Jesolótól Chioggia-ig tart a Velencei lagúnák megkapó szigetvilága: keletről az Adriai-tenger határolja, nyugatról a Sile, a Brenta és a Pó folyók táplálják. Az 550 négyzetkilométernyi vízfelület bővelkedik élővilágban, és igen kedvelt hajózási térség. A közlekedés a kis szigetek között rendszeres: akár a Dózse-palota közelében lévő Ponta della Pagliánál is hajóra szállhatunk. A turistákat helyi idegenvezetők kísérik, akik tetszés szerint angol, francia vagy spanyol nyelven ismertetik a látványosságokat. A hajózható útvonalakat a vízben faoszlopok, oszlopcsoportok jelzik, ez az útvonal 15 kilométer széles, de van olyan pont, ahol az 50 kilométert is eléri a vízi út átmérője.
Murano, az „üvegváros”
Az olaszosan élénk vízi forgalomban száguldó vaporettók (vízibuszok) és vízitaxik hullámverése közepette hajózunk be a Velencétől mindössze egy kilométerre fekvő Muranóra, melyet a főcsatorna (Canal Grande) és a három kisebb csatorna öt kis szigetre tagolt. A szigetnek mintegy hatezer lakosa van, akik elsősorban az üvegművességből élnek, persze ez nem volt mindig így. Idegenvezetőnk elmondása alapján: első lakói Padovából menekültek, és többnyire halászatból éltek. Később a velencei patríciusok előszeretettel építettek elegáns villákat és palotákat, így a sziget gyorsan a nemesség közkedvelt nyaralóhelyévé vált.
A 13. század környékén telepítették ide az üvegipart Velencéből, ennek köszönhetően fejlődött jelentős lagúnavárossá. A 14. században kezdődött el az üvegtermékek exportja, a sziget eleinte tükreinek és üveggyöngyeinek köszönhetően vált világhírűvé, később viszont a csillárok váltak a leghíresebb termékévé. Az évszázadok során többféle üvegtípust is kidolgoztak: kedvelt volt a kristályüveg, a zománcozott smalto, a tejüveg, a sokszínű millefiori, illetve a különféle drágakövek üvegből készült utánzatai. Bár a középkorban halállal büntették mindazokat, akik az üveggyártás technikájának titkait kifecsegték, szerencsére ma a legnagyobb élményt mégiscsak az a néhány még működő üvegfúvó műhely jelenti, ahol még meg lehet csodálni a szorgalmas mesterembereket munka közben. Rendkívül érdekes látnivaló, ahogy a szemünk előtt percek alatt születik meg egy-egy gyönyörű, csillogó üvegcsoda. Egyébként rengeteg üzlet van, ahol szuvenírt is lehet vásárolni: a különböző méretű tükröktől kezdve a lámpákon át az ékszerekig.
A világ legnagyobb, mintegy négyezer darabból álló üveggyűjteményét a Museo Vetrarióban csodáljuk meg. A sziget egyéb látnivalóit – az egykori pompájukat mára ódon patinára cserélő palotákat, a sziget délkeleti részén felállított 35 méter magas világítótornyot, valamint a Campo Santo Stefanon álló 19. századi óratornyot –pár órás, kellemes sétával járjuk végig. Útközben a tereken méteres színes üvegcsodák, üvegvirágok szolgálnak állandó háttérdíszletül a szelfikhez.
2016. 07. 15. (XX/28)
