Köszönhetően hazánk termálkincseinek, a Kárpát-medence területe már kétezer évvel ezelőtt legkevesebb 18 fürdővel rendelkezett, de őseink konkrét, mai korban is népszerű, gyógyhatású wellness eszközöknek megfelelő rituálékat is folytattak. Honfoglalóink sátraiban a finnekéhez hasonló szaunahelyiségek voltak fellelhetők, koruknak megfelelő technológiával: a felforrósított kövekre öntött víz gőzében pihentek, emellett bőrből készült fürdőkádjaik is voltak.
Királyi fürdők
A fürdőkedvelés tradíciója generációkról generációkra adódott át, hazánkban akkor is élénk volt a fürdőkultúra, mikor Európa más részein előfordult, hogy valaki csak nagy ritkán fürdött. István korában a gyógyvizes források mentén alakultak ki a kórházak, Nagy Lajos királyról is fennmaradt, hogy rendszeresen használta palotája fürdőszobáit, Luxemburgi Zsigmond nevéhez számos fürdőhely kötődik, Mátyás idejében pedig a fürdőházakat már királyi fürdőknek nevezték, mert az akkori uralkodók gyakorta látogatták azokat. Az ezt követő időszakban a fürdőkultúra hanyatlásnak indult, a fürdés ugyanis veszélyesnek bizonyult, a fürdők a pestis és a különböző életveszélyes járványok melegágyának számítottak.
2019.07.05.(XXIII/27)
