A vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény módosításának kormányzati szándéka – úgy tűnik – a nyári kánikulában sem apadt. A változtatás körüli vita újabb fejezeteként Dán János kisgazda képviselő nyújtott be önálló módosító indítványt a témában. A kisgazda honatya lapunknak hangsúlyozta: javaslatait a történelmi egyházakkal konzultálva, azokkal teljes egyetértésben fogalmazta meg, ezért azok – mint mondja – teljesen korrektek.

Illés Zoltán, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának fideszes elnöke nem vett részt a győri hulladékégető keddi próbaüzemén, bár az üzemeltető cég több más szakértővel és politikussal együtt őt is meghívta. Illés szerint a megyei és a Legfőbb Ügyészség döntései értelmében a Győri Hulladék Égető Kft. sem kísérleti, sem egyéb hulladékégetést nem végezhet.

A rendszerváltás elmúlt tíz éve során lassan hozzászokhattunk a nyugati világban már úgy-ahogy elfogadott véleménynyilvánítási formához, az agrárdemonstrációkhoz. Szerdán és csütörtökön összesen 30 szervezet tartott demonstrációt a hazai utakon. A félpályás útlezárásokon közel 3 ezer gép és 5 ezer gazda vett részt. Az eddigiektől eltérően egy új momentum is felmerült: a szervezők próbapereket indítanak az FVM ellen, államigazgatási jogkörben okozott kár címén. A bírált miniszter szerint egy szűk gazdasági csoport áll a tüntetések mögött.

Továbbra sem maradtak el a koalíciós pártok egyes vezetői között az üzengetések. Kövér László, a Fidesz elnöke ugyanis a napokban kijelentette: az MDF-fel valóban hűvös a viszony, ennek az az oka, hogy a demokrata fórum nehezen tudja lélektanilag feldolgozni a nagypárti lét emlékét és a kispárti jelent. A MDF egyébként új alelnököket választott Balsai István, Csapody Miklós és Viniczai Tibor személyében. Elemzők az utóbbi két személyt mindenképpen az önálló arculatot leginkább felvállaló "Békejobbos vonalhoz" tartozónak tartják.

Torgyán József köztársaságielnök-jelölése kapcsán csak annyi bizonyos, hogy pártja – élve a Fidesszel korábban kötött paktum előnyével – őt jelöli e tisztre. A pártelnök viszont többféle módon is reagálhat, hisz helyben elfogadhatja a felkérést, de a döntést – gondolkozási időt kérve – akár el is odázhatja. Mindenesetre az egykori ügyvédből lett politikusnak sikerült elérnie, hogy mindenki reá figyel, az is előfordulhat, hogy egy váratlan fordulattal meglepi a közvéleményt. A Heteknek nyilatkozó kisgazda vezetők szavaiból kiderült: több verziót is átgondoltak.

A vasárnapi időközi választásokat illetően egy dologban teljes egyetértés mutatkozik a kormánypártok és az ellenzék között: mindkét oldal saját győzelméről beszél. Lapunknak nyilatkozó politológusok ugyanakkor kiemelik: a mostani eredményből semmilyen következtetést nem érdemes levonni a 2002-es választásokkal kapcsolatban.

A kormánypártok álláspontja szerint az átvilágítandók körét ki kellene terjeszteni a média vezető tisztségviselőire, a politikát közvetve vagy közvetlenül befolyásolni képes újságírókra, hivatásos bírákra, ügyészekre, illetve a pártok vezető tisztségviselőire is. Az ellenőrizendők köre 7-8 ezer emberből állna, a módosítás összesen 114 millió forinttal terhelné az adófizetők pénzét. A legnagyobb ellenzéki párt szerint a bővítés csak újabb foglalkozási csoportok gyanúba keverését szolgálná.

Erőnek erejével akarnak fellépni a gazdák Torgyán József pártelnök-miniszter ellen. Félpályás út-, híd- és határátkelőhely-lezárással kívánnak tiltakozni Torgyán József – szerintük – hitszegő magatartása ellen. A kisgazda politikusok ellenben azt állítják: az igazi gazdák nem akarnak és nem fognak demonstrálni. A miniszter pedig egyenesen azzal érvel, hogy az elmúlt két évben annyi jó történt a mezőgazdaságban, mint az azt megelőző húsz évben együttvéve. Fideszes politikusok cáfolják, hogy a háttérben, titokban támogatnák a Torgyán-ellenes tüntetéseket.

