Nyugat-európai felmérések alapján az emberek mintegy harmada panaszkodik nap mint nap hát-, derék-, lábfájdalmak miatt. Miben látja ennek az okát?
– Több tényező miatt áll fenn ez a probléma, de első helyen a sokat emlegetett ülő életmódot tartom okozójának. Az emberek többsége egy nap során hosszú órákat van belekényszerítve egy statikus testhelyzetbe, az irodákban is áttelefonálnak egymásnak, ahelyett, hogy fölállnának az asztaltól. Ezen túlmenően mindent magunk előtt végzünk, ami karjainkat mindig a törzs előtt tartja. Ebből kifolyólag bizonyos izmokat nem használunk, folyamatosan rövidített helyzetben tartunk, másokat túlnyújtunk. Főként a hasizmokat, mellizmokat tartjuk rövidült állapotban, és a hátizmokat nyújtjuk túl. Ebben az állapotban elbillentjük az izomegyensúlyt egy olyan irányba, amiből visszabillenteni akkor lehet, ha tudatosan a napi testhelyzettel ellentétes irányú mozdulatokkal a gyengült izmainkat kezdjük el használni, és fenntartjuk az ízületi mozgásszabadságot az ellentétes irányokban is. Mivel ezek az izmaink gyengék, ezért erőfeszítésnek és kényelmetlennek érezzük ezen mozdulatokat, mivel már az ízületi mozgásszabadságot lekorlátoztuk a napi tevékenységeinkre.
A másik tényező a stressz. Már köztudottá vált, hogy a lelkiállapot és az izomtónus között összefüggés van. Bizonyos izmaink a belső bizonytalanság miatt állandó készültségi állapotban vannak, hogy adott esetben minél gyorsabban tudjanak reagálni, ha cselekedni kell. Ezen izmaink főleg a tarkó- és válltájék, illetve a csípő körüli izomcsoportok. Ezek a folyamatosan magasabb tónusuk miatt merevvé, görcsössé válnak, ami maga után vonja a keringés romlását, és egy folyamatos oxigénhiányos állapotot eredményez. Ezt meg lehet szakítani nyújtó, lazító mozdulatokkal, de ha a lelki háttere nem rendeződik, akkor fennmarad az állapot. Érdekesnek hangzik, de egy derékfájdalmat adott esetben okozhat egy rossz bokaállás, ami megváltoztatva a testtartást, a gerinc helyzetére is hatással van. Ahol instabil a rendszer, ott előbb-utóbb jelezni fog a test, adott esetben a derék. E mellett sokakban kell a kezelés megkezdésekor leépíteni azt a tévhitet, hogy amelyik fizikális kihívás fáj, az ártalmas, illetve amiben kifáradnak, az negatív és haszontalan. Pedig sokszor azért fáj, mert sérült a funkció, illetve kényelmetlen az illető napi rutinja miatt.
2013. 08. 30. (XVII/35)
