„Megfigyeléseink során azt láttuk, hogy szívünk úgy viselkedik, mintha saját értelemmel rendelkezne, és alapvető módon befolyásolja azt, hogy hogyan fogjuk fel a világot, és hogyan reagálunk rá” – állítja a szív működésének kutatására szakosodott kaliforniai HeartMath Intézet weboldala. „Lényegileg úgy tűnik, hogy a szív befolyásolja az intelligenciát és a tudatot.” Fajsúlyos kijelentések ezek, hiszen az orvostudomány még ma is kitart amellett, hogy az agy irányítja a test szerveit, beleértve a szívet is.
Howard Martin, a HeartMath Intézet alelnöke szerint „a szív negyven-hatvanszor több elektromos impulzust bocsát ki, mint az agy. Nem pusztán vért pumpál, hanem szerepet játszik az érzelmek irányításában, hormonok termelésében is. Az emberek évezredekkel ezelőtt is úgy írtak a szívről, mint ami saját intelligenciával rendelkezik – lehet, hogy igazuk volt. A modern tudomány néha csak azt fedezi fel, amit az emberek már amúgy is tudtak.”
A neurokardiológiai kutatások egyik úttörőjeként Dr. J. Andrew Armour vezette be a funkcionális szívbéli agy fogalmát még 1991-ben. Kutatásai során felfedezte, hogy a szív rendelkezik egy saját, összetett idegrendszerrel, amely megfelelően kifinomult ahhoz, hogy a maga nemében „miniagyként” tartsák számon. Idegpályái lehetővé teszik, hogy a koponyában elhelyezkedő agytól függetlenül lépjen fel: képes tanulni, emlékezni, sőt érezni és érzékelni is.
Mint több kutatás utal rá: „A szív valójában egy nagyon komplex, önszervező információfeldolgozó központ, saját »aggyal«, amely kommunikál a koponyában elhelyezkedő aggyal, illetve befolyásolja is azt az ideg- és hormonrendszeren, valamint egyéb csatornákon keresztül. E behatások alapjaiban befolyásolják az agy működését és a főbb szerveket, és végső soron meghatározzák az élet minőségét.”
A HeartMath Intézet munkatársainak kutatásai szerint a szív elektromágneses mezőkön keresztül is kommunikál az aggyal.
A szív hozza létre a test legerőteljesebb és legnagyobb kiterjedésű, ritmikus elektromágneses mezejét. A szív mágneses tere körülbelül ötszázszor erősebb, mint az agy mágneses mezője, és több méter távolságról is érzékelhető.
2010. 10. 08. (XIV/40)