Agrárdemonstrációkat helyezett kilátásba a legnagyobb magyar mezőgazdasági szervezet. Torgyán József szerint az egykori bolsevik típusú téeszelnökök akarják a közelgő mezőgazdasági demonstrációval lejáratni a kisgazda minisztériumot. A pártvezető-miniszter éppen ezért kijelentette a parlamentben: az nem megy, hogy az egyik oldalon tartják a markukat, a másik oldalon pedig demonstrálnak, ne számítsanak egy fillér támogatásra sem, akik ezt teszik.

Szakemberek véleménye szerint a magyar vadállomány Európában szinte egyedülálló. Mintegy 70 ezer szarvas, 20 ezer dám, 70 ezer vaddisznó, 280 ezer őz és 100 ezer muflon él hazánkban. Fácánból 700 ezret, nyúlból félmilliót tartanak nyilván. A külföldi és a hazai bérvadászokon kívül azonban itt is jelen van az árnyoldal: az orvvadászok.

Velkey Gábor

Lendvai Ildikó

– Elnök úr! Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a parlamenti vitastílus egyre inkább durvul a koalíció és az ellenzék között, amit ön nem tart helyesnek. Nyilatkozata óta egyre durvább felszólalások hallhatók. Mi a magyarázata annak, hogy a parlamenti hangnem idáig jutott?– Ebben a vonatkozásban szeretném a tárgyilagosságot megőrizni, de annak említése nem maradhat ki, hogy – politológusok állítása szerint is – az MSZP nem ellenzékre termett, hanem egy hatalomgyakorló párt. Még mindig nem tudta feldolgozni az 1998-as választási eredményt, készül a visszavágásra. Ahogyan a mostani pártkongresszuson is elhangzott: program még nincs, de a kampány már megkezdődött. Sajnos a kampányt kicsit a stílus durvasága is jellemzi, hiszen ebben hangzott el a Gömbös-kormányhoz való hasonlítás és alaptalan vádaskodások. Lassan már bírósághoz kell fordulni helyreigazításokért. Én nem szeretem az egymásra mutogatást. Nem állítom azt, hogy a koalíciós pártok részéről nem követtek el hasonló stílustalanságot, de az nem jó, hogy az adok-kapok jegyében zajlik a küzdelem. Itt kiütéses győzelmet nem lehet aratni. – Mennyire tartja ön reálisnak azt, hogy ez a jelenség – egyes lapok, illetve politológusok állításainak megfelelően – a jövőben nem csökkenni, hanem súlyosbodni fog?– Ebben nem maradunk el a többi jogállam parlamentjétől. Az olasz parlamentben már verekedtek is, az örmény parlamentben már lőttek is, a spanyol parlamentben egyszer egy ezredes pisztollyal járkált fel-alá. A különbség csak az, amit egy politológus megfogalmazott, hogy a világ minden jogállami parlamentjében a felszínen a látszat az ellenségeskedés, amely még gyűlölködésbe is átcsap, de a látszat alatti valóság – az érdemi dolgokban – a konszenzuskészség. Nálunk az a baj, hogy a felszíni látszat és az alatta bújó valóság között nincs nagy különbség. Például a Horn-kormány az utolsó fél évében elkészítette az ügyészség kormányfelügyelet alá helyezésének törvényjavaslatát, de nem nyújtotta be, mert meg akarta várni a választásokat. A jelenlegi kormány benyújtott egy garanciális szempontból sokkal hatékonyabb törvényjavaslatot, de azt mondták, rossz kormány alá nem helyezik az ügyészséget. Azonban ezzel a bűnüldözésben részben eszköztelenné tették a kormányt. Tehát vannak olyan szakmai viták, amelyek elvi álláspontok mellett megrögződnek, és onnan nem tovább, mert "nem engedünk, nem adjuk fel".– Tehát nincs igazi konszenzuskeresés ebben a témában, hanem mindenki képviseli a saját álláspontját, és megpróbálja lejáratni a másik személyét.– Egy kicsit az erkölcsi megkérdőjelezés szintjére vonult át a vita, ami nem tesz jót az egészségnek. Ez az oka az országban jelen lévő apolitikus hangulatnak, politikai csömörnek. Móra Ferenc nem volt egy politikus író, de egyszer azt írta, hogy nem politikusi nemzet a magyar; mindig azt hiszi, hogy az arca verejtékével dönti el az ország sorsát, holott az ország sorsáról a politika dönt mindenütt a világon. Mindenkinek figyelni kellene arra, hogy ki mit beszél az ő nevében. Ha a politikai közéletből kivonulok, és nem hallatom a hangomat, az nagy baj. Politikai csömörrel nem lehet eredményt elérni.

– Elnök Úr! A napokban tartotta pártja országos választmányi ülését. Ön hogyan értékeli a KDNP-n belüli folyamatokat? – Jelenleg a párt újjászervezése zajlik. Közismert, hogy a választási vereség után szétküldtem egy kérdőívet, és tagmegújításra szólítottam fel támogatóinkat. Több mint tízezer ember igenlő választ adott. Úgy gondolom, hogy akkor, amikor annyira elfordul a társadalom a politikától, ahogy azt a legutóbbi időközi választásokon is tapasztalni lehetett, akkor ezt nagyon meg kell becsülnünk. Sőt, új belépők is akadnak. Igaz ugyan, hogy nem ezrek, de ez mindenképpen pozitív jelenség. Úgy látszik, hogy az emberek bizonyos része már észrevette, hogy a Fidesz vezette kormány nem annyira kereszténydemokrata, mint ahogyan magát hirdette.– Ön szerint a keresztény értékeket a jelenlegi pártok közül melyik képviseli legjobban az Országgyűlésben?– Nem kívánok különösebb udvariassági köröket tenni: egyik sem. Például: azzal, hogy a munkanélküli-segély lehetőségét szűkítik, ugyanakkor a közmunkákat meghirdetik, a közmunkaalkalmak megteremtését pedig az amúgy elég nehéz gondokkal küzdő önkormányzatok nyakába varrják; ezt nem igazán lehet kereszténydemokrata szociális igazságosság iránti érzékenységnek nevezni. A leszakadozott rétegek visszasegítése is elmaradni látszik. – Ön úgy fogalmazott a minap, hogy nem kíván közeledni a Fidesz-MPP-hez, mivel az a koalíciós partnereit is halálos ölelésben tartja. Miért állítja ezt?– Látni lehet a pártok népszerűségi adataiból, hogy a Fidesszel szövetségre lépő, magukat keresztény nemzeti elkötelezettségűnek vagy kifejezetten kereszténydemokratának nevező pártok a parlamenti küszöb alá kerültek. A Független Kisgazdapártnak is, noha a rendszerváltás óta önmagához viszonyítva a legnagyobb a parlamenti frakciója és négy minisztere van, mégis a parlamenti küszöb tájékán táncol. Ilyen rossz megítélése még nem volt eddig. Látjuk, hogy ezek a pártok semmilyen kereszténydemokrata programot sem a család-, sem az egyházpolitikában, sem más tekintetben nem valósítanak meg. Gyulay Endre szeged-csanádi püspök úr nyilatkozott legutóbb arról, hogy egy milliárd forinttal még a történelmi egyházak vonatkozásában is meg akarják rövidíteni a jelenlegi költségvetést. A kormányzat nemcsak bizonyos vallási felekezetekkel van "fasírtban", hanem a történelmi egyházak – akiket ugyan felhasznált a választások során – jogos igényeit sem akarja kielégíteni. – Mi a véleménye a parlamenti vitastílusról ?– Fekete György, pártunk alelnöke azt mondta erről: a magyar parlamentarizmus már nem garanciája annak, hogy valóban az ország dolgaival foglalkozzanak és a képviseleti rendszer érvényesüljön. Ma arról szólnak a parlamenti viták, hogy te többet loptál, mint amennyit én. Erkölcsi fedezetet jelent, ha be tudom bizonyítani, hogy én kevesebbet loptam, mint a politikai ellenfelem. Fel sem vetik azt a kérdést, hogy lopni önmagában véve nem tisztességes.– Ön szerint mennyire érvényesül ma Magyarországon a vallásszabadságról szóló 1990. évi IV-es törvény, és mekkora a tolerancia az egyházak, illetve a társadalom és az egyházak között?– Az SZDSZ nagyon erősen sugallta, hogy a vallás magánéleti ügy. Ha valaki a vallását csak a magánélet területén kívánja gyakorolni, akkor kevésbé szólnak bele. Ahogy egy vallás – márpedig a vallásnak vannak ilyen aspektusai is – valamilyen közéleti szempontból is megnyilatkozik, abban a pillanatban már eléggé méltatlan kritikák is megszülethetnek vagy megfogalmazódhatnak vele szemben. Szerintem az 1990. évi IV-es törvény nem jó törvény, de én nem abban az értelemben próbálnám módosítani, ahogy azok a kormánykoalícióban magukat kereszténydemokratának vallók mondják, akik most ministránsfiúként próbálnak téblábolni a történelmi egyházak körül. Szerintem a történetiség elve alapján minden nemzet tehet bizonyos fajta különbséget, azonban az emberek között soha nem lehet vallási meggyőződés tekintetében különbséget tenni. Márpedig én sajnos egy ilyen jelleg? törekvést érzek. Ez pedig már óriási hiba.

