A fiktív történet Mississippibe, a hatvanas évek Amerikájába repíti a nézőt, ahol a demokrácia, a szóvirágokban kimerülő kereszténység és a törvényesített fajgyűlölet szemmel láthatóan kényelmesen megfér egymás mellett. Főhősnőnk, Skeeter, főiskolai évei után érkezik vissza szülővárosába, hogy nekilásson tervei megvalósításának, ugyanis híres írónő szeretne lenni. Tudván, hogy ehhez nem árt némi gyakorlat, lelkesen munka után néz a helyi újságnál. Ambícióit nem töri meg, hogy csupán az éppen elárvult háztartási rovatot bízzák rá. A házi praktikákkal kapcsolatos olvasói kérdésekre kell válaszolnia („Hogyan kerülhetjük el a könnyezést hagymapucolás közben?"), jóllehet, fogalma sincs a házimunka rejtelmeiről.
No, nem mintha az immár példás családanyaként pózoló barátnőinek lenne. Ők ugyanis főzésre, gyereknevelésre nem érnek rá - a kártyázással egybekötött pletykapartik és az ehhez hasonló szórakozások teljesen lekötik az idejüket. Cselédeket tartanak, olyan fekete nőket, akik mindennapi megaláztatások mellett végzik a házimunkát, főzik az ételt, pucolják az illemhelyet - amelyet ők maguk nem is használhatnak -, és mellesleg nevelik a fehér gyerekeket.
Kathryn Stockettet bevallása szerint saját gyerekkora ihlette meg: a déli államokban nőtt fel, anyját nem sokat látta, egy Demetrie nevű fekete hölgy nevelte fel, akit Stockett nagyon szeretett, bár soha nem gondolt bele, hogy milyen lehetett Demetrie élete. A regény ezt próbálta bepótolni, ezért választotta témaként a cselédek rejtett életét.
2011. 11. 25. (XV/47)
