Takács Gabriella
Ildikó ambiciózus, gyermekét egyedül nevelő édesanya. Munkahelyi előrelépés és fizetésemelés reményével vágott bele levelező főiskolai tanulmányaiba. A négy évet – beadandó feladatokkal, zárthelyi dolgozatokkal és vizsgákkal – becsülettel végig is küszködte, ám idejéből és energiájából a diplomamunkára már nem futotta a munka és a gyermeknevelés mellett. Itt jött be a képbe a hölgy egyik ismerőse, aki segítségképpen elkészítette helyette a diplomamunkát – igaz, pusztán szívességből. Így végül sikerült a várva várt előrelépés és a fizetésemelés is.
Mirtill és a többiek
Ildikó és a hozzá hasonló helyzetben lévő diákok igényeinek kiszolgálására komplett iparág szerveződött. A mások helyett – természetesen nem ingyen – diplomamunkákat gyártó bértollnokok között akadnak „magányos farkasok”, nyugdíjas, esetleg épp a pénztárcájukat kissé felhizlalni vágyó pedagógusok, szövegírók vagy szimplán jó tollú, „kísérletező kedvű” egyetemisták is. Mások csapatokba szerveződve dolgoznak – derül ki némi internetes kutakodás után. Némelyik teamnek vagy egyéni szerzőknek még honlapjuk is van tevékenységük reklámozására. Igaz, elérhetőségeiket szigorúan csak e-mailben tárják a nyilvánosság elé. Nem meglepő, hogy a téma kényessége folytán nem szívesen beszélnek tevékenységükről, a telefonon érdeklődőket óvatosságból alaposan ki is kérdezik a megkeresés indítékairól. A jelenség mára – kis képzavarral élve – pár anonim celebet is kitermelt. „Friderikusz úrnak már mindent elmondtam azzal kapcsolatban, amit erről tudni lehet, másnak nem is szándékozok mondani semmit” – hárította el érdeklődésünket egyikük.
Illegális szolgáltatásuk mindezek ellenére profi módon szervezett. A kliensnek munkafelvétel előtt, egyeztetéskor mindössze a szakdolgozatot váró egyetemi/főiskolai kar, szak nevét, a diplomamunka témáját, címét, továbbá az elkészítés határidejét kell közölni a „szolgáltatóval”. A bevált menetrend szerint a bérírók általában a végösszeg 20-30 százalékát kérik előleg gyanánt – a többit majd a kész diplomamunka átvételekor kell kiegyenlíteni.
A magát csak Mirtillként emlegető profi szakdolgozatíró például évek óta „utazik” ebben a műfajban. Irodalomtörténész édesapja hatására nyolcéves kora óta érdekli a betűvetés – a családfő azonban nem tud lánya megkérdőjelezhető keresetkiegészítő hobbijáról. „Még csak az kellene, szegény egész biztosan infarktust kapna. Első alkalommal egyébként egy barátnőm keresett meg azzal, hogy szedjem egy kicsit ráncba a készülőfélben lévő diplomamunkáját, de annyira tele volt stilisztikai, helyesírási és egyéb hibákkal, hogy »dühömben« inkább írtam neki egy teljesen újat, szinte a nulláról. Jelest kapott rá, és örömében elhalmozott kisebb ajándékokkal. Így kezdődött” – emlékszik vissza a kezdetekre. A hölgy civilben egyébként profi szakszövegíró, és időnként kortárs irodalmi platformokon is megfordul, a dolgozatírást hivatalosan elismert tevékenységei mellékszálaként űzi. Ez a szolgáltatás a honlapján már nyilvánvalóan nem szerepel. A diplomamunkára vágyók többnyire a korábban elégedett ügyfelek ajánlásai útján jutnak el hozzá.
Mirtill tarifája a piaci átlag felett van – oldalanként átlagosan 1500 forintot számít fel a munkájáért, amely így a 60 oldalas végtermék esetében közel 100 ezer forintot jelenthet. A végső árat emellett a sürgősség és a kidolgozandó téma nehézsége is meghatározza. A műszaki vagy például genetikai tárgyú diplomamunka már háromszoros tarifával fut. (Ez utóbbiért a „szerző” már komoly szakmai elismerésben is részesült – még a könyvkiadás is szóba került.) Amennyiben a megrendelő extragyors kidolgozást óhajt – ilyenkor a szakdolgozatnak két-három hét alatt kell elkészülnie –, a szerző 100 százalékos sürgősségi felárat számít fel. „Tény, hogy nem számítok az olcsó írók közé a piacon, de legalább minőséget nyújtok, és eddig még mindenki meg volt a produktummal elégedve.” Mirtill egyetlen esetben nem vállal bérírást. „Az újgazdagok huszonnégy-huszonöt éves, aranykalitkában nevelkedett, elkényeztetett, szemtelen gyerekeitől általában nem veszek át megbízást. Nem szívesen tárgyalok azzal a réteggel, aki a pénzéért úgy érzi, hogy mindenkit megvehet, és lenézően viselkedhet másokkal” – magyarázza. A profi szakdolgozatíró egyébként tapasztalatai alapján úgy látja: a megbízók többsége valójában az időhiánynak álcázott lustaság miatt köt ki valamelyik dolgozatírónál.
2011. 03. 25. (XV/12)