Nem fogadta el az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága csütörtöki ülésén azt a tájékoztatást, melyet Pepó Pál környezetvédelmi miniszter adott Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója ellen indított fegyelmi eljárással kapcsolatban. Mint emlékezetes, Aradit a miniszter utasítására – egy névtelen levél alapján – felfüggesztették állásából, majd néhány nappal ezelőtt – terhelő dokumentumok híján – visszahelyezték abba.

– Véleménye szerint ténylegesen szükség van-e az agráriumban az FVM által a jövő évi költségvetésből igényelt 413 milliárd forintra, vagy pedig csupán egy ügyes politikai sakklépés volt ez a miniszter részéről?– Gyakorlatilag az idei nyarat, az uborkaszezont kitöltötte ez az ominózus összeg. Mindenki erről beszélt, akárkit felébresztenek, tudja, hogy mi az a 413 milliárd. Szenzációsan meg lett komponálva. Egy probléma van, hogy a számok mögött egy óriási blöff van, ugyanis amikor a miniszterelnök úr kérte a tételes listát, hogy miből áll össze ez a 413 milliárd, akkor a minisztérium tisztviselőit pillanatok alatt kényszerítették arra, hogy sorolják fel a tételeket. Ez megtörtént, mert egy minisztériumi tisztviselő miért ne tudna ilyet mondani. Persze jó nagyot, hogy minél hamarabb összejöjjön ez az összeg. Aztán így kerültek bele ebbe a jegyzékbe elképesztő tételek, amikhez a magyar vidéknek, parasztságnak semmi köze nincs, még vidékfejlesztés címén sem lehet eladni, és főleg nem a termelők érdekeit szolgálja.– Említene néhány konkrétumot is?– Például 86 milliárd forintot költenének intézményfejlesztésre. Az én értelmezésem szerint ez a következőket jelenti: újabb "sóhivatalok" létrehozását. Körülbelül 1900 fővel nőne az adminisztratív munkaerő. Ez kétségtelenül kitűnő munkahelyteremtő program, azonban semmi szükség rá. Egyetlen egy ponton tudom elfogadni az igényeket, az uniós csatlakozás területén. Azonban ott a fejlesztés nem arra vonatkozik, amiért az unió már évek óta könyörög, hogy kérem szépen angolul beszélő, értelmes fiatalokat próbáljanak verbuválni, akik majd képesek lesznek arra, hogy egy csatlakozó ország ügyeit Brüsszelben képviselni tudják. Az FVM politikai vezetősége az ékes magyar nyelven kívül nem ismer egyetlen nyelvet sem, és azt hiszi, hogy erre nincs is szükség, mert tanuljanak meg ők magyarul, vagy majd ott a tolmács. Körülbelül így állnak hozzá, de tolmácson keresztül nem lehet ezeket az ügyeket intézni. Ezen a területen már el vagyunk késve. Az uniót egy körülbelül 3500 oldalt kitevő, eszméletlenül bürokratikus jogi szabályozási rendszer irányítja, mármint az agrár részét. Egy ilyen képviselőnek majdnem fejből kell tudnia az egészet. Kérdezem én, mikor fogja ezt megtanulni? A másik az, hogy elképesztően zavaros ügyleteket is beírtak. Ilyen például a biodízel-program, amelyre 9 milliárd forintot írt be az illetékes minisztériumi tisztviselő. A biodízel-program egy közgazdaságilag többszörösen megbukott program. A környezetvédőket lehet szeretni, meg hogy az alternatív energiahasznosítás az milyen okos dolog, ez volt a 70-es, 80-as években a sláger, de az unió is leállt erről a programról, mert a biodízel egyszerűen képtelen versenyezni a szénhidrogén alapanyagú energiaforrással. Annyival drágább, hogy hiába veszem le róla a fogyasztási adót. Van egy úr, akinek ez a mániája, aki már az én államtitkárságom alatt is ezzel foglalkozott, de akkor az unió még nagyban kísérletezett ezzel, viszont azóta ők már abbahagyták. – Ön szerint a rendszerváltást követő első négy év – amíg ön volt a szaktárca államtitkára – és a mostani ciklus agrárpolitikája között mi a különbség?– Az egy rendszerváltó és túlpolitizált időszak volt. Akkor egy közigazgatási államtitkárnak maximum annyi lehetősége volt, hogy ezt a túlpolitizáltságot próbálja mérsékelni. Most szerintem újra kezd jellemző lenni a túlpolitizáltság a szakmai hozzáértés rovására. Ilyenekre gondolok, mint például az úgynevezett téesz-moratórium, vagy a földkérdés, ami egyébként egy óriási blöff. A földtörvény és a belföldi és külföldi jogi személyek, magánszemélyek eltiltása a földtől, ez gyakorlatilag az elszegényedést jelenti, semmi mást. Az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja az, hogy a föld ilyen piaci korlátok között legyen tartva. Azon magyar vállalkozókét, akik különböző kétes üzleteik révén pénzre tettek szert, és ott van a még mindig forró készpénz a kezükben, és ezt földvásárlásba fektetik. A föld egy jó mosoda. Fillérekért hozzá lehet így jutni, nincsenek nyilvános árverések. A hangsúly itt azon van, hogy fiúk, tartsátok fenn a föld mítoszát, hogy a magyar föld a magyaroké és az nem eladó, és ezt a fennhangot hallatják a kisgazdák is. A magyar haza, a magyar föld, egy kicsit romantikus népnemzetieskedés, de ezalatt csendben vásárolják fel a földet. Már van a nagynénje, a nagybátyja nevén, mindenkinek a nevén, mert ugye csak 300 hektár lehet egy főnek a tulajdonában. Ezzel megszűnik a konkurencia, mert társaság nem tud belépni a piacra, és mások sem. Ha valami kifosztja a szerencsétlen, nehéz helyzetben lévő, nyugdíjas, volt téesz-tagokat, akkor az pontosan ez a rossz felfogáson alapuló gazdaságpolitikai rendszer.