Sallangmentes alkotás ezenfelül Kevin Reynolds (Robin Hood, a tolvajok fejedelme, Waterworld) márciusban debütált, az USA-ban közepes anyagi sikert arató filmje, és erre már a második jó pontot adhatjuk. Kár, hogy nálunk a mozik nem adták, DVD-n viszont egy ideje elérhető. Ugyan pátosztalan, de egyáltalán nem szenvtelen a film nyelvezete; teljesen érthető (sőt, átélhető) a folyamat, ahogy a főhős a „megint” élő Jézussal találkozik, Akinek ő maga látta haláltusáját a Golgotán.
Hamar úgy tűnik, Clavius mi vagyunk, igazából napjaink hőse ő. Egy hatékony elnyomó gépezet, a Római Birodalom része, egyben foglya is, akárcsak mi a saját korunké. Bár elmormol némi imát a szobrocskáinak, valójából tőről metszett materalista, aki masszívan kapaszkodik a láthatókba. Szakszerűen takarítja el Róma soros ellenségeit, ebben nem a kéj, hanem a kötelesség vezérli. Karrierje szempontjából csak epizód a film elején látható zelóta erősség gépies, precíz felszámolása. Nem tömegjelenetről van szó, de haditechnikai téren bemutatót látunk mindabból, ami az Imperium hadseregét naggyá tette – a pontos harctéri mozgástól a híres teknősbéka-alakzatig, amellyel hamar megtörik a kőhajigáló lázadókat. Az akció végén Clavius egy cinikus mondatot odavetve („Add át Mars üdvözletét Jahvénak”) végzi ki a zelótavezér Barabbást, majd komótosan megtörli véres kardját, és pihenni tér. Azaz csak szeretne, mert Jeruzsálembe visszaérve Pilátus újabb feladatra küldi: egy másik kivégzést kell biztosítania.
És innentől jó ideig az Evangéliumban leírtakat látjuk – ám a megszállók nézőpontjából. A keresztre feszítés és a kínhalál óráinak bibliai történései egymást követik, de a kamera főként a helyszínen levő egyre értetlenebb római arcokra közelít. Csak egyikük, a Bibliában is szereplő százados érzi át az események rendkívüliségét, ami félelemmel tölti el. Más, számára rejtett dimenzióban zajlanak itt az események, ez van a tekintetében.
2016. 12. 23. (XX/51-52)
