„Amikor 1990-ben különváltunk Nógrádtól, azzal kezdtük a munkát, hogy lemeszeltettük a falu összes házát. Egy település adjon magára, ha belép ide a látogató, ne a szemetet meg az elhanyagoltságot lássa az utcán" - idézi fel a rendszerváltás körüli éveket Berkenye polgármestere. Schmidt Józsefné - akit a falu hatszázötven lakosa csak Marika néniként ismer - húsz éve vezeti a települést.
A polgármester számára a rend nem csak választási jelszó. „Marika néni a községháza mellett egyszer elvesztette a mobiltelefonját. Az csak természetes, hogy a becsületes megtaláló viszszavitte a készüléket. A polgármester asszony nagyon megörült, mert nem vette észre, hogy amikor lehajolt a gyomokat kihúzni a közút menti ágyásban, a telefon kicsúszott a kötényéből" - érzékelteti büszkén egy falubeli, hogy milyen példát mutat a község első embere. A faluban amúgy kiemelkedő a közbiztonság, köszönhetően annak, hogy az emberek megbecsülik a maguk és mások értékeit.
A kicsiny nógrádi falu történetét - mint oly sok magyar települését - a török megszállás szelte keresztbe. Már az 1300-as évek végén virágzó település volt, de a hódoltsági időkben szpáhibirtokká minősítették - el is pusztult néhány évtized alatt. A váci püspök a felszabadulás után Baden- Würtenbergből érkezett német ajkú lakosokkal alapította újra Berkenyét. Először négy család érkezett, akik jobbágytelkeket alakítottak ki, majd jöttek a többiek. Húsz év alatt a lélekszám mintegy 400 főre emelkedett. Nagyjából ennyi maradt majd háromszáz éven keresztül.
2010. 05. 28. (XIV/21)