– Kapott-e ön megbízást a Miniszterelnöki Hivataltól arra, hogy önálló agrárstratégiát készítsen el?– A hírekkel ellentétben nem arról van szó, hogy ellentanulmány készítésére kértek fel. A kért anyagot megcsináltam, azóta is folyamatosan tanácsadóként dolgozom, de mivel én a függetlenségemet szeretem megőrizni, ezért nem vagyok alkalmazottja a Miniszterelnöki Hivatalnak. Nem veszek fel a Miniszterelnöki Hivataltól egy fillért sem ezekért a tanácsokért, de szerencsére nem szorulok rá. – Hogyan kommentálná ön a most megkötött "agrárbéke" tényét? – Kezdem azzal, hogy kik kötötték meg ezt az agrárbékét. Nem tudom, hogy kiket képvisel Karsai József, önmagán kívül. Ki vett részt például az úgynevezett professzionális árutermelői szektor részéről? Gondolok itt a privatizált és egyéb részvénytársaságokra. Hozzá nem értő, dilettáns termelők, akiknek állandóan az a bajuk, hogy nem tudják eladni a terményeiket, mert olyan minőség, hogy azt nem veszi meg senki, vagy pedig olyan áron akarják adni, hogy az elképesztő. Ez egy kelet-európai sajátosság, hogy a puha diktatúra ideje alatt mindenki háztájizni kezdett a jobb megélhetés miatt. A hatalom ezt elnézte, sőt hallgatólagosan támogatta. Azonban a rendszerváltás után ezek az "őstermelők" az európai felfogású mezőgazdaság kerékkötőivé váltak. Torgyán úr megpróbálja a háztájikat fenntartani, mert azt gondolja, hogy politikai előnyöket kovácsolhat belőle. Úgy gondolja, hogy majd ez a réteg rá fog szavazni, de ebben óriásit téved. Ahelyett, hogy megmondaná a szemükbe, hogy nem tudok veletek agrárbékét kötni, mert nincs realitása a követeléseknek. Aláírhat a miniszter úr ilyen papírokat, csak éppen nem fog tudni betartani belőle semmit. Ez az ő részéről a folyamatos politikai terepgyakorlatok közé tartozik. – Ön szerint kialakulhat-e a Fidesz és az FKgP között kormányválság, ha nem kapja meg az FVM az általa igényelt támogatást?– Szerintem nem, mert a 413 milliárdról ők már lemondtak. A kisgazda frakcióban elég reálisan látják ezt. Persze a mundér becsületét védeni kell, nyilvánosság előtt nem fogják elmondani, hogy kedves Józsi bácsi, ez a hajó már elúszott, de maguk már rég tisztában vannak azzal, hogy most itt a miniszterelnök úr nagyon erélyesen kijelentette, hogy ez az összeg sok. A 164 milliárdhoz képest, ami elő volt irányozva, jelenleg 250 milliárd forintnál tart a kormányzati elképzelés. Ez már így is óriási emelés. Csak egy kérésem lenne: tessék már végre hatékonyan elkölteni ezt a pénzt.– Véleménye szerint az agrárválságot milyen módon lehet feloldani?– Radikális megoldásra van szükség, amelyet ha mi nem teszünk meg, az unióhoz való csatlakozás után sokkszerűen fogja érni a magyar mezőgazdaságot. Ez lenne az egyik megoldás, a már agyoncsépelt szerkezetváltás meglépése. "Huszonöt botütést" érdemelne az a miniszter, aki 2-3 hektáros gazdáknak minőségi vetőmagot akar osztogatni, hogy búzát termeljenek. Ez a totális dilettánsság. A magyar paraszti mítoszokon alapuló gondolkodás ez; nyugat-Európában a gabona a tipikus nagyüzemi növény. Ahelyett, hogy azt tanítaná, hogy nem vetőmagot osztogatok nektek fiúk, hanem gyümölcsoltványt vagy dísznövénypalántát, vagy valamilyen nemesített zöldségmagot, hiszen az viszonylagos kis területen is jelentős haszonnal termelhető. Termelési szerkezetváltás, intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés. Egy miniszternek nemcsak politikai, hanem szakmai felelőssége is van. A mezőgazdaság másik problémája az elavult géppark. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem ad nagyobb fejlesztési támogatást. A csatlakozás után már nem adható közvetlen fejlesztési támogatás, ezt tiltják az unió törvényei. Jelen pillanatban kellene akár uniós pénzeket is erre fordítani. Amíg kívül vagyunk, addig kell felkészülnünk. Ebből az ominózus 250 milliárdból, ha legalább 70-80 milliárdot fejlesztésre szánnánk, akkor megdicsérném a miniszter urat, és azt mondanám, hogy jó irányba változik a koncepciója. Ha folytatja ezt a vetőmag-osztogatást, meg a földalapú támogatást, akkor senkinek sem lesz ebből semmije. Ez zsákutca.– Úgy látom továbbra sem kíván a miniszter úr a szíve csücskévé válni…– Nem azért vagyok, hogy szeressem. Érdekes módon a kisgazda frakciótagok jelentős hányada egyetért velem, de nem mer megszólalni nyilvánosan.

