Sir John Templeton két évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy a vallás szó a legtöbb ember számára unalmat közvetít, aminek hallatán a legtöbben ceremóniákra, bürokráciára és dogmákra gondolnak – ezért a róla elnevezett Templeton-díj a Vallások Fejlődéséért kitüntetés nevét megváltoztatta. Ma a Templeton-díj a Szellemi Realitások Kutatásáért nevet viseli, célja és pénzbeli értéke – 795 ezer angol font (280 millió forint), amely által a legjobban fizetett tudományos díj – azonban nem változott. Az ez évi Templeton-díjat Charles Townesnak ítélték, aki, mint a bizottság értékeléséből kiderült, a tudomány és a vallás konvergenciájának a szószólója évtizedek óta. Külön érdekesség, hogy a nyolcvankilenc éves Townes közel fél évszázaddal ezelőtt már letette névjegyét a tudományban, egy korszakalkotó felfedezés részeseként. Townes ugyanis a lézer egyik felfedezője, amiért 1964-ben harmadmagával Nobel-díjat kapott. 

Nehéz idők járnak az evolucionistákra az elmúlt években: hosszú évtizedek után ugyanis úgy tűnik, hogy tömegek utasítják el az evolúció elméletét, amelyet sokan a vallásos hit kategóriájába sorolnak. Az Egyesült Államokban a lakosság közel fele nem fogadja el az evolúció tanait, és ez a magatartás egyre jobban, mélyebben épül be az oktatási rendszerbe, sok államban ugyanis az evolúciót törölték az állami iskolák tananyagából. A jelenség miatti értetlenség dühödt reakciókat váltott ki a "keresztény" Európában, ahol tudományos és nem tudományos lapokban nem éppen udvarias hangnemben folyik a vita az evolúcióról és az intelligens tervezésről.

A hatodik századdal kezdődő nagy történelmi átrendeződés – az avarok népvándorlása, az iszlám birodalom felvirágzása, a bizánci birodalom bukása – közvetlen kiváltó oka egyetlen nagy természeti katasztrófa, aminek következtében szélsőséges klimatikus változások történtek világszerte – állítja David Keys, az angol The Independent cím? lap archeológus munkatársa. Keys szerint ezek a klimatikus változások vezettek végül az európai status quo, ezen belül is a Bizánci Birodalom megrendüléséhez, ezzel egyidejűleg az iszlám, valamint a törökök felemelkedéséhez. Ennek a globális klimatikus változásnak tehát máig tartó hatásai vannak. 

Bár a világ biztonságosabbá vált a héten azáltal, hogy Irán felfüggesztette az urándúsítást, nőttek az aggodalmak Európa biztonságát illetően. Európai titkosszolgálati forrásokra hivatkozva a német Der Spiegel magazin arról számolt be, hogy az al-Kaida "piszkos" bombák bevetését tervezi Európában. A brit ITV News beszámolója szerint pedig az angol biztonsági erők "szeptember 11." típusú akciókat hiúsítottak meg. 

A héten lemondott Colin Powell külügyminiszter, akinek személyében az Egyesült Államok kormányának egyik legsikeresebb és legnépszerűbb politikusa távozik. Colin Powellt Condoleezza Rice követi a külügyminiszteri pozícióban, aki sok mindenben megismétli Powell pályafutását. Mindketten nemzetbiztonsági főtanácsadók voltak – Powell a Reagan-kormányban, Rice pedig George W. Bush kormányában –, és külügyminiszterré való kinevezésükkel mindketten történelmet írtak: Powell az első fekete, Rice pedig az első fekete nő külügyminiszter. Az amerikai diplomácia új vezetője tavalyi emlékezetes kijelentése szerint Franciaországot meg kell büntetni, Németországot figyelmen kívül kell hagyni, Oroszországnak pedig meg kell bocsátani.

Soha még nem választottak amerikai elnököt olyan sok szavazattal, mint november 2-án George W. Busht. Az újraválasztott államfő számára a győzelem többszörös elégtételnek számít. Négy éve a szavazatoknak kevesebb mint a felével, hosszas jogi huzavona után költözhetett a Fehér Házba, most azonban rekordrészvétel mellett több mint három és fél millió voks előnnyel ért célba. Miközben a világ legtöbb részén John Kerry győzelméért szorítottak, az amerikai választók nem foglalkoztak azokkal a – Magyarországon is hangoztatott – véleményekkel, mely szerint Bushra csak a déli vallásos fehér farmerek szavaznak. A választási térkép egyértelművé teszi: a demokraták bázisa a két partvidékre és néhány északi államra koncentrálódik, míg Amerika "szíve" a republikánusok mellett áll, akik nemcsak a Fehér Házban hosszabbíthattak, hanem sikerült növelniük előnyüket a képviselőházban és a szenátusban is.

Meghátrálásra kényszerült szerdán Jose Manuel Barroso, az Európai Unió Bizottságának kijelölt elnöke, aki a végső szavazás előtt "időt kért" az Európai Parlamenttől, hogy bizottsága összetételében a többség által támogatott cseréket hajtson végre. Barroso azt követően döntött az "óra megállítása" mellett, hogy tárgyalt Martin Schulzcal, az Európai Parlament (EP) 200 képviselőt tömörítő szocialista frakciójának vezetőjével. 

Soha nem gondoltam, hogy ilyen kemény munkával jár majd a Nobel-díj elnyerése. Egy hónapig fog tartani, ameddig megválaszolom a leveleimet – nyilatkozta lapunknak haifai kutatóintézetéből a Karcagon született Avram Hershko, aki a szintén izraeli Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal elnyerte a kémiai Nobel-díjat.

