hetilap

Tihanyt nyáron méltán illetné az ország fővárosa cím, hiszen – Illyés Gyula szerint – ilyenkor nem érdemes máshol élni. A térség szubmediterrán éghajlata nagyon kellemes, melynek köszönhetően több olyan növény- és állatfaj él itt, amely ritkaság hazánkban. Jellemző, hogy évente háromszor is hozhat termést a füge, de legnagyobb híre mégis az 1920-as években idetelepített és meghonosodott Csúcs-hegyi levendulának van.
A Földközi-tenger mellékéről származó levendula az árvacsalánfélék családjába tartozó félcserje, virágai kékeslilák vagy mélylilák, és a növény felső részén virulnak. Elég csak megfogni őket, és kezünk egész nap illatos marad. Jótékony hatásai közismertek, illata átható, tiszta és üde, egyszerre élénkít és nyugtat. Felhasználják még a provence-i fűszerkeverékhez, de a gyros egyik alapfűszereként is számon tartják.
Idén májusban megnyitotta kapuit a Belső-tó partján a Balaton-felvidéki Nemzeti Park látogatóközpontja, a Levendula Ház, egy szórakoztató- és tudományos turisztikai központ. 340 millió forintból valósult meg a beruházás, a nemzeti park igazgatósága a költségek 85 százalékát pályázati forrásból, 15 százalékot pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium által biztosított önrészből finanszírozta.
Vers József tájegységvezető lapunk számára elmondta, hogy a Levendula Ház-projekt célja egy magas színvonalú természetismereti látogatóközpont létrehozása volt. „Már túl vagyunk a tízezredik látogatón, gyerekcsoportok, családok egyaránt szép számmal jönnek. Egy hazánkban még szokatlan interaktív kiállítás – egyik látogatónk a balatoni »csodák palotájának« nevezte – és egy nagyon szép rövidfilm várja a látogatókat. Ezenkívül van itt egy rendkívül ízléses és gazdag ajándékbolt, ahol minden kapható, ami levendula. Továbbá egy teázó-kávézó igényes egyedi süteményekkel, italokkal, valamint egy információs részleg. A foglalkoztatóteremben rendszeres természetismereti és kézműves foglalkozások folynak” – tette hozzá Vers József.
A levendula aratásáról megtudtuk: vágott virágnak kissé korábban (idén két héttel ezelőtt), olajlepárláshoz pedig a most következő hétvégén aratják. A virágzás egyébként június közepétől három-négy héten át látványos, amikor lilába borul a táj. A település egyik szimbóluma is a levendula, amelyből a negyvenes évekre közel százhektáros ültetvény alakult ki. Az itt termett levendula olaja Európa-szerte híres volt, minősége túlszárnyalta még a dél-franciaországi Provence vidékének ültetvényeit is. A termelt mennyiségre jellemző, hogy az árutőzsdén jegyezték a tihanyi levendula olaját. Bittera Gyula elsőként Kaposváron, majd Budapesten, a Hungária körúton létesített illóolajgyárat; a tihanyi levendulaolaj további finomítása szintén itt történt.
A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. Sajnos a hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás terület java részét szőlővel telepítették be. A maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a természetes szukcesszió, a beerdősödés folyamata. A kilencvenes évek közepétől aztán a még „menthető” részeken, ahol levendulatövek még nagy számban éltek, a nemzeti park megkezdte a cserjék visszaszorítását.
Tihany történelmi, kulturális öröksége kimeríthetetlenül gazdag. A gejzírmező gejzírkúpjai hárommillió évvel ezelőtt keletkeztek vulkáni működés hatására. A gejzírsziklák közül a legszebb az Aranyház, amely nevét a rajta megtelepedett, a lemenő nap fényében aranysárgán csillogó zuzmóról kapta. A Nyereg-hegy ék alakú hegygerince a félsziget egyik legértékesebb képződménye. A Csúcs-hegyen a tömegesen virító vetővirág, a csillagvirág és a tarka nőszirom gyönyörködtet.
A skanzenben együtt látható egy halászcéh, egy fazekas és egy gazda háza eredeti felszerelésekkel. A Babamúzeumban két év­század „babatermését” gyűjtötték össze. Az Óvár-tető pihenőnél találjuk a Visszhang-dombot az Ekhó-kővel. Hajdanán az itt kiáltott üzenet tizenhat szótagját is visszaverte az apátsági templom fala, azonban ma már hiába kísérletezünk: néma a visszhang az útjába emelt sok épület miatt.
A Tihanyi-félsziget építészeti, vallástörténeti és természeti látnivalókban egyaránt bővelkedik. 1952-ben itt alakult ki hazánk első tájvédelmi körzete. Nem véletlen, hogy 2003-ban az Európai Tanács Európai Diplomával jutalmazta a geológiai, biológiai, tájképi sokféleség megőrzésére tett erőfeszítések miatt.
A Külső-tónál a nádas az úr: valaha a Bala­tonhoz tartozott, ám a vízszint csökkenésével a víz csak a mélyedésekben maradt meg. Így a nagykócsagok és a récefajok sokaságát remekül megfigyelhetjük. A vulkáni kráterben létrejött Belső-tó a horgászok paradicsoma. A Külső- és a Belső-tavat elválasztó hegygerinc csúcsa, a Kiserdő-tető érdekes kőformákkal lepi meg a látogatót. A félsziget nemzeti kincseit megismertető hétvégi túrákat (Lóczy Lajos sétaút) vezetővel is kérhetjük a Balaton-felvidéki Nemzeti Parktól.
Aki pedig szereti a kulináris élvezeteket, nem fog csalódni, hiszen megkóstolhatja a helyi halspecialitást, a zamatos gardát. De messze földön híresek a vidék illatos borai is. A nap végét pedig megkoronázhatjuk egy kis pancsolással vagy hajókázással a balatoni naplementében.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek