A romániai magyar párt elnöke erős kijelentést tett egy hónapja a kolozsvári Szabadságnak adott interjújában: az erdélyi magyarságnak nincs mit ünnepelnie 2018-ban, a román államiság centenáriumán. A kijelentés oly erősre sikeredett, hogy vissza-visszatérő elemként tematizálja a román közbeszédet, újabb és újabb indulatokat váltva ki a megszólalókból. Az okokról és sérelmekről kérdeztük az RMDSZ elnökét.

Egy év alatt újjáépítik a gyimesbükki Rákóczi-várat az „ezer­éves határnál”, Székelyföldön, a Kárpátokban. Az ezeréves határ mára ismert turisztikai- és emlékezőközpontjává vált az erdélyi turiz­musnak, ahol nemcsak a nemzeti érzéseiket éleszthetik újjá, ha­nem rendhagyó történelem előadás keretében a gyimesi csángó sors és élet küzdelmeivel ismerkedhet meg a láto­gató. Az elmúlt két és fél évtized során Deáky András nyugalma­zott iskola­alapító és igazgató apró lépésekkel igyekezett előbb vissza­vásárolni, majd újjáépíteni a Gyimesi-szoros emlékhelyeit, amely­nek a legfontosabb állomása a sziklaoromra épült várrom újjáépítése lesz. Hat év kellett a Bákó megyei hatóságoknak az engedély kiadására, ami alatt talán meg­győ­ződ­tek, hogy nem nacionalista szándék áll a vállalkozás mögött - mondja a „nagy csángó” Deáky. A 200 ezer eurós munkálatokat adakozásból kívánják fedezni, amelyre máris jelentős összeg folyt be, első­sorban magánszemélyektől.

Románellenes propaganda-főosztályként állították be a romániai sajtóban azt a magyarországi Trianon 100 nevű kutatócsoportot, amely a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lendület programjának keretében a békeszerződéssel kapcsolatos ismeretek kiegészítését, összegzését és közzétételét tűzte ki célul. Mindez jól szimbolizálja azokat a félelmeket, amelyek egyre erősödnek a román közéletben a modern állam megalakulásának jövő évi centenáriumának közeledtével. Kérdés, hogy ki vagy mi táplálja ezeket a fóbiákat.

Fél évvel a választások után saját kormányát buktatta meg Romániában a baloldali-liberális koalíció a kormányprogram végrehajtásának késésére hivatkozva. Az új miniszterelnököt, Mihai Tudosét a román sajtó a titkosszolgálatok embereként emlegeti, megszavazását pedig szintén összefüggésbe hozzák a romániai „háttérhatalommal”. Az ügynek voltak magyar vonatkozásai is – ezekről kérdeztük Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét.

Még hazai politikai ellenfelei, a lapzártánkkor éppen saját miniszterelnöküket megbuktató szocialisták vezette tömörülés is szuperlatívuszokban beszél Klaus Iohannis román államfő múlt heti négynapos amerikai látogatásáról, amelynek a Donald Trumppal pénteken késő este folytatott háromnegyed órás megbeszélés volt a csúcspontja. Bukarest abban bízik, hogy az a húszéves, kétoldalú stratégiai partnerség, amelyben mindig abszolút igazodás jellemezte a román politikát, még szorosabbá válik Washingtonnal, és a közép-kelet-európai országok közül Románia lesz az Egyesült Államok előretolt helyőrsége.

A hollywoodi filmek legendás rémalakjáról, Drakula grófról rengeteg film és írás született. Népszerűsége ma Románia egyik legfontosabb turistacsalogatója, de az eredeti személyről, a középkorban élt Vlad „Dracula” Tepesről, és az ő igaz történetéről csak kevesen hallottak. A kegyetlen vajdának szinte semmi köze a Bram Stoker által alkotott vámpírhoz.

Az exkluzív állattartás az elit jellemzője volt a történelem során, ma azonban szinte bárki tarthat az otthonában egzotikus állatot, hogy eldicsekedhessen vele a közösségi oldalakon. Mindez szigorúan szabályozva van, legalábbis papíron – elég azonban a világhálón böngészni, és máris kiderül: pult alól még a legveszélyesebb fajok is kaphatók itthon.

Koszovó függetlensége nyomán máig nem nyugodtak le a kedélyek a Nyugat-Balkánon. Ezt jelzi, hogy Macedóniában hiába sikerült nemzetközi nyomásra megválasztani egy albán származású házelnököt, súlyos zavargások törtek ki válaszul. A belgrádi sajtó újra Nagy-Albánia létrehozásáról ír, és az iszlamizálódásra hivatkozva titulálja veszélyesnek a „szkipetárokat”, de az újra éleződő feszültség ma még inkább nemzetek, mint vallások közöttinek tűnik. A Koszovó 2007-ben kikiáltott függetlenségét támogató európai közösség abban eltökéltnek látszik, hogy nem engedi, hogy az Albániában, Koszovóban, Macedóniában és Görögországban élő közel nyolcmillió albán egy nagy államban egyesüljön.

Hosszan húzódott a gyulai érettségibotrány, és a végére úgy látszik, még a bíróság is belefáradt. 2013-ban indult a Gyulai Törvényszéken a Harruckern János Szakképző Iskola volt igazgatója, igazgatóhelyettese és több mint húsz tanára elleni per, miután lényegében pénzért lehetett érettségit vásárolni a közoktatási intézményben. A négyéves gimnáziumi tananyagot két év alatt lehetett „elsajátítani”, félévente 90 ezer forint ellenében. A közel két évig húzódó perben első fokon az igazgató és helyettese is felfüggesztett börtönt kapott, a tanárok pedig pénzbüntetést. Majd újabb kétéves eljárás után a közelmúltban kurtán-furcsán zárult az ügy: csak annak nem enyhítették az ítéletét, aki nem fellebbezett. Az ügy politikai dimenzióktól sem mentes lezárása sokakban hagyott nyitott kérdéseket, így a botrányban érintett tanulókban is, akik úgy érzik, becsapták őket.

