Hazánk eddigi leghíresebb gesztenyefája valószínűleg a királyvölgyi gesztenyefa Kőszegen. A népnyelv 800 évesnek tudta, bár az évgyűrűk száma alapján inkább 481 évesnek becsülhető. 1963-ban hajtott ki utoljára, tehát az ültetése nagyjából Mátyás király korára tehető. A közel félezer éves vadgesztenyefánk azonban „elbújhat” a szicíliai Százlovas Fa mögött, melynek korát 2000 és 4000 év közöttire teszik. Ez kontinensünk legöregebb fája, gesztenyefélék között pedig a világbajnok. Töve (az ókori gyökereken kinőtt új tősarjakkal együtt) 58 méter kerületű, és a mondák szerint régebben az odvas tövek közt egy kis fakunyhó is rejtőzött. Az Etna oldalán növő fa neve egy legendából származik, mely szerint Aragóniai Johanna nápolyi királynét és százfős lovas kíséretét egyik útja során a közelben érte egy heves vihar. A királyné a hatalmas gesztenyefa alatt húzta meg magát teljes csapatával együtt.
Bár a vadgesztenyefák potenciális életkora több száz év, a városi fák ennek töredékét képesek csak megélni. Idén az aszály sem kedvezett a fáknak, de az utóbbi években három olyan tartós probléma is jelentkezik, amely gyengíti az amúgy sem fiatal magyar vadgesztenye-állományt. A Hetek kérdésére Pásztor Petra, a Parkfa védelem munkatársa kifejtette, mi az oka annak, hogy a gesztenyék levele nyár közepére megbarnul, és augusztusban már elhullajtják leveleiket, mielőtt még a termések beérhetnének. A korai levélhullatás fő oka a vadgesztenyelevél-aknázómoly, mely nagyjából az ezredfordulón jelent meg hazánkban. A lepke lárvája úgynevezett aknákat rág a levélszövetben. Évi három-négy nemzedéke miatt nyár közepére az egész levelet elboríthatják az aknák és a levelek elszáradnak. Rosszabb helyzetben vannak a városi vadgesztenye fák, melyeket gyakran körbebetonoznak. A gyökér a vizet és a tápanyagot nem tudja felvenni, mert a gyökér felszívó öve a beton alatt helyezkedik el. Ezen felül a levegőszennyezés és az útsózás sem kedvez a faállománynak. A harmadik, járulékos problémát pedig a gombabetegségek jelentik, melyek gyakran a legyengült fáknál jelentkeznek. A giugnardia levélszéltől induló, V alakú, vörös száradást okoz, a lisztharmat fehér bevonatot képez a levélen. A magas, sűrű lombozatú fáknál a permetezés csak részmegoldást jelent: sokszor nem jól időzített, és nem a megfelelő szerrel történik a védekezés. Pásztor Petra az injektálást javasolja: a törzsbe juttatni a növényvédőszert ami belülről, egy vivőanyag segítségével jut fel a levelekig és ott fejti ki hatását. Ez a rovarok és gombák ellen is megoldást jelent. Évenként három-négy kétséges sikerű permetezés összege elegendő évente egy rovarölőszeres injektálásra, ami mindig látványos eredményt hoz. Az egészséges, öreg fák egészen őszig megőrzik leveleiket és megannyi tüskés, zöld golyót hullatnak az avarba, melyből fényes gesztenyetermések kerülnek elő, a gyerekek nagy örömére.
Kippkopp
2012. 09. 14. (XVI/37)
