A bitcoin 2009-ben indult útjára, amikor Satoshi Nakamoto „kibányászta” az első 50-es digitális érmét. A „bányászás” kifejezés arra utal, hogy az előállítása hasonlít az aranybányászatra. A munkások computerek, amelyek hosszas számításokkal végigellenőrzik az összes számkombinációt, hogy rábukkanjanak egy, a bitcoin matematikai feltételeinek megfelelő kódra. Egy ilyen kód 50 BTC-t, vagyis bitcoint ér. A találathoz szükséges számítási idő lassan növekszik a bányászott mennyiség függvényében. Így garantált, hogy nem keletkezik felesleg a devizapiacon. Minél több BTC létezik, és minél több számítógép dolgozik a bányászaton, annál kevesebb új pénz kerül a gazdaságba, fenntartva ezzel az igényt.
2010-ben alakult meg a BTC-piac, pár hónapra rá egy Laszlo nevű felhasználó végrehajtotta az első fizetést, és jóízűen elfogyasztotta a 10 ezer BTC-ért vásárolt pizzáját. Akkoriban még gyorsan ment a bányászat, keveset ért a bitcoin. Az elmúlt hetekben egy BTC-ért 266 USA-dollárt is kértek. 10 ezer BTC ma már komoly vagyon, de még a közelmúltban is teljesen más volt a helyzet. Idén januárig 10 dollár körül volt az árfolyam, majd január közepétől lassú emelkedésbe kezdett. Egészen március elejéig, amikor is elérte a 30 dollárt, majd begyulladtak a rakétahajtóművek. A híreket olvasva nem nehéz beazonosítani az összefüggéseket, főleg ha ismerjük a bitcoin másik oldalát is.
A bitcoint nem üzemelteti senki, nincs központi szerver, sőt szerver sincs. Teljesen elosztott rendszer, az egyes felhasználók számítógépein többszörözve vannak az átutalások bizonyítékai. Amíg az interneten vannak bitcoin tárcát futtató számítógépek, és amíg a bitcoin matematikai alapjaiban megbíznak a felhasználók, addig a bitcoin értéket fog képviselni, az utalások végbemennek, lehet vásárolni. Mivel nincs központja, nem lehet lekapcsolni, lefoglalni, letiltani.
2013. 05. 17. (XVII/20)