– Véleménye szerint ténylegesen szükség van-e az agráriumban az FVM által a jövő évi költségvetésből igényelt 413 milliárd forintra, vagy pedig csupán egy ügyes politikai sakklépés volt ez a miniszter részéről?– Gyakorlatilag az idei nyarat, az uborkaszezont kitöltötte ez az ominózus összeg. Mindenki erről beszélt, akárkit felébresztenek, tudja, hogy mi az a 413 milliárd. Szenzációsan meg lett komponálva. Egy probléma van, hogy a számok mögött egy óriási blöff van, ugyanis amikor a miniszterelnök úr kérte a tételes listát, hogy miből áll össze ez a 413 milliárd, akkor a minisztérium tisztviselőit pillanatok alatt kényszerítették arra, hogy sorolják fel a tételeket. Ez megtörtént, mert egy minisztériumi tisztviselő miért ne tudna ilyet mondani. Persze jó nagyot, hogy minél hamarabb összejöjjön ez az összeg. Aztán így kerültek bele ebbe a jegyzékbe elképesztő tételek, amikhez a magyar vidéknek, parasztságnak semmi köze nincs, még vidékfejlesztés címén sem lehet eladni, és főleg nem a termelők érdekeit szolgálja.– Említene néhány konkrétumot is?– Például 86 milliárd forintot költenének intézményfejlesztésre. Az én értelmezésem szerint ez a következőket jelenti: újabb "sóhivatalok" létrehozását. Körülbelül 1900 fővel nőne az adminisztratív munkaerő. Ez kétségtelenül kitűnő munkahelyteremtő program, azonban semmi szükség rá. Egyetlen egy ponton tudom elfogadni az igényeket, az uniós csatlakozás területén. Azonban ott a fejlesztés nem arra vonatkozik, amiért az unió már évek óta könyörög, hogy kérem szépen angolul beszélő, értelmes fiatalokat próbáljanak verbuválni, akik majd képesek lesznek arra, hogy egy csatlakozó ország ügyeit Brüsszelben képviselni tudják. Az FVM politikai vezetősége az ékes magyar nyelven kívül nem ismer egyetlen nyelvet sem, és azt hiszi, hogy erre nincs is szükség, mert tanuljanak meg ők magyarul, vagy majd ott a tolmács. Körülbelül így állnak hozzá, de tolmácson keresztül nem lehet ezeket az ügyeket intézni. Ezen a területen már el vagyunk késve. Az uniót egy körülbelül 3500 oldalt kitevő, eszméletlenül bürokratikus jogi szabályozási rendszer irányítja, mármint az agrár részét. Egy ilyen képviselőnek majdnem fejből kell tudnia az egészet. Kérdezem én, mikor fogja ezt megtanulni? A másik az, hogy elképesztően zavaros ügyleteket is beírtak. Ilyen például a biodízel-program, amelyre 9 milliárd forintot írt be az illetékes minisztériumi tisztviselő. A biodízel-program egy közgazdaságilag többszörösen megbukott program. A környezetvédőket lehet szeretni, meg hogy az alternatív energiahasznosítás az milyen okos dolog, ez volt a 70-es, 80-as években a sláger, de az unió is leállt erről a programról, mert a biodízel egyszerűen képtelen versenyezni a szénhidrogén alapanyagú energiaforrással. Annyival drágább, hogy hiába veszem le róla a fogyasztási adót. Van egy úr, akinek ez a mániája, aki már az én államtitkárságom alatt is ezzel foglalkozott, de akkor az unió még nagyban kísérletezett ezzel, viszont azóta ők már abbahagyták. – Ön szerint a rendszerváltást követő első négy év – amíg ön volt a szaktárca államtitkára – és a mostani ciklus agrárpolitikája között mi a különbség?