A Város Mindenkié nevű csoport rendezett hajlék­talantüntetést a Blaha Lujza téri aluljáróban, ahol egy 1989-ben hajlék­talanok mellett kiálló tüntetés emléktábláján – micsoda véletlen – az Álmodik a nyomor című vers egy strófája is olvas­ható. Nemcsak a főpolgár­- mester programja ellen tiltakoztak egész éjjel, hanem a köz­területen alvás megbír­sá­­golása ellen is. Ezen a napon a nyolcadik kerületi tes­tü­let határozott: januártól tiltott és bírsá­gol­-ható a kukázás.

Tiszacsege a balmazújvárosi kistérségben, Hajdú-Bihar megye nyugati csücskében fekvő ötezres város. Munkalehetőség alig: halászat és egy összeszerelő-üzem. Tiszacsege a Hortobágyi Nemzeti Park északi kapujában fekszik, a városban szóba sem kerülhetnek egyes ipari beruházások. Hajdanában az átkelő ténye emelte mezővárosi rangra, a meder természetes vámhatár is volt. Az itt lakók többsége a létminimum alatt, nehéz körülmények között él.  A csegei Művelődési Ház előtt tömeg. Mellette a mozi, homlokzatán: MOZ. Odabenn jó ruhákat, két tonna gyümölcsöt és tartós élelmiszert osztanak. A sor végén három fiútestvér az utcán. A nagyobb és erősebb fiú két öccsének és magának oszt szét egy banánt. Mert a kifelé tartó barát megkínálja a fiúkat a szatyrából. A nagyfiú kiveszi, köszöni, bontja, töri, töri, és magának is meghagyja a testvéri harmadot. Mindez a kínálástól számított öt másodperc alatt zajlott le. Sorban állás. Banán. Összetartozó szavak. Élettársak szó szerint – gondolom, nem vidáman. – Természetesen a jó meleg ruhadarabok a legkeresettebbek – mondja Polinszki Heléna középiskolás, aki a Hites Adakozók Hálózatához (HAH) tartozó önkéntesek egyike Tiszacsegén. Lakatos László, a csegei Városőrség tagja biztosítja a rendezvényt: – Jó, ha olyan van itt az osztásokon, aki ismeri az embereket. Ezért kértek arra, hogy jöjjek ide. Éjjeliőr vagyok az óvodában, onnan érkeztem, már csak azért is, mert tiszteletreméltó az emberi jóság.  Kovács Sándor, a HAH vezetője honvéd tiszthelyettes volt, utász-műszaki őrmesterként szerelt le 1987-ben, megtérésének évében. Azt kérdeztük tőle a csegei mozi előtt, a gulyáságyú mellett, hogy vajon hasznát veszi-e katonai múltjának csapata életének szervezésében. Mosolyogva érkezik az „igen”, és hozzáteszi: – A HAH „félkatonai” szervezet. Ő például a sátras kitelepülésvezető – mutat egy önkéntesre, aki éppen tányérokba meri a forrón illatozó, sűrű levest. – Mi oda megyünk, ahol szükség van ránk. „Jószolgálati kommandó” – állapíthatom meg a piros kabátosokról. – Azok az emberek, mint amilyenek a HAH önkéntesei és segítői is, akik a bajba jutott embereken segítenek hitből, szívjóságból, ők bizony emelt fővel járhatnak a világban. Ezért aztán az adományozás sajátos nehézségeit megismerve együttműködéssel támogatjuk a HAH tevékenységét is, és a környező településeken is önkormányzathoz tartozó intézmények segítik a karitatív munkát – mondta Jónás Sándor, Tiszacsege polgármestere.Papp Ignác Kispestről érkezett, hetente többször is eljön Egyekre és Tiszacsegére, mert ő az itteni Hit Gyülekezete pásztora. Amolyan nevető szemű ember, egyben realista. Azzal kezdi, hogy Isten maga a szeretet. Gyülekezetük ezért is járt nemrégiben Poroszlón, az idősek otthonában, ahová ajándékaikat vitték. A csegei és egyeki segítőkön valóban látni lehet, hogy szeretettel keresik, mit tehetnek az ügyért. Papp Ignác pásztor így összegzi mondandóját: „Ne csak szavakkal szeress, hanem tettekkel is!” Asztalsoron tányérokban forró gulyás hűl. – Kitettük hűlni, mert még elgörbül benne a műanyag kanál! Erős Pista is van az asztalon. Micsoda figyelmesség! Teszek belőle a levesembe kis kanállal. Két karéj kenyérrel szalvétában és a gőzölgő tányérral indulok, hogy helyet keressek magamnak a csegei mozi előtt felállított sátorban. Egy négyoldalú zöld asztalnál ülök le. Balról idősebb, kendős néni kanalaz jó étvággyal, elismerő fejmozdulatokkal. Előtte egy éthordó, mindhárom szintje levessel tele. Velem szemben ül az unokája, ő is kanalaz. A jobboldali székre teszem le tarisznyám, sapkám, közben jó étvágyat kívánva. Sűrű, forró leves. 600 adag készült, és bőven van benne hús. A fiútól néha kérdez valamit mama röviden, ő tömören és tisztelettudóan válaszol. Olyan kapucnis pulóvert visel a kabátja alatt, mint a fiam szokott – gondolom. Míg megettem azt a forró és ízletes gulyást ott velük Tiszacsegén, módom volt végiggondolni, mennyi mindenért tartozom hálával e tányér gulyáson kívül. Ők aztán felálltak. A fiú magához vette az éthordót. Elköszöntünk egymástól: Szép karácsonyt!