Az RMDSZ megakadályozta a székely  zászló és a székely  himnusz betiltását előíró román törvénytervezet parlamenti elfogadását. A javaslat azt is előírta, hogy valamennyi helyi, országos vagy nemzetközi sporteseményen kötelező kitűzni a román zászlót, azokat a szurkolókat pedig, akik a román himnusz éneklése közben tiszteletlen magatartást tanúsítanak, büntetéssel sújtotta volna.

„Sokáig hittük, nem lesz háború Boszniában, de óriásit tévedtünk” – mondja elhomályosult tekintettel Zoran. A visszaemlékezés apropója a 25 éves évforduló: negyedszázada kezdődött a boszniai főváros, Szarajevó csaknem négy éven keresztül zajló ostroma. Az ötvenéves Zoran és felesége, Danica ma már nem élnek a városban. 18 hónapon át tartottak ki az ostrom alatt, és számos barátot, rokont vesztettek el a népirtásban. Mert nem háború volt Szarajevóban – mondják –, hanem aljas és szisztematikus népirtás, amelynek csak a nemzetközi összefogás és a szerbek tartalékainak elapadása vetett véget.

Az elmúlt tél mindenkit megviselt, kit testileg, kit lelkileg, de voltak, akiket mindkét módon. Ez történt Zoltánnal is, aki ugyan nem számította magát a leszakadó társadalmi rétegekhez, mégis el kellett döntenie, hogy fűt vagy eszik a család. Miután a nagy hidegben felélték tartalékaikat, kénytelen volt az erdőre menni fát szedegetni – ez nem lopás, gondolta, hiszen csak a száraz gallyakat gyűjtögeti. Tévedett, aminek komoly ára lesz, mondták neki az eljáró rendőrök. A szociális tűzifa még enyhébb teleken sem fedezi teljes egészében a rászorulók szükségleteit, az idei télen pedig különösen kevésnek bizonyult.

Március végén tizedik alkalommal találkozott egymással Aleksandar Vuc˘ic´ és Vlagyimir Putyin – az orosz és a szerb vezető a katonai együttműködés és a kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről döntött a személyes találkozón. Az azóta már államfővé választott szerb miniszterelnök igyekszik jó kapcsolatot ápolni mind az Európai Unióval, mind Oroszországgal, amely országa legfontosabb gazdasági és politikai támasza. A balkáni ország orosz élelmiszer-kivitele 40 százalékkal ugrott meg egy év alatt.

Az erdélyi Érc-hegység tetején él egy népcsoport, amelynek neve nem túl jól cseng a magyar fülekben. Ők a mócok, akik a 18. és a 19. század parasztfelkelései és nemzeti forradalma során komoly pusztítást vittek véghez az ott élő magyarok között. Mára ezek a sebek begyógyultak, és Jókai szavaival élve „…mi is hagyjuk bezöldülni szépen a szomorú évek sírját”. A mócok ugyanolyan barátsággal fogadják az odatévedő magyar turistákat, mint bárki mást.

Megszűnt a székelyföldi merényletkísérlettel vádolt hatvannégy vármegyés fiatalok házi őrizete, akik a vád szerint 2015-ben a román nemzeti ünnepre terveztek robbantást Kézdivásárhelyen. Azóta az ügyben elkészült hetvenoldalas vádirat is nyilvánossá vált, amelynek alapján komoly kérdésként merült fel, vajon koncepciógyártásról van szó az eset kapcsán, vagy valóban ennyire könnyű kivívni a román titkosszolgálat ellenszenvét.

Negyedik alkalommal tartották meg Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napját, amelynek a legfontosabb üzenete az erdélyi magyar autonómia ügye. Eddig rendre sok ezren vettek részt a március eleji rendezvényen, idén azonban csupán ezerötszázan érkeztek. A rendezvény után számos kérdés vetődött fel, de a legfontosabb: van-e még létjogosultsága a rendezvénynek, támogatják-e az autonómiatörekvést az erdélyi magyarok, vagy csendben elsikkad ez a rendezvény, az autonómia ügye pedig bekerül a meg nem valósult, de szép politikai törekvések közé.

Tollal talán Móricz Zsigmond festette meg legjobban az alföldi tanyavilágot, amely azóta jócskán visszaszorult, de a szegénység nyomasztó valósága jelenleg is ott lappang a tanyák körül. Még mindig víz és villany nélkül élnek emberek, és hiába a fejlődés, ezekre az eldugott helyekre alig jut el az életöröm. Ahogy régen, ma is vannak, akik itt bujkálnak a sors vagy a hatóság elől.

Magyarok és romák diszkriminációja, a Mikó kollégium újraállamosítása, a székely szimbólumok tiltása, a korrupció, és a börtönök témája is szerepel az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának emberi jogokra vonat­kozó országjelentésében Romániáról.

Lesújtó véleménnyel van a román korrupcióellenes ügyészség, a DNA munkájáról és az általa működtetett árnyékhatalomról az RMDSZ elnöke, aki ugyanakkor nem biztos abban, hogy a decemberben kormányra került román baloldal sokáig hatalmon marad.