Hódmezővásárhely elődje a 14. században alakult ki két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával. „Hód” neve valószínűleg a hód állatnévvel azonos, míg a „Vásárhely” név vásártartási joggal bíró települést jelent. A mezővárosi jelleget hangsúlyozó „mező” névelem csak később ékelődött be végleges nevébe. A városlakók kedvenc parkosított tere a Kossuth tér (a régi promenád) valódi térélménnyel fogad: patinás polgárházakkal, tetszetős díszkutakkal, szabadtéri képzőművészeti alkotásokkal.
A Városháza 57 méteres tornyának kerengőjéből impozáns panorámában gyönyörködhetünk. Az épület díszes lépcsőháza, a történelmi alakok festményeivel ékesített díszterme a régmúltat idézik, ugyanakkor a folyosók, irodák falain helyi festőművészek képei árulkodnak a város ma is pezsgő képzőművészeti életéről. A tér nyugati oldalán áll az 1905-ben Pártos Gyula tervei alapján felépült, eredeti ékességében felújított, Fekete Sas nevet viselő neobarokk épület. A gimnázium mögött húzódik egy építészeti különlegesség, a 3 kilométeres kőfal, melyet a szegedi nagy árvizet követően 1879-ben kezdtek el építeni.
Vásárhely élénk művészete révén lett a magyar szellemi élet egyik kiemelkedő helyévé. Képzőművészete „ecsettel írt” társadalmi regény, mely lépten-nyomon visszaköszön az utcákon is, például mívesen megmunkált utcanévtáblák formájában. Kiss Lajos néprajztudós rakta le a Tornyai János Múzeum gazdag néprajzi gyűjteményének alapjait. Nagy György János, tehetős vásárhelyi gazda 18. században épült parasztházában pedig megismerkedhetünk a vásárhelyi hímzés és kerámia történetével.
Egykor a kender és lenvászon párnavégeken a magyar racka juh gyapjából font, növényi festékanyagokkal színezett fonallal a fekete, a barna, a rózsapiros és a búzakék ezernyi árnyalatából a színek finom szimfóniáját hozták létre. De sokszor csak a gyapjú természetes színeit használták a nyájak genetikai sokfélesége miatt. Az egyedülálló vásárhelyi szőrhímzés mai készítőit a Hímzőműhelyben találjuk, ahol iparművészek segítenek abban, hogy magunk is alkotóvá válhassunk.
A 18. századtól kezdve itt formálódott a magyar népi asztalosság egyik legjelentősebb, virágos festésű, faragásos bútorstílusa is. A 20. század fordulóján helyben alkotott a legtöbb fazekasmester, s még ma is mintegy 15 fazekas dolgozik a városban: számukra az alapanyagot a határban található kitűnő agyag szolgáltatja. A híres-neves vásárhelyi kerámia sokféleségét mutatja, hogy városrészenként más-más szín- és formavilágban alkottak, egymással is finoman versengve: a tabániak sárga alapon vörös-feketével írókáztak, a csúcsiak fehér alapszíne kobaltkék díszítésű, míg az újvárosiak zöld-barna tónusú tálakat, kancsókat készítettek. A helyi fazekasok szívesen fogadják az érdeklődőket, műhelyeikben bemutatják, hogyan készülnek szépséges kerámiáik.
A kertváros keretezte Hód-fürdőt a város szívében, nagy kiterjedésű, ligetes környezetben találjuk. 76 Celsius-fokos, alkáli-hidrogénkarbonátokban gazdag vize alapozza meg a város több mint 75 éves fürdőhagyományát. A strand minősített gyógyvizével, három szabadtéri medencéjével, fedett uszodájával, kiszolgáló egységeivel, valamint masszázzsal, szaunával és sok más, pihenést elősegítő szolgáltatásával üdíti fel a látogatót.
Kirándulások a környéken
Az óriási tanyavilág, a végtelen rónaság és a város kapcsolata lótartás nélkül régen elképzelhetetlen lett volna. Ám ma is nagyszerű lehetőség a természet és a lovak szerelmeseinek ez a vidék: több lovasfarm található ugyanis errefelé. A helyi lóállományok legjobb egyedei országos díjugrató versenyeken is megállják a helyüket, míg társaik a lovas oktatást és a turizmust szolgálják.
Rárós-Kéktón erdősávokkal határolt szikes legelők, fehér gólyák, nagy kócsagok, barna rétihéják látványa tárul elénk. Mivel a környék vizekben igen gazdag, a Tisza és holtágai, a kisebb folyók és a magántavak remek apropókat nyújtanak mind a vízi sportok, mind a horgászat szerelmeseinek, a gazdag vadállomány pedig ideális a vadászatot kedvelőknek.
A mártélyi üdülőterület a Tisza déli szakaszának talán legszebb ékköve, mely a Tisza és a Maros találkozásánál, a Fehér-tó közelében, vadregényes holtágak, morotvák, rekettyések között fekszik. Mártély igen kedvelt fürdőhely, csónakázási, vízibiciklizési, szörfözési lehetőséggel. A táj csendes folyóival, pompás naplementéivel és a hamisítatlan vidéki vendégszeretettel remek helyszín a nyaralás szempontjából. Fedezzük hát fel az Alföld eme gyöngyszemét, e sokszínű várost és csodás környékét!
2011. 07. 01. (XV/26)