Múlt héten Siófokon nyílt meg az Auschwitz Album – Rólunk, nekünk, nélkülük című vándorkiállítás. A tárlat egyedülálló módon viszi közelebb a vészkorszak tragédiáját a közönséghez, ezen belül is a fiatalokhoz. A megnyitón közel kétszázan vettek részt, voltak, akik az utcára szorultak.

Az a miskolci ház löszös domboldalra épült. Nagy esők jöttek, és fellazították a talajt. Elmosta a víz a házfal alapját. Az épület egyik vályogfala kidőlt. A családfőre omlott. Belehalt sérüléseibe. Két kisfiú és anyukájuk élte át mindezt. A gyerekek rokonokhoz költöztek édesanyjukkal.

Jogerős engedély birtokában megkezdődött a Tokaj-hegyaljai borvidék kapujának nevezett Szerencsen egy 50 megawatt teljesítményű, szalmatüzelésű erőmű építése. A beruházást azonban civilek és politikusok közül is sokan helytelenítik, hiszen – mint a múlt heti budapesti tiltakozáson is elhangzott – az erőmű veszélyezteti a világörökséget, környezetterhelő, és kizárólag a tulajdonosok gazdasági érdekeit szolgálja a teljes magyar társadalom ellenében.

Gyöngy Árpád, Budajenőn élő nyugdíjas öt év után nyerte meg perét, miután a falu többségével együtt nem tűrte szó nélkül, hogy a telki szennyvíztisztító üzem szennyet eresszen a Jenei-patakba, melynek partján az ő háza is áll. A Jenei-patak ma is koszlott vize immáron nem ganészagot áraszt, hanem vegyszer szagát. Közben átadtak egy jobb telki szennyvíztisztítót és a budajenőit is.

Hosszú asztal az óbarki Akli-ház étkezőjében. A konyhapult előtt kétszáz literes akvárium. Mellette fotel. Szép halak. Bicskei barátok ajándéka. Odébb teknős. Harapós fajta. Luca nyújtja neki mutatóujját. Nem harap rá az indexre. De szokott. El is képzeltünk egy táblácskát a ház kapujára: „Vigyázz, a teknősbéka harap!”

A harminchat éves, Szentlőrinckátán élő anya az elmúlt két évben temette el anyósát, apósát. Férje nem egészen egy éve, 2008 karácsonyán halt meg. Az özvegy múlt hét szerdán tizenöt éves Gyuri fiát temette el, akit tüdőbetegsége mellett a H1N1 támadott meg. Melinda, az anyuka, mindezt tízéves kisebbik fiával éli át. Tisztességes, dolgos család tragédiája ez – szögezte le Horváth László polgármester. A fiú neve Adrián. Ezt a cikket kizárólag a tízéves Adrián érdekében van értelme megírni. Aki tud és akar, segítsen Adriánnak.

Burzsoá–Polgár–Proletár összefogást hirdet a most megjelent Korruptivity társasjáték, amit azoknak ajánlunk, akik boldogok, mert nevetni tudnak önmagukon.

Budapesten, a szlovák nagykövetség épülete előtt mintegy ötszázan tüntettek a szlovák államnyelvtörvény ellen kedden, a jogszabály életbelépésének napján. Közfelkiáltással elfogadták a petíciót, melyben  követelik a szlovák parlamenttől, hogy törölje el azt, helyette inkább kisebbségi törvényt alkossanak, valamint vessenek véget a Szlovákiában tapasztalható magyargyűlöletnek és magyarveréseknek. A felvidéki Dunaszerdahelyen ugyanekkor tízezer ember demonstrált a DAC stadionban, ahová érkeztek magyarok a Vajdaságból, Erdélyből, Kárpátaljáról és Magyarországról is. Délután három órakor egész Magyarországon és a világ több pontján megszólaltak a harangok.

A dél-borsodi Igriciben – amely az igricekről, az énekmondókról kapta a nevét, és ezerháromszázan lakják – negyven roma és nem roma őstermelő dolgozik együtt egy helyi szövetkezetben március óta. Egy öthektáros uborka­ültetvényt hoztak létre a falu határában a Polgár Alapítvány az Esélyekért 11 milliós és Nótár Zoltán helyi kisebbségi képviselő 7 milliós hiteléből. Igrici a mezőcsáti kistérséghez tartozik, amely a 33 legkeményebb sorsú magyar kistérség egyike. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium információnk szerint nem figyelt még fel erre a tevékenységre, ezért jelzésértékű módon rákérdezett a Hetek.

A polgármesterleszek.hu portálon részleteket találtunk egy olyan honi oktatásról, amely már beiktatott polgármestereknek is jól jöhet. Már hivatalban lévő polgármesterek is rendeltek belőle. Ennek hatására döntött úgy Szőke Tamás marke­ting szakember, hogy létrehozza a polgármesterlettem.hu oldalt is.

Vas népének öregjei sem emlékeznek akkora áradásra, amit a mi Rábánk idén produkált. Az osztrák bőrgyár habját akkora víztömeg öblítette le egy időre, amekkorát itt 1965-ben láttak utoljára. De a mai vízállás annál is nagyobb volt 35 centivel.

A 83 éves asszonyt ki akarták tenni 22 négyzetméteres budafoki szükséglakásából. Ez így önmagában is húzós hírmondat, hát még ha azt is hozzátesszük, hogy a 83 éves mama roma származású holokauszttúlélő.

Nemrég találkoztam Bicskén a Sigmund Thomas-Wory író néven regényeit jegyző Tömösváry Zsigmonddal, A Bismarck naplója című regény szerzőjével. Olvasta A Kurszk utolsó útja című, Vagyim Arisztovval közösen írt munkánkat, látott számos filmet, cikkek százait böngészte, beszélt érintettekkel, és regényt ír a Kurszkról. Elmondtam neki, hogy a Kurszk megírásában a (soha nem ásító) inas szerepét tölthettem be a Magyarországon élő történész, újságíró Vagyim mellett, aki ráadásul az Északi Flotta matrózaként szolgált a Barents-tengeren.

Hajléktalanok (sz)álláshoz jutását segítik a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek munkatársai.

A hajdani 1-es iskola épületében vagyunk. Ott, ahol valamikor a zeneiskola volt Csizmadia Lászlóval, és azon a részen, ahol a Kósa Dezső bácsi vezette Pajtás bolt működött. Minden volt. Minden, mi szem-szájnak ingere. Ezt a Pajtás-vezetést vette át aztán Vásárhelyi János „bácsi” a nyolcvanas években. Azt már sajnos biztosan nem tudom, hogy ebben az iskolában vagy az újban vágtuk-e magunkat vigyázzba, amikor elhangzott a nagy vezényszó. Miszerint „2669-es számú Forgách Antal Úttörőcsapat, vigyázz! Középre nézz!”

A tiszabábolnai eset után fordult érdeklődésünk a gólyák felé. A Tisza-tó mellett fekvő faluban négy gólyát pusztítottak el ismeretlenek. Közben Drexler Szilárd gólyavédelmet szolgáló ismeretterjesztő filmet forgat, melynek egyes jeleneteinél a Hetek olvasói is ott lehetnek.

Jött egy idősebb úr, aki egy újságot árult a tömegben 150 forintért, amelyért a látogató úgy, ahogy mindenki, 200 forintot adott, és azt kérdezte:Ön szerkeszti, uram? – Igen – bólintott. „Na ez kell, ettől okosabb lesz az ember” – idézi a címlapon a szerkesztő a mátyásföldi református hölgy mondatát. Az emberek ezekben a percekben leginkább telefonálnak: „A szobor előtt”– válaszolják a „Hol vagy?” kérdésre. Ez mindig egy kis magyarázatot igényel, mert a Hősök terén sok a szobor. Árpád – hangzik aztán.