A különböző érzelmek, mint például a stressz, a szenvedés vagy a félelem az ember génállományra gyakorolt hatásának vizsgálata nem új keletű az orvostudományban. A Kalifornia Egyetem Pszichoneuroimmunológiai Központjának vezetője, Steven Cole és az Észak-Karolinai Egyetemen tevékenykedő kollégája, Barbara L. Fredrickson már legalább egy évtizede foglalkoznak a témával.
A legújabb kutatásuk, melynek eredményeit a múlt hónapban publikálták, a pozitív érzelmekre fókuszált: arra keresték a választ, vajon különbözik-e a boldogság hatása a negatív érzelmekétől, és ha igen, miben tér el attól. Szembetűnő különbség mutatkozott ugyanis a boldogság különböző fajtái által okozott génexpressziós változásokban. Korábbi kutatások azt igazolták, hogy a véráramban keringő immunsejtek stressz, fenyegetettség vagy bizonytalanságérzet következtében olyan génexpressziós változásokon mennek keresztül, amelynek eredményeképpen fokozódik a gyulladást előidéző fehérjék termelése, míg az antivirális proteinek előállítása csökken.
A vizsgálat során nyolcvan olyan embertől vett vérmintákat tanulmányoztak, akik a boldogság hedonikus (a kívánságok minden áron való kielégítéséből fakadó boldogság) és eudaimonikus (a boldogság azon fajtája, mely egy magasztosabb célért való küzdésből és a létezés értelmének tudatából fakad) fajtáit eltérő mértékben élték meg. Azon személyek vérében, akik magas szinten éltek eudaimonikus boldogságban, nagyobb mennyiségben voltak jelen az antivirális fehérjék, miközben a gyulladást serkentő géntermékek száma jóval alacsonyabb volt. Ezzel szemben a hedonista életvitelből fakadó boldogságot előnyben részesítő alanyok vérében, hasonlóan a negatív hatásoknak kitett emberekéhez, magasabb volt a gyulladást okozó fehérjék és alacsonyabb az antivirális proteinek szintje. És bár az eudaimonikus boldogság génexpressziós profilja az optimálisabb, az érzelemélmény tekintetében a két fajta között nem volt eltérés.
2013. 08. 09. (XVII/32)
