Hazánk egyik legszebb barokk, műemlékekben gazdag városa a Mátra és a Bükk hegység között folyó Eger-patak völgyében fekszik. Többek szerint a város nevét a patak mellett még ma is honos égerfáról kapta. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarság első nemzedéke a 10. század elején megszállta Eger területét. István király 1004-ben alapított itt püspökséget. 1241-ben, amikor II. Kilit volt a püspök, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárok elvonulása után hamarosan megindult az élet. Azonban a mohácsi vészt követően, 1526 után szomorú időszak következett be Eger életében: a kettős királyság idején a város szinte évente cserélt gazdát, s a török is közeledett.
Az 1552-es év hozta el Eger számára a nagy helytállás lehetőségét. Dobó István várkapitánynak és maroknyi hadinépének sikerült megvédeni a várat, sőt, ezáltal Észak-Magyarországot is a terjeszkedő török birodalomtól. Ennek a viadalnak állított örök emléket Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, melyet a világ számos nyelvére lefordítottak. Ekkor nevezték el a hazaszeretet városának.
A reformkorban, 1828-ban nyitották meg az első magyar nyelvű tanítóképzőt Egerben. Az építkezések számos iparost, kézművest, kereskedőt, művészt vonzottak ide. A századforduló után az iskolaváros-jelleg dominált, iskolái és más kulturális intézményei miatt „magyar Athénnak” is nevezték. Minderről ma számos múzeum és kiállítóhely „mesél”.
2012. 09. 28. (XVI/39)
