A képességfejlesztő programok működtetői szerint egy gyermeket nem lehet elég korán elkezdeni tudatosan felkészíteni az életre, a munkára és a rá váró megoldandó problémákra. Szerintük sokkal harmonikusabb annak a bébinek a fejlődése, aki már születése óta tanul úszni, zenélni, énekelni és természetesen valamilyen idegen nyelvet. Lépten-nyomon olyan reklámokkal találkozhatunk, amelyek arra hívják fel a lelkiismeretes szülő figyelmét, hogy gyermeke akár részképességzavarokkal is küzdhet, amelyeket ha nem kezelnek időben, komoly gondokat okozhatnak az iskolás évek alatt.
Az ellenzők állítják, hogy egy egészséges gyermeket felesleges fejleszteni, hiszen úgyis fejlődik magától is, ha biztosítjuk számára a nyugodt, biztonságos családi hátteret, szeretetet, törődést és a szabad játékot. A rengeteg fejlesztéssel, a sok információval, a túlságosan ingergazdag környezettel csak túlstimuláljuk őket, ami akár hiperaktivitáshoz is vezethet, sőt egy idő után a valós világ akár unalmas is lehet a számukra. A babáknak szóló játékos fejlesztőprogramok közül az egyik (Baby Einstein) DVD-kkel is dolgozik, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy kétéves korig egyáltalán nem ajánlott a tévénézés.
A babaúszás árnyoldalaira is sokan rávilágítottak már. Szerintük felesleges a piciket a víz alá erőltetni, hiszen az ilyenkor működésbe lépő búvárreflex – ami megakadályozza a bébit abban, hogy a víz alatt próbáljon meg levegőt venni – félelemből fakad. Azt pedig már sokan megtapasztalhattuk, hogy gyermekünk akkor is tökéletesen megtanul úszni, ha félévesen még nem tud nyitott szemmel a víz alatt lubickolni. A korai nyelvtanulás tekintetében is sokszor parázs vita zajlik. Ellenzői feleslegesnek tartják addig egy idegen nyelv elsajátítását, amíg az anyanyelvet sem beszélik a gyerekek. Ezen módszerek közül talán a legismertebb a Helen Doron Early English, mely immár huszonöt éve működik világszerte. Lényege, hogy egészen három hónapos (!) kortól kezdve a gyerekek először hallás alapján sajátítják el az angol nyelvet játékos formában – zenével, mondókákkal, melyeket naponta többször „háttérzene” jelleggel kell meghallgatniuk. Így hangolódnak rá a helyes hangsúlyozásra, kiejtésre, mely később, amikor már írni-olvasni is tudnak, nagy segítséget jelent.
A Gekko Képességfejlesztő Játszóház tíz éve működik Magyarországon, Budapesten pedig szinte minden kerületben elérhető egy. Nullától tizennégy éves korig vállalják a gyermekek fejlesztését játékos formában. Pedagógiai módszerük négy nagy fejlesztendő terület köré csoportosul: mozgásfejlesztés, kognitív fejlesztés (észlelés, megismerés, megértés képessége), beszédfejlesztés és a szociális érettség fejlesztése. Az egyórás foglalkozásokat fejlesztő-pedagógusok vagy gyógypedagógusok tartják.
A szülők bármikor részt vehetnek a foglalkozásokon, még a nagyobb gyermekek esetén is. Egy-egy csoportban három-négy gyerek vesz részt, de akár egy gyermeknek is megtartják a foglalkozást.
Az első találkozáskor egy teszt segítségével felmérik a gyermek képességeit a fent említett négy nagy területen. Fontos megemlíteni, hogy akkor is javasolják a programban való részvételt, ha a gyermek minden képessége pontosan megfelel annak, amit az adott korosztálytól elvárhatunk. Persze az már más kérdés, hogy mi is az a szint, amit például egy három évesnek már tudnia kell. Vajon kell-e tudnia egyedül öltözködni? Vagy elvárhatjuk-e, hogy egyedül merítsen az asztalra kirakott ebédből? Ha ezeket nem tudja, már nem érhet el tökéletes eredményt, tehát a képességfelmérésből az derül majd ki, hogy a gyermekünk az adott területen elmaradt a kortársaitól, és fejlesztésre szorul.
A fenti módszerekben egy közös vonás biztosan van a programok megálmodói szerint: minél előbb elkezdik a gyerekek, annál okosabb, intelligensebb, sikeresebb felnőttek lesznek. A korai fejlesztést ellenzők szerint az ezeket a módszereket kínáló cégek inkább a profitszerzésre teszik a hangsúlyt. Egy biztos: egy gyermek jövőbeni sikere nem csak azon múlik, hogy két-három éves korában már képes-e megtanulni írni, olvasni és számolni. Talán a Nobel-díj sem azért fog elúszni, mert a szülő elmulasztotta már az anyaméhben tanítgatni magzatát, és nem akkor tesszük csemeténkkel a legjobbat, ha zsenit akarunk nevelni belőle (ha már mi nem lettünk azok). Azon szülők gyermekei sem szenvednek hátrányt, akik nem képesek kifizetni egy képességfejlesztő program igencsak borsos árát. Hiszen otthon is tudunk énekelni és mondókát mondani a babáknak, tudjuk őket dobálni és pörgetni, még akadálypályát is készíthetünk nekik. Mindehhez csak időre, türelemre és odafigyelésre van szükség a szülők részéről.
2010. 02. 19. (XIV/7)