– Az egy rendszerváltó és túlpolitizált időszak volt. Akkor egy közigazgatási államtitkárnak maximum annyi lehetősége volt, hogy ezt a túlpolitizáltságot próbálja mérsékelni. Most szerintem újra kezd jellemző lenni a túlpolitizáltság a szakmai hozzáértés rovására. Ilyenekre gondolok, mint például az úgynevezett téesz-moratórium, vagy a földkérdés, ami egyébként egy óriási blöff. A földtörvény és a belföldi és külföldi jogi személyek, magánszemélyek eltiltása a földtől, ez gyakorlatilag az elszegényedést jelenti, semmi mást. Az a kérdés, hogy kinek az érdekét szolgálja az, hogy a föld ilyen piaci korlátok között legyen tartva. Azon magyar vállalkozókét, akik különböző kétes üzleteik révén pénzre tettek szert, és ott van a még mindig forró készpénz a kezükben, és ezt földvásárlásba fektetik. A föld egy jó mosoda. Fillérekért hozzá lehet így jutni, nincsenek nyilvános árverések. A hangsúly itt azon van, hogy fiúk, tartsátok fenn a föld mítoszát, hogy a magyar föld a magyaroké és az nem eladó, és ezt a fennhangot hallatják a kisgazdák is. A magyar haza, a magyar föld, egy kicsit romantikus népnemzetieskedés, de ezalatt csendben vásárolják fel a földet. Már van a nagynénje, a nagybátyja nevén, mindenkinek a nevén, mert ugye csak 300 hektár lehet egy főnek a tulajdonában. Ezzel megszűnik a konkurencia, mert társaság nem tud belépni a piacra, és mások sem. Ha valami kifosztja a szerencsétlen, nehéz helyzetben lévő, nyugdíjas, volt téesz-tagokat, akkor az pontosan ez a rossz felfogáson alapuló gazdaságpolitikai rendszer.– Kapott-e ön megbízást a Miniszterelnöki Hivataltól arra, hogy önálló agrárstratégiát készítsen el?– A hírekkel ellentétben nem arról van szó, hogy ellentanulmány készítésére kértek fel. A kért anyagot megcsináltam, azóta is folyamatosan tanácsadóként dolgozom, de mivel én a függetlenségemet szeretem megőrizni, ezért nem vagyok alkalmazottja a Miniszterelnöki Hivatalnak. Nem veszek fel a Miniszterelnöki Hivataltól egy fillért sem ezekért a tanácsokért, de szerencsére nem szorulok rá. – Hogyan kommentálná ön a most megkötött "agrárbéke" tényét? – Kezdem azzal, hogy kik kötötték meg ezt az agrárbékét. Nem tudom, hogy kiket képvisel Karsai József, önmagán kívül. Ki vett részt például az úgynevezett professzionális árutermelői szektor részéről? Gondolok itt a privatizált és egyéb részvénytársaságokra. Hozzá nem értő, dilettáns termelők, akiknek állandóan az a bajuk, hogy nem tudják eladni a terményeiket, mert olyan minőség, hogy azt nem veszi meg senki, vagy pedig olyan áron akarják adni, hogy az elképesztő. Ez egy kelet-európai sajátosság, hogy a puha diktatúra ideje alatt mindenki háztájizni kezdett a jobb megélhetés miatt. A hatalom ezt elnézte, sőt hallgatólagosan támogatta. Azonban a rendszerváltás után ezek az "őstermelők" az európai felfogású mezőgazdaság kerékkötőivé váltak. Torgyán úr megpróbálja a háztájikat fenntartani, mert azt gondolja, hogy politikai előnyöket kovácsolhat belőle. Úgy gondolja, hogy majd ez a réteg rá fog szavazni, de ebben óriásit téved. Ahelyett, hogy megmondaná a szemükbe, hogy nem tudok veletek agrárbékét kötni, mert nincs realitása a követeléseknek. Aláírhat a miniszter úr ilyen papírokat, csak éppen nem fog tudni betartani belőle semmit. Ez az ő részéről a folyamatos politikai terepgyakorlatok közé tartozik. – Ön szerint kialakulhat-e a Fidesz és az FKgP között kormányválság, ha nem kapja meg az FVM az általa igényelt támogatást?