Bíróságon folytatódhat a Jobbik belháborújának sajátos fejezete, amely a szekszárdi alapszervezet – már körülményeiben is rejtélyes – (ön?)feloszlatásával kezdődött.

A Fidesz nyolc évet töltött el a Liberális Internacionáléban (LI), mielőtt 2 és fél év kormányzás után 2000 őszén csatlakozott az Európai Néppárthoz (EPP). Érdekes módon mind az LI-hez, mind az EPP-hez való csatlakozáskor német államférfiak voltak az egykori fiatal demokraták protektorai. 1992-ben a Liberális Internacionáléhoz való csatlakozáskor Otto von Lambsdorff támogatta, hogy a közép-európai térség pártjai közül elsőként csatlakozzanak a szervezethez.

Abortuszellenesnek lenni nem népszerű sem itthon, sem Európa többi részén. A Hetekben augusztusban megjelent a magyarok különböző társadalmi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját felmérő Policy Solutions-kutatás eredményei azt mutatják, hogy honfitársaink több mint háromnegyede (egészen pontosan 78 százaléka) számára elfogadható, hogy „a nem kívánt terhességét egy nő szabadon megszakíthassa”. Az abortuszt liberalizáló májusi írországi népszavazás eredménye azt mutatta: Európa egyik legkonzervatívabb országában is áttört a magzati életet értéktelennek és elpusztíthatónak tartó álláspont. Abortuszpártinak lenni annyira magától értetődő lett, hogy vitának is alig-alig van helye ebben a kérdésben.

Sok újat nem mondunk azzal, hogy a magyar ellenzék súlyos vereséget szenvedett az áprilisi országgyűlési választáson. Ami meglepő: a zakó annál a két pártnál okozta a legsúlyosabb válságot, amelyek saját várakozásaikhoz képest a legjobb eredményt érték el.

„Stratégiai jelentőséggel bír az Orbán–Netanjahu csúcs. Egymásra utaltságunk a nemzetállami létet fenyegető globalizmus és a zsidó-keresztény kultúra megsemmisítésére törő iszlamizmus elleni küzdelemben, továbbá mindkettőnk rendszeres és igaztalan nemzetközi megbélyegzése egyaránt egységfront építését indokolják hazánk és Izrael között” – írta a Hetekben a múlt héten Mészáros István László.

A jobbikos Szávay István a héten ismét moszkovita gazembernek nevezte a parlamentben Nagy Imrét.

Az elmúlt napokban két nagy diplomáciai esemény főszereplője volt Donald Trump amerikai elnök. Előbb Kanadában vett részt a G7 csoport, azaz a hét legfejlettebb ipari ország állam- és kormányfőinek tanácskozásán, majd jött a keddi, történelmi kézfogás Szingapúrban Kim Dzsong Unnal.

Miért szavazgatnak még jövőjükről Európa népei? Nem lenne egyszerűbb, ha a tagállami kormányok tagjait egyből az Európai Központi Bank nevezné ki és mentené fel?

Finoman fogalmazva vegyes fogadtatásra lelt az amerikai republikánus törvényhozók május eleji kezdeményezése, amely arról szólt, hogy a koreai békefolyamat elősegítésében betöltött szerepe miatt Nobel-békedíj járna Donald Trump amerikai elnöknek. Előzőleg Mun Dzse In dél-koreai elnök adott hangot annak a véleményének, hogy a két Korea közötti közeledés előmozdításáért Nobel-békedíj járna Trumpnak. Mun ezt elődje, a 2000-es, legelső észak–déli csúcstalálkozót tető alá hozó Kim De Dzsung özvegyének szavaira re­agálva mondta, aki szerint a két Korea közötti közeledés előmozdításáért Mun Nobel-békedíjat érdemelne. Mun szerint viszont akinek valójában járna az elismerés, az Trump, akinek döntő szerepe volt a békefolyamat elindításában. (Lásd: Tartósabb lesz-e a koreai béke, mint az iráni atomalku? Hetek, 2018. május 4.) Ehhez a véleményhez csatlakozott lapzártánkkor az egykori demokrata elnök, Jimmy Carter, aki szerint egy sikeres koreai békefolyamat esetén Trump megérdemelné a díjat. De vajon reális-e az elnök Nobel-díjra jelölése? És egyáltalán, van-e jelentősége az elmúlt évtizedek furcsa díjazottjai után még a díjnak?

Milyen szerepe volt Donald Trumpnak A két Korea váratlan közeledésében? Miért kritizálja az elnök a 2015-ös iráni atomalkut, és képes lesz-e ennél jobb megállapodást kötni Kim Dzsong Unnal?

Amikor néhány év múlva visszagondolunk a Fidesz 2018-as választási győzelmére, alighanem meg fogjuk állapítani, hogy ez a választás még 2010-hez és 2014-hez képest is komoly következményekkel járt a Fidesz ellenfelei körében – gondoljunk csak a 2014-eshez hasonló eredményt elérő Jobbik, illetve az 1990 óta a legrosszabb eredményét elérő MSZP elnökének lemondására, Simicska Lajos kivonulására a napi- és hetilap-, valamint a rádiópiacról, illetve az Együtt történetének végére.

Január 25-én adta hírül a Párbeszéd közleménye, hogy a néhány hete még az Együttel, ma már az MSZP-vel választási együttműködésben álló, mérhetetlen támogatottságú minipárt együttműködési megállapodást kötött a Vajnai Attila elnök képviselte Európai Baloldal – Munkáspárt-2006-tal, valamint a Kalmár Szilárd alelnök képviselte Balpárttal.

Kellemetlen, súlyos, bizonyos szempontból megalázó vereséget szenvedett a Fidesz vasárnap Hódmező-vásárhelyen, amikor Márki-Zay Péter független jelölt legyőzte Hegedűs Zoltán alpolgár-mestert a polgármesteri tisztségért kiírt időközi választáson.

Fél év alatt gyökeresen megváltozott a kormánypárt viszonyulása a baloldal vezető erejéhez – ez derült ki előbb a Fidesz visegrádi frakcióüléséről az atv.hu-hoz kiszivárgott információkból, majd Orbán Viktor évértékelő beszédéből.

Az első múlt szerdán robbant: a 24.hu nyilvánosságra hozta azt a jelentést, amely szerint komoly szabálytalanságokat talált az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF) az Elios Innovatív Zrt. által 2011 és 2015 között elnyert közbeszerzésekben. Ebben az időszakban az Elios többek között Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak volt a cége, aki 2015 végén vált meg a vállalattól (melyben 2009-től volt tulajdonos).

Egyik meglepetést a másik után okozza Szaúd-Arábia júniusban kinevezett koronahercege, Mohamed bin Szalmán. Az elmúlt hetekben a trónörökös előbb közölte, hogy országa úgymond visszatér egy „mérsékelt és toleráns” iszlámhoz, a szélsőségességet pedig „hamarosan elpusztítja”, majd letartóztatta az országot uraló Szaúd-klán 11 tagját (köztük a világ leggazdagabb arab emberét), gyakorlatilag eltüntette Libanon miniszterelnökét, és háborús konfliktus közelébe sodorta az országát Iránnal egy, a szaúdi főváros felé kilőtt jemeni rakéta miatt.

Kétezerkilenc tavaszán Gyurcsány Ferenc viharos, sok tekintetben megalázó körülmények között távozott a kormányfői szék után az MSZP elnöki tisztségéből is. Pártja kihátrált a kényelmetlenné váló 2006-os győztes mögül, akit a Jókai utcai MSZP-székház előtt dühös tüntetők le is köptek bukása napján.

Gerillaháború címmel jelent meg Békés Mártonnak, a Terror Háza kutatási igazgatójának új könyve, amelynek első része a gerilla-hadviselés kialakulásáról (a Napóleon elleni spanyol felkelésről), a második az 1956-os forradalomról, a harmadik pedig a szerző szerint napjainkban zajló világ-polgárháborúról szól. Békés Márton szerint hiába a technológiai, katonai és anyagi fölény, a Nyugat ma nincs abban a mentális állapotban, hogy győztese legyen az említett világ-polgárháborúnak.

Mint arról az atv.hu elsőként beszámolt, hétfőn lemondott az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Botka László. Bukása alighanem a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legfontosabb politikai pártjának végét is jelenti, hiszen Botka László közös ellenzéki listára és egyéni jelöltekre vonatkozó javaslata valószínűleg az utolsó kísérlet volt arra, hogy az MSZP mint érdemi, önálló politikai erő felszínen tudjon maradni.