A cukornád trópusi növény, valószínűleg Indiából származik. Az ókor népei a cukornád édes levét itták, amely nem volt tartósítható, idővel megerjedt. Időszámításunk után 600 körül a perzsa birodalomban sikerült először ezt a levet besűríteni, majd finomítani, ezáltal szállíthatóvá vált, és kereskedni lehetett vele. A cukor azonban még évszázadokon keresztül gyógyszernek számított, és csak a leggazdagabbak számára volt elérhető. A perzsa birodalom hanyatlása után került át az iszlám világba, majd a keresztes lovagok közvetítésével Európába. A kizárólag a trópusokon termő cukornádat a forró éghajlathoz szokott négerekkel termeltették meg a rabszolgatartó országok. A portugál, a spanyol, majd a brit birodalom felemelkedésében és gazdagságában jelentős szerepet játszott a cukorból származó busás jövedelem. „Nem túlzás azt állítani, hogy a rabszolga-kereskedelem során húszmillió afrikai pusztult el, s kétharmaduk a cukor miatt” – írja Noel
Deerr brit történész. Manapság Angliában az egy főre jutó átlagos évi cukorfogyasztás 50 kilogramm, az USA-ban 54, míg Magyarországon mintegy 36 kilogramm. Hazánkban egyébként egészen a 19. századig az emberek édesítésre főleg mézet használtak, a második világháború után azonban rohamosan megnőtt az iparilag előállított cukor fogyasztása.
Tiltakozik a szervezet
Az elmúlt 150 év alatt a világ cukortermelése 1,5 millió tonnáról 70 millió tonnára, tehát ötvenszeresére nőtt, ami nagyban hozzájárult az emberiség egészségének általános romlásához – állítja Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök, élelmiszer- és táplálkozástudományi tanácsadó. A finomított fehér cukor a szervezet szinte minden részében káros folyamatokat indít el. A szervezet minden folyamata igen érzékeny és bonyolult szabályozás alatt áll. Így van ez a vércukorszint tekintetében is. A vérben a glükóztartalomnak állandóan 0,1 százalék körül kell maradnia. Az izommunka során a sejtek cukrot „fogyasztanak”, és ennek a folyamatnak arányában juttat a máj glükózt a vérbe a szervezet cukorraktárából.
A fehér cukor nem igényel különösebb emésztést, így hamar a véráramba kerül. Ekkor összetett hormonális folyamatok indulnak meg. A hasnyálmirigy inzulint termel, mely a sejtek számára hozzáférhetővé teszi a glükózt, így a vércukorszint csökken. Az állandó cukorfogyasztás miatt azonban a hasnyálmirigy sejtjei egy idő után elfáradnak, így először csökken a glükóztolerancia, később viszont cukorbetegség is előállhat.
A kutatók már jó ideje feltételezik, hogy összefüggés van a cukorfogyasztás és szervezetünk védekezőképessége között. Szakemberek szerint napi 100 gramm fehér cukor elfogyasztása esetén szinte felére csökken a szervezet ellenálló képessége. A glükóz hirtelen jelenik meg a vérben, ami leköti az immunsejtek receptorait, kiszorítva például az értékes C-vitamint, ami az immunrendszer megfelelő működéséhez elengedhetetlen.
A fölösleges cukor egy idő után a májban zsírrá alakul. Gyermekek esetén az elhízás még súlyosabb következményekkel járhat, hiszen esetükben újabb zsírsejtek is képződnek, a felnőtteknél pedig a már meglévők nagyobbodnak. A rendszeres és mértéktelen cukorfogyasztás károsíthatja a szívet és az érrendszert, a szemet, a fogakat, az emésztőszervek nyálkahártyáját, a hasnyálmirigyet és az idegrendszert, hátrányos a máj és a vese működésére is, és megzavarja a hormonháztartást. Hosszabb távon elhízást, más esetben tápanyagszegénységet okoz, az erjedési folyamat miatt pedig gyakran szellemi tompaság, ingerlékenység, kedvetlenség, rossz közérzet jön létre.
2010. 11. 12. (XIV/45)
