A Vérmezőről a Gránit lépcsőn kapaszkodtam fel a Budai Várba szép nyugodtan – részint kardiovaszkuláris események megelőzése érdekében, valamint mert látni akartam a Magyar történelem című negyedórás 3D-s rajzfilmet, melynek elkészítésében egri barátaimnak, Magyar Elemérnek és fiainak oroszlánrésze van. Az Egri várba, Európa hajdani védőbástyájába is elmegyek majd, mert május 1-jétől ott is folyamatosan látható e mű. A nem egészen hatoldalas forgatókönyv részlete is erre biztat: „A kilátástalanság ellenére a magyarság talpon maradt, és többször bizonyította élni akarását. Minden magyar ismeri Dobó Istvánt, az Egri várat megvédő kapitányt…”
Nemrégiben láttam egy térképet az Iszlám Állam vágyott határairól, amin belül megint ugyanúgy benne vagyunk legnyugatibb pontként, mint a török hódoltság idejétől voltunk, amikor Buda 1541-es elfoglalásától a Kárpát-medencében „röpke” másfél évszázadon át az Oszmán Birodalom dirigált. Ennek előzményébe, az 1456 júliusában kivívott nándorfehérvári diadalba egészen beleborzongok a szövegnek és a képeknek köszönhetően. Annak pedig különösen, hogy Szilágyi Mihály várkapitány és Hunyadi János vitézsége miatt az elmúlt majdnem 559 évben eleink hősiessége miatt szólalnak meg a templomtornyokban lakó harangok minden délben – egész Európában.
Megint a történelem iránt érdeklődő tizenegy évest csinál belőlem e mozi. Aki az apróbetűs részeket kedveli.
2015. 04. 24. (XIX/17)
