is elhangzanak Radnótitól. Ismertek, szépek, de ilyen feltáró közegben nem tapasztalt erővel most „ütnek” a Razglednicák, meg a sűrű bibliai képekkel is felvonuló Eclogák. És persze a Nem tudhatom is, mely ott a Nagymező utcában egészen különleges ezen az estén, ahol más elképesztő mondatok is elhangzanak: „Az embernek nem lehet büntetlenül olyan családja, amelyben kétezer évre visszamenőleg nem találtatik analfabéta” – idéztetik Bíró Lajostól, és kissé megáll a levegő.
„Nekem bizonyisten eszem ágában se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor kiszálltam: nekem itt zsidónak kell lenni. Miért? Énbennem ez egyáltalában nincs elintézve. Egyszerűen elnevetném magam: csak nem fogunk ebben az érdekes életben ilyesmivel is foglalkozni? Sokszor úgy voltam vele, mintha az egész csak egy rossz vicc lenne, amit énellenem találtak ki. Egész életemben zsidó legyek?! Tessék talán felosztani ezt, mint egy katonaságot vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon mondjuk egy évet mint zsidó, ha már okvetlenül kell a világon, hogy az ember zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember” – írta le valamikor Szép Ernő, elmondja most Bálint András, de mintha valami friss blogból lépne elő a mondat. Hát ilyen egy est ez. Oda kell menni, és meg kell nézni.
2009. 09. 25. (XIII/39)
