hetilap

A fiatal ausztrál író, Markus Zusak szép mondatokkal írt ifjúsági könyvéből készült film valahol a felnőtt- és a gyermekvilág hatá­rán egyensúlyoz. Ám ettől még nem felületes és korántsem gügyögő. Apró helyzeteken és amolyan „angolszász stílusú” sztorikon keresztül láttatja a Hitler-éra alatti németek helyzetét, a nem üldözött és nem is fanatikus, a rendszert csak valahogy túlélni akaró civileket. Hogy ők voltak-e a csendes többség, avagy a gyáva kisebbség – arról viták folynak szüntelen, de erről A könyvtolvaj nem foglal állást, nem is ez a dolga.

A film kezdetén egy (talán kommunista) anyától a náci állam nevelőszülőkhöz kényszeríti a főszereplőt, Lieselt. A kiskamasz lányt a Himmel (mennyország) utcában egy olyan házaspár fogadja be, ahol „Apa” és „Anya” csaknem mindenben ellentétet mutatnak. Az Anya egyenesen Móricz Árvácskájából idemásolt mos­toha: merev és kategorikus. A néző szerencséjére csak a film feléig (másképp a főhős sajnálata kötné le minden figyelmünket), mert onnan egy titokzatos közös ügy hatására feltárulnak benne az igazi anyai vonások is.

Az Apa viszont kezdettől a napos oldalt jelenti. Humor, harmonikaszó és pajkos összekacsintások jellemzik, látjuk, nem is vitte sokra a felnőttvilágban (Geoffrey Rush játssza kiválóan, A király beszédének magántanára). Olyan bizalmat épít ki maga iránt – meg egy jótékony burát is Liesel körül –, hogy az minden lányos apának tanulságos lehet. Bár aggályos hűen másolni, hisz Hans képes akár havat hordani a pincébe, hogy hóembert építsenek és hócsatázzanak a bújtatott zsidó fiúval, aki évekig nem mehet ki az utcára. A fiú (Max) apja mentette meg annak idején a bohém gyámapa éle­-tét, s most ők viszonozzák az életmentést, tudva, hogy a biztonságukat teszik ezzel kockára. A három ember, Hans, Max és Liesel valóságos bajtársi szövetségének alapja egy ma már mind ritkább vonzalom az írott szó, a könyvek világa felé. Rögtön az első napon, egy kiadós iskolai megalázás során derül fény ugyanis arra, hogy az új osztálytárs, Liesel analfabéta. A nevelőapának ez máris alkalom a sebek gyógyítására. A pincében olvasni tanítja a lányt, aki mind jobban megnyílik az írott szavak világa – egyben a világ értelmezésének vágya – felé. Hisz csupa különös dolog száguld körülötte, és mind kérdéseket szül: miért égetnek ünnepi módon könyveket a főtéren, hová terelik a sárga csillagosokat az utcán, egyáltalán miért verik a „papát” a gestapósok, amikor egy kedves ismerős elhurcolásakor tiltakozik – egyedül ő – ösztönszerűen. És mivel nemigen kap hiteles választ, innen-onnan könyveket csen el, hogy eligazodjon a képtelenségek között.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek