150 esztendeje, 1860 áprilisában, a húsvétvasárnapra virradó éjjelen lövés dördült Bécs egyik csendes külvárosában, Döblingben, a Gustav Goergen elmegyógyintézeté­- ben. A tragikus lövéssel gróf Széchenyi István vetett véget hatvankilenc éves földi pályafutásának. Egy nagy hatású életmű zárult le, melynek vitathatatlan jelentőségű alkotásai máig hatóak, ugyanakkor egy olyan életpálya, melyet súlyos terhek is nyomasztottak.

A magyar történelem legvéresebb és legpusztítóbb időszaka a török hódoltság kora volt. A mohácsi csatától a karlócai békéig tartó csaknem két évszázad (1526–1699) máig ható, súlyos következményeket eredményezett. E pusztító időszak egyik fő kiváltó oka vallási jellegű volt. Az Oszmán Birodalom az iszlám uralmát akarta kiterjeszteni Európa minél nagyobb területére. Nemcsak Magyarország, hanem Bécs és Róma is szerepelt hódító terveiben. Mindez az iszlám hit világuralma megteremtésének elképzelésébe illeszkedett.

Az 1919-es proletárdiktatúra vörös-terrorját, majd a Horthy-rendszert előkészítő és részben hatalomra segítő fehérterrort 1944 októberétől az évszázad magyar történelmének harmadik nagy terrorhulláma követte: a nyilas rémuralom.

A huszadik század magyar történelmének egyik szembetűnő jellemzője, hogy az ország vezetését rendre olyan politikai erők ragadták meg, amelyek ellenfeleikkel szemben a legkíméletlenebb leszámolást hirdették meg. Az ország, a nép vagy a nemzet érdekeire hivatkozva igyekeztek eltaposni az általuk kártékonynak ítélt csoportokat, rétegeket, osztályokat. Ennek során értékét vesztette szemükben az emberi élet éppúgy, mint a jog.

„A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban” – áll a 2000-ben elfogadott millenniumi Szent Korona-törvényben. Az akkori parlamenti erőviszonyok nem tették lehetővé, hogy a Szent Korona-tan alapján új alkotmány szülessen, a kez­de­mé­nyezők egy része azonban nem tett le arról, hogy megfelelő (kétharmados) felhatalmazás birtokában a szimbolikus gesztusokon túlmutató közjogi tartalmat adjanak a Szent Koronának. Egy ilyen lépés azonban a történelmi példák alapján számos ellentmondást hordozna, nem is beszélve arról a kínos tényről, hogy utoljára Szálasi Ferenc tett esküt a koronára.

„A történelemben nincs szembeütközőbb példa olyan férfira, aki ennyire kevés személyes népszerűséggel ilyen nagy hatással lett volna az emberekre”- írta Philip Schaff teológus Kálvin Jánosról. A reformátor 500 évvel ezelőtt, 1509. július 10-én született az észak-franciaországi Noyonban.

Hosszú évezredeken át a különböző népekhez és kul­túrákhoz tartozó emberek sokaságát különös érzés kerí­tette hatalmába május elseje köze­ledtével. Úgy érez­ték, hogy ez a nap más, mint a többi. Olyan nap, amelyen változásokat tudnak kikényszeríteni sorsuk alakulásában.

Március végén nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeumban az a nagyszabású nemzetközi kiállítás, amely páratlan gazdagságú kincsanyag felsorakoztatásával mutatja be egy ősi, iráni eredetű sztyeppei nép, a szkíták történetét, műveltségét. A szkíták azért is figyelemre méltóak, mert annak ellenére, hogy már több mint tizenhét évszázada letűntek a történelem színpadáról, és sem etnikailag, sem nyelvileg nem rokonai a magyaroknak, szellemi örökségük ma is élénken jelen van a Kárpát-medencében. Sőt politikai mozgósítóerőt is képviselnek olyan jelképeik, mint a turul, a csodaszarvas és az életfa.

Babilon az ókori Kelet egyik leghíresebb városa volt. Az Eufrátesz partján pompásan kiépített metropolisz, amely több birodalom fővárosaként szolgált, az emberi civilizáció számára napjainkban is sokatmondó jelkép.

XVI. Benedek pápa törökországi látogatása során az AFP hírügynökség jelentése szerint „világbotránynak” nevezte a kereszténység ezeréves megosztottságát. Az egyházfő szavaiból úgy tűnik, mintha az egység helyreállításának elsősorban külső, a hitéleten kívül eső okai lennének. A történelem ezt a beállítást nem támasztja alá.

XVI. Benedek pápa törökországi látogatása során az AFP hírügynökség jelentése szerint „világbotránynak” nevezte a kereszténység ezeréves megosztottságát. Az egyházfő szavaiból úgy tűnik, mintha az egység helyreállításának elsősorban külső, a hitéleten kívül eső okai lennének. A történelem ezt a beállítást nem támasztja alá.

A tüntetések és a politikai viták, amelyek XVI. Benedek törökországi utazását megelőzték, elterelték a figyelmet arról, hogy az egyházfő látogatását elsősorban pásztori és nem diplomáciai jellegűnek minősítette. A pápa hangsúlyozottan igyekezett békülékeny gesztusokat tenni azok felé, akiket az iszlám vallással kapcsolatos szeptemberi beszéde sértett. Benedek utazásának másik üzenete a keresztény egység hangsúlyozása volt. Ebben Kis-Ázsiának két szempontból is kitüntetett jelentősége van, hiszen itt működtek a korai kereszténység talán legsikeresebb gyülekezetei, és itt található Róma vallási szempontból legkitartóbb riválisa, az ortodox keresztény egyház központja is. Ezért látogatott el a pápa Isztambulba, az egykori Bizáncba és kereste fel az újszövetségi kor fontos színhelyét, Efeszoszt.

A tüntetések és a politikai viták, amelyek XVI. Benedek törökországi utazását megelőzték, elterelték a figyelmet arról, hogy az egyházfő látogatását elsősorban pásztori és nem diplomáciai jellegűnek minősítette. A pápa hangsúlyozottan igyekezett békülékeny gesztusokat tenni azok felé, akiket az iszlám vallással kapcsolatos szeptemberi beszéde sértett. Benedek utazásának másik üzenete a keresztény egység hangsúlyozása volt. Ebben Kis-Ázsiának két szempontból is kitüntetett jelentősége van, hiszen itt működtek a korai kereszténység talán legsikeresebb gyülekezetei, és itt található Róma vallási szempontból legkitartóbb riválisa, az ortodox keresztény egyház központja is. Ezért látogatott el a pápa Isztambulba, az egykori Bizáncba és kereste fel az újszövetségi kor fontos színhelyét, Efeszoszt.

A legkorábbi ismert civilizációban, a suméroknál központi szerepet játszott a termékenység-istennő, Innin. Az őket követő akkád birodalomban Istar néven tisztelték, és ugyanezen a néven vonult be az asszír és babiloni mitológiába is. A Földközi-tenger keleti partvidékén élő sémita népek Astartának nevezték saját termékenységistennőjüket. Bár a nevek különböztek, mégis egyugyanazon szellemi lénynek tekintették őket. Jól mutatja ezt, hogy az egyiptomiak mind Istart, mind pedig Astartát saját isteneik sorába iktatták, de egy istennőnek tartották mindkettőt. Egyetlen közel-keleti nép volt, amely nem kívánt részt venni a korabeli világ erőteljes vallási keveredésében: az ókori zsidóság. A próféták egyértelműen hirdették, hogy a Mindenható Isten számára teljességgel elfogadhatatlan Astarta (Astarot) tisztelete éppúgy, mint bármely más istennő kultusza.

A legkorábbi ismert civilizációban, a suméroknál központi szerepet játszott a termékenység-istennő, Innin. Az őket követő akkád birodalomban Istar néven tisztelték, és ugyanezen a néven vonult be az asszír és babiloni mitológiába is. A Földközi-tenger keleti partvidékén élő sémita népek Astartának nevezték saját termékenységistennőjüket. Bár a nevek különböztek, mégis egyugyanazon szellemi lénynek tekintették őket. Jól mutatja ezt, hogy az egyiptomiak mind Istart, mind pedig Astartát saját isteneik sorába iktatták, de egy istennőnek tartották mindkettőt. Egyetlen közel-keleti nép volt, amely nem kívánt részt venni a korabeli világ erőteljes vallási keveredésében: az ókori zsidóság. A próféták egyértelműen hirdették, hogy a Mindenható Isten számára teljességgel elfogadhatatlan Astarta (Astarot) tisztelete éppúgy, mint bármely más istennő kultusza.

A Luther-film remélhetőleg Magyarországon is ugyanolyan nagy sikert fog aratni, mint Németországban, Ausztriában és az Egyesült Államokban. Fontos erénye, hogy alapvetően hitelességre törekszik, az életpálya valós eseményeiből építkezik, azokból alkotja meg a film cselekményét és üzenetét egyaránt. A történelmi film parádés szereposztással készült, Joseph Fiennes (Luther) és Sir Peter Ustinov (Bölcs Frigyes) mellett a Magyarországon szintén most bemutatott Hitler-film emlékezetes alakítást nyújtó főhőse, Bruno Ganz játssza Luther pártfogójának és rendfőnökének, Johann von Staupitznak a szerepét.

Róma püspökei már a korai középkortól különös vonzódást tanúsítottak a hatalom iránt. A 4. század végéig – miként más püspökök is – csak saját szűkebb területük fölött gyakoroltak egyházkormányzati hatalmat. Syricius pápával jelent meg a világuralmi igény – egyelőre csak egyházi téren. Hamarosan a világi hatalom iránt is kinyújtották kezüket. Az Egyházi Állam 756-ban történt megalapításával az addigi egyházfő máig tartóan egy személyben államfő is lett, amivel régi babiloni vallási hagyomány képviselője Európában. A pápa kellő jogalapot kívánt teremteni a frissen létrehozott Egyházi Államnak, s ezért egy hamis oklevelet készíttetett, a nevezetes Konstantini adománylevelet. Az egész középkor folyamán – mindaddig, amíg a 15. században le nem leplezték, hogy hamisítvány – ez az oklevél szolgált a pápák számára annak bizonyításául, hogy joguk van az európai államok és uralkodók fölött politikai hatalmat és irányítást gyakorolni. Az irat szerint ugyanis Nagy Konstantin ajándékként átadta a pápának Rómát, Itáliát, az egész Nyugatrómai Birodalmat, s e területek fölött felruházta a tejes "uralkodói hatalommal", s feljogosította uralkodói jelvények viselésére. 

Kétszáz éve, 1802. szeptember 19-én született az újkori magyar közélet egyik legeredetibb személyisége, akinek nemcsak politikai pályafutása és számos időtálló gondolata méltó a figyelemre, hanem az az emberi karakter is, amellyel a pályáján jelentkező megannyi nehézséget, súlyos kihívást kezelte. Ehhez egyaránt hozzátartozott a problémák megoldásának reménységgel való megközelítése, az erős küzdeni tudás és a nem mindennapi munkabírás is. Kossuth azon kevés magyar államférfi közé tartozik, akiknek a neve ma is integráló erővel bír.

Kiújultak a világsajtóban a pápa esetleges lemondásáról szóló találgatások, miután a közelmúltban két tekintélyes bíboros is utalt II. János Pál idő előtti visszavonulásának lehetőségére. Egy ilyen döntés ugyanakkor komoly egyházjogi és teológiai kérdéseket is felvet.