Miért hallgat a férfi, miért beszél a nő?

Státusz és kapcsolatok

Számos néprajzi, antropológiai, nyelvészeti kutatás alapján vonta le dr. Tannen azt a következtetését, hogy a férfiak hierarchikus világban élnek, és mint ilyenben, a beszéd az erőviszonyok felmérésének eszköze. Kulcsszó a státusz, amelyet a férfiak mindenképp igyekeznek megtartani, vagy a rendben feljebb helyezkedni. Ezzel szemben a nők a kapcsolatok sűrű és szövevényes hálózatrendszerében gondolkodnak, s a beszéd számukra a kötelékek ápolására való. Ebben a világban a hangsúly a közösségépítésen, a bensőséges légkör fenntartásán van. A megállapítások természetesen nem kizárólagosak, a különbségek a hangsúlyban és a fokozatokban mutatkoznak meg, ugyanakkor a kommunikáció kétségtelenül egy kötéltánc a bensőségesség és a függetlenség egymással ellentétesnek látszó szükségletei között.
„Alighanem a nők és a férfiak beszédmódja közösen alakította ki azt a sztereotípiát, hogy a nők nem hagyják élni a férfiakat. A helyzet ugyanis a következő: a legtöbb nő szívesen megteszi, amire kérik, míg a legtöbb férfiban a legenyhébb célzás is ellenérzést vált ki, ha úgy érzi, hogy valaki – különösen egy nő –, megmondja neki, hogy mit tegyen. Egy nő hajlamos megismételni a kérését, ha nem kap választ, mivel meg van győződve arról, hogy a férfi biztosan megteszi a kedvéért, ha megtudja, mennyire szeretné, hogy teljesüljön az óhaja. A férfi azonban el akarja kerülni, hogy azt érezze, parancsot teljesít, ezért inkább ösztönösen kivár, hogy azt képzelhesse, szabad akaratából cselekszik. Ez végül persze nyaggatáshoz vezet, mert valahányszor a nő megismétli a kérését, a férfi mindannyiszor későbbre halasztja annak teljesítését.”
A nők gyakran szeretnek panaszkodni, gondjaikat a legapróbb részletekig ecsetelik, akár több személynek is egymás után, mindig ugyanakkora beleéléssel. Ez egészen addig jól is megy, amíg más nőknek teszik ezt, hisz az a másik tudja, hogy odaadással kell hallgatni, és lehetőleg valami hasonló probléma megemlítésével biztosítani a panaszkodót, hogy nincs egyedül, és „tudom, hogy érzel”. Nem így akkor, ha a panaszos hölgy egy férfiba fut bele sérelmének ecsetelésével. A férfiak ugyanis problémamegoldó beállítottságúak, és azonnal rávágnak egy megoldást, és ezzel legjobb szándékuk ellenére is megbántják partnerüket, aki –számukra érthetetlen módon – nem megoldást várt, hanem megértést. A férfiak megközelítési módja az érzelmek lecsendesítése a kiváltó ok semlegesítésével, a nők azonban érzelmeik támogatását, megerősítését várják el.

„Miért nem beszélget velem?”