A lombhullató növények a hideg időszakban leveleik elhullatásával is a víz- és hőveszteséget csökkentik a lehető legkisebbre, ugyanis a téli csapadék bár gyakran bőséges, a fagyos földből nem felvehető számukra. Örökzöldjeink nem védekeznek így, ezért különös figyelmet kell fordítani arra, hogy ne érje őket szárító szél és tűző téli nap a hideg hónapokban. A kertben, dézsában tartott növényeket lehetőleg helyezzük át a fagy és szél által kevésbé kitett oldalra: a lombhullatóknak a nyugati házfalak adnak biztonságos védelmet, az örökzöldeket viszont állítsuk az árnyékos szélvédett sarkokba.
A fagykárok megelőzésére mérjük fel, nem áll-e meg a csapadékvíz a növények tövében, gyökerénél, mert a vízzel áztatott föld jobban átfagyhat, ezzel jelentős károkat okozva a kerti növényeknek. A rövid nappalos évszakban egyébként is kevesebb vizet vesznek fel a növények, ezért még a télikertek növényeit is kevésbé kell öntözni, a kertben pedig természetesen már ősszel abbahagyhattuk a vízutánpótlást, a természetes csapadék elegendő.
Tovább növelhetjük a fagyvédelmet, ha homokkal, földdel, szalmával vagy fenyőkéreggel (ez utóbbi szétterítve gyomelnyomó hatású lehet a következő szezonban) halmozzuk körül az évelők tövét. A cserjék többségét, a szőlőt és a rózsaféléket vissza is vághatjuk ekkor, hogy csak rövidebb fás részük maradjon a talaj fölött.
Az örökzöldeket, pálmaféléket és más fagyérzékeny növényeket sűrű szövésű finom hálóval vagy zsineggel kötözzünk össze, hogy ne legyenek kiálló hajtások, így megreked a hő és nem tud átfújni a szél rajtuk, tuják esetében pedig a hó és jég nem hajtja le az ágakat, így szép marad a formájuk, és nem fagynak meg. A pálmákat és a fügét legjobb áttetsző fóliával beburkolni, amit házilag barkácsolt fakeretre erősítve tudunk legkönnyebben elhelyezni. Jó, ha a növényhez nem simul hozzá a fólia, így nem tud a lecsapódó pára ráfagyni a levelekre, és kórokozóknak sem alakul ki ideális sötét párás környezet.
Hogy megkönnyítsük a tavaszi munkákat, még időben gyűjtsük össze az első vagy sokadik fagyok után több szakaszban lehulló leveleket, különösen ügyelve arra, hogy a talajt rontó hatású dió és a fenyőfélék tűlevelei mind eltűnjenek a kertből. Az utóbbiak kivételével, ha lehet, komposztáljuk a leveleket és a lehullott terméseket, mert tavasszal vissza kell juttatnunk az ősszel elvesztett szerves anyagot a kertünk szervesanyag-körforgásába. Ahol nincs fű vagy talajtakaró növény, ott meghagyhatjuk az avart, ez védi a fagytól és az amortizációtól a földet, tavasszal pedig elkezd lebomlani, és ezzel javítja a szerkezetét.
A tető fölé lógó fákról hulló levelek eltömíthették az ereszeket, csatornákat, ezért le kell ellenőriznünk, és ha szükséges kitisztítanunk, hogy a bőséges téli csapadék útja szabad legyen.
A kerti csapokat és a kerti tó vízforgató rendszerét fagymentesítenünk kell, azaz zárjuk el a fagymentesítő csapot, és engedjük ki a vizet, a tavi berendezéseket pedig tisztítás és fertőtlenítés után helyezzük a kamrába.
A tavi növények kellő vízmélység (70 centiméter) esetén átvészelik a telet, gyökereik ilyenkor a fagymentes alsó rétegben megőrzik a megújulóképességüket.
A virágzó balkonnövényeket, mint például a muskátlit, hűvös, de nem fagyos és világos helyiségben tudjuk átteleltetni. Öntözni sem igazán kell, mert az életfolyamatok lelassulnak, és majd csak februárban kell őket két-három hajtásos tövekké visszavágni, hogy egészségesen kezdjék a tavaszi sarjadást. Teleltetéshez vágjuk le az elhalt virágokat és szárrészeket. Fontos, hogy tíz foknál ne legyenek melegebb helyen, mert növekedésük a téli fényviszonyok mellett hiányos lesz, és gyenge hajtások alakulnának ki. Haladó növénybarátok föld nélkül is átteleltethetik ezeket, a gyökerek megsértése nélkül vászonba vagy újságpapírba tekerve.
A lakásban vagy télikertben tartott szobanövények körül vizsgáljuk meg a nyílászárókat, mert a rosszul szigetelő ablakok vagy a szellőztetéskor fellépő hideg légáramlat miatt megfázhatnak. Ha szükséges, a téli időre tegyük őket a lakás védettebb sarkaiba.
A szobanövények áthelyezésénél ügyeljünk arra is, hogy ha padlófűtésünk van, a padlón ne maradjon növény, és a fűtőtestek közvetlen közeléből is tegyük el a virágokat. A túlzott párolgás miatt a leggyakoribb öntözéssel sem tudnánk megfelelő vízháztartást fenntartani ezekben a cserepekben.
A szobanövényeknek segíthetünk a szürkébb napok átvészelésében, ha zöld leveleiket lemossuk a portól, így hatékonyabban hasznosíthatják a kevés fényt is, a színes, világos levelű növényeket pedig tegyük a lehető legnaposabb helyekre, mert ezek igénylik a legtöbb fényt.
Ha teljes körűen nem is lehet kitérni minden felmerülő szempontra, általános szabályként tartsuk szem előtt a növény fény-, hőmérséklet és vízigényét, amikor egy-egy konkrét növényt meg akarunk védeni a téltől.
2009. 11. 20. (XIII/47)
