Sokan és sokat írtak arról, hogy mi az oka annak, hogy ilyen drasztikusan visszaesett az olvasó emberek száma. A felmérések egyértelműen a televízió, az internet, a mozi minden más szórakozási formát eltörlő hatásáról tanúskodnak. A családokban hiányzik a példaadás, a szülők is több órát ülnek a tévé előtt, könyvet csak 10-15 percre vesznek a kezükbe. A gyerekeknek is egyszerűbb és időtakarékosabb berakni egy DVD-t, mint felolvasni és elmagyarázni a mesét. Persze aztán felvetődik a kérdés, hogy a gombnyomásra induló hangos könyvet hallgató gyerek miért nem kötődik a szüleihez, és miért nem olvas.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a kutatók új középkor kezdetéről beszélnek, ahol a műveltségi szakadékok legalább akkorák lesznek, mint a középkor elején voltak: egy elenyésző kisebbség tudott csak olvasni, a társadalom széles rétegének semmilyen kapcsolata nem volt a könyvekkel. Az új kor új emberideált hoz magával, a 21. század emberét, aki minden információt az internetről szerez, kiválóan ért a számítógépekhez, de nem olvas, szókincse minimális, érzelmi élete pedig nincs. Ő a homo informaticus, az új középkor polgára.
Nem veszünk könyvet, és alig kölcsönzünk
Igen, Magyarországon egyre drágábbak a könyvek, a kiadók és az olvasók is küzdenek a válsággal, de korunk értékrendje is tükröződik abban, hogy mit tartunk drágának: egy közepes árkategóriájú regényt meg lehet venni három gyorséttermi menü árából, arról nem is beszélve, hogy egyes szórakozóhelyek belépőjéből magánkönyvtár alapításába is foghatnánk.
A könyvvásárlás örök alternatívája a kölcsönzés, a könyvtárak ma is a kultúraközvetítés eszközei. És mindent megtesznek, hogy becsalogassák az ajtón a fiatalokat és idősebbeket, hogy könyvet adhassanak a kezükbe. Író-olvasó találkozókkal, mesedélutánokkal, vetítésekkel, foglalkozásokkal igyekeznek alkalmazkodni a modern olvasói igényekhez. De még így is a magyar lakosságnak csak negyede tagja valamelyik könyvtárnak (Dániában ez a szám nyolcvanöt százalék).
2010. 07. 30. (XIV/30)