– Szerintem nem, mert a 413 milliárdról ők már lemondtak. A kisgazda frakcióban elég reálisan látják ezt. Persze a mundér becsületét védeni kell, nyilvánosság előtt nem fogják elmondani, hogy kedves Józsi bácsi, ez a hajó már elúszott, de maguk már rég tisztában vannak azzal, hogy most itt a miniszterelnök úr nagyon erélyesen kijelentette, hogy ez az összeg sok. A 164 milliárdhoz képest, ami elő volt irányozva, jelenleg 250 milliárd forintnál tart a kormányzati elképzelés. Ez már így is óriási emelés. Csak egy kérésem lenne: tessék már végre hatékonyan elkölteni ezt a pénzt.– Véleménye szerint az agrárválságot milyen módon lehet feloldani?– Radikális megoldásra van szükség, amelyet ha mi nem teszünk meg, az unióhoz való csatlakozás után sokkszerűen fogja érni a magyar mezőgazdaságot. Ez lenne az egyik megoldás, a már agyoncsépelt szerkezetváltás meglépése. "Huszonöt botütést" érdemelne az a miniszter, aki 2-3 hektáros gazdáknak minőségi vetőmagot akar osztogatni, hogy búzát termeljenek. Ez a totális dilettánsság. A magyar paraszti mítoszokon alapuló gondolkodás ez; nyugat-Európában a gabona a tipikus nagyüzemi növény. Ahelyett, hogy azt tanítaná, hogy nem vetőmagot osztogatok nektek fiúk, hanem gyümölcsoltványt vagy dísznövénypalántát, vagy valamilyen nemesített zöldségmagot, hiszen az viszonylagos kis területen is jelentős haszonnal termelhető. Termelési szerkezetváltás, intenzív zöldség- és gyümölcstermesztés, állattenyésztés. Egy miniszternek nemcsak politikai, hanem szakmai felelőssége is van. A mezőgazdaság másik problémája az elavult géppark. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért nem ad nagyobb fejlesztési támogatást. A csatlakozás után már nem adható közvetlen fejlesztési támogatás, ezt tiltják az unió törvényei. Jelen pillanatban kellene akár uniós pénzeket is erre fordítani. Amíg kívül vagyunk, addig kell felkészülnünk. Ebből az ominózus 250 milliárdból, ha legalább 70-80 milliárdot fejlesztésre szánnánk, akkor megdicsérném a miniszter urat, és azt mondanám, hogy jó irányba változik a koncepciója. Ha folytatja ezt a vetőmag-osztogatást, meg a földalapú támogatást, akkor senkinek sem lesz ebből semmije. Ez zsákutca.– Úgy látom továbbra sem kíván a miniszter úr a szíve csücskévé válni…– Nem azért vagyok, hogy szeressem. Érdekes módon a kisgazda frakciótagok jelentős hányada egyetért velem, de nem mer megszólalni nyilvánosan.

Mint ismeretes, Pepó Pál környezetvédelmi miniszter jelentős anyagi visszaélésekre hivatkozva felfüggesztette állásából a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatóját. A minisztérium vizsgálatot indított a nemzeti park igazgatójának ügyében. Lapunk ezzel kapcsolatban kereste meg Illés Zoltánt, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottságának fideszes elnökét.

"Szegény embert az ág is húzza" – szokták mondani, és a magyar mezőgazdaság jelenlegi állapotára ugyancsak ráillik ez a szólásmondás. Belvíz lepi el a földeket, a maradék termés nehezen értékesíthető, az ólakban pedig túlsúlyos malacok heverésznek. Nem csoda hát, hogy a tavalyi agrárdemonstrációt szervező gazdák újabb útelzárásokra készülnek az aratás végeztével: nem egyeznek ki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal.