A teafaolajat az ausztrál őslakosok régóta ismerik és használják. Azokat a tavakat, amelyeket teafák vesznek körül, gyógyhatásúaknak tartják. Ennek feltehetően az az oka, hogy a fákról lehulló levelekből a hatóanyagok beleoldódnak a vízbe. A teafa nevének eredete még az 1770-es évekre vezethető vissza, amikor James Cook kapitány és legénysége a kontinensre érkezvén látta, hogy a bennszülöttek tea jellegű italt készítenek belőle. Innen adódhatott, hogy egyszerűen teafának keresztelték el, holott semmi köze ahhoz az italhoz, amit hagyományosan teaként fogyasztunk.
Az ausztrál teafa tulajdonképpen egy cserje, ami 6 méter magasra is megnőhet. Keskeny leveleivel alkalmazkodott a szárazsághoz. Olaja nem nevezhető illatosnak, inkább tömény, fűszeres, kámforos hatást kelt. Az érdeklődés középpontjába akkor került, amikor tudományos vizsgálatok is igazolták antibiotikus, gomba- és vírusölő hatását. Sok esetben az adott kategória gyógyszereivel is felveszi a versenyt. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy a teafaolajjal szemben nem alakul ki rezisztencia, ami annyit jelent, hogy a kórokozók nem tudják megfejteni a teafaolaj titkát. Nem képesek ellenállóvá válni vele szemben. A teafaolaj hatására sérül a baktériumok sejtmembránja, és gátlódik a sejtlégzésük, ami a pusztulásukhoz vezet.
Ausztráliának fontos exportterméke, különösen a számok fényében. A teafaolaj éves termelése a becslések szerint 400 tonna évente. A teafaolaj 40%-át az USA-ba, 50%-át Európába és 10%-át más országokba exportálják. Az Európába importált teafaolaj a becslések szerint évi 200 tonnát tesz ki.
2015. 03. 27. (XIX/13)