Az amerikai elnökválasztási verseny finisében a választók túlnyomó többségét elsősorban az érdekli, hogyan vélekedik az elnök a nemzetbiztonsági kérdésekről, Irak helyzetéről vagy a gazdaság állapotáról. Az elnök környezetében van néhány személy, akik szinte árnyékként követik őt, és minden tettét árgus szemekkel figyelik, azok politikai tartalmával azonban igen keveset foglalkoznak. Ők az elnök orvosai. 

"Sohasem voltam olyan ember, aki félbehagy dolgokat, és az, hogy az elnöki ciklus lejárta előtt távozzam, meg sem fordult a fejemben, de elnökként Amerika érdekeit kell elsősorban szem előtt tartanom. Az országnak teljes idej? elnökre és teljes idej? Kongresszusra van szüksége, kiváltképpen ebben az időben, amikor külföldön is és itthon is ilyen problémákkal nézünk szembe. Folytatni a harcot a személyemmel kapcsolatos támadásokkal szemben, felemésztené az én és a Kongresszus idejét is. Éppen ebben az időszakban, amikor külföldön a béke, itthon pedig a gazdaság ügyeivel kell foglalkoznunk, ezért holnap déltől lemondok az elnöki pozícióról, és Gerald Ford alelnök úr veszi át az elnöki teendőket." Ezekkel a szavakkal búcsúzott a nemzettől harminc évvel ezelőtt Richard Nixon, az egyetlen olyan elnök az Egyesült Államok történetében, aki hivatali idejének letelte előtt mondott le pozíciójáról. 

394 évvel azután, hogy Galileo Galilei saját készítés? távcsövével meglátta a Szaturnuszt, egy hatalmas lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy minden eddiginél jobban megismerjük a Naprendszer egyik legizgalmasabb bolygóját, a gyűrűk urát. Közel hét évnyi utazás után állt Szaturnusz körüli pályára a Cassini-Huygens űrszonda, amely az elmúlt napokban fantasztikus képeket küldött a Földre a többnyire gázból álló Szaturnuszról, illetve legnagyobb bolygójáról, a Titánról, ahol a kutatók szerint metánból álló folyók és tengerek találhatók.

Most, hogy az Egyesült Államok negyvenedik elnöke, Ronald Wilson Reagan halott, nem hallani azokat a jelzőket, amelyekkel a volt elnököt saját hazájában is, külföldön pedig még inkább jellemezték. E vélemények szerint Ronald Reagan nem volt különösebben tehetséges, egyesek butának is nevezték, ami pedig távol áll a valóságtól. Ronald Reagan elnöknek született, ha úgy tetszik, született elnök volt: ifjúkorában a főiskolai diákönkormányzat, a negyvenes-ötvenes években a Filmszínészek Szakszervezetének elnöke, a hatvanas-hetvenes években Kalifornia állam, 1980-tól nyolc éven keresztül pedig az Egyesült Államok első embere volt.

Néhány évvel ezelőtt Caspar Weinberger, az Egyesült Államok volt hadügyminisztere A következő háború cím? könyvében kifejtette, hogy fel kell készülni arra, hogy a jövő háborúját egyetlen puskalövés nélkül vívhatja meg egy ország a kibertérben. Weinberger szerint a számítástechnika és az internet segítségével – megfelelő és célzott vírusok készítésével – egy országot, bankrendszerének, áramellátásának, kommunikációs hálózatának lebénításával térdre lehet kényszeríteni azelőtt, mielőtt katonasága megmozdulhatna. A háborút tehát meg lehet nyerni még elkezdése előtt. 

– Földi úr, Ön egyike volt azoknak a fegyverzetellenőröknek, akik közvetlenül a háború előtt jártak Irakban. Vannak-e Irakban most vegyi fegyverek?– Közismert, hogy Irak a hetvenes évek óta rendelkezett vegyifegyver-programmal, 1995-ben derült ki, hogy biológiai programjuk is volt, ráadásul úgy, hogy az ENSZ fegyverzetellenőrei négy éve voltak már jelen az országban. Ennek ellenére az a "megérzésem", hogy 1991 óta nem újították fel sem a kísérleteket, sem a gyártást. Ez természetesen csak magánvélemény. – Ha nem folytatták a fegyverkezést, akkor mire volt jó ez a sok huzavona a fegyverzetellenőrzés körül, miért akadályozták meg az ellenőrzést? – Ez valószínűleg az ő sajátos mentalitásuknak köszönhető. Amikor Irak 1991-ben elvesztette az első öbölháborút, az ezt követő ENSZ-határozatok kimondták, hogy Iraknak meg kell semmisítenie a tömegpusztító fegyvereit, ezért felállítottak egy ENSZ-bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy mindezt felügyelje, ellenőrizze és dokumentálja. A rendelkezések értelmében az irakiaknak hat teljes hónapon keresztül kellett volna kooperálniuk az ENSZ felügyelő szerveivel, és akkor feloldották volna a nemzetközi szankciókat. Na most ők addig "ügyeskedtek", amíg nem sikerült nekik ezt a hat hónapot felmutatniuk. Hat éven keresztül voltak Irakban az ENSZ-ellenőrök, de nem volt benne egy olyan hathónapos időszak, amikor elmondhatták volna, hogy "igen, mindent megadtak, amit kértünk", tehát a szankciókat fel lehet oldani. Mindig volt valami gond, például nem lehetett bejutni az elnöki rezidenciákra… – Tudatosan akadályozták az ellenőrzést, vagy így próbáltak dacolni a külföldi nyomással?– Ahol lehetett, betartottak az ellenőröknek, ez biztos. Ugyanakkor viszont időnként azzal lőttek öngólt, hogy túl lelkesek voltak. Volt egy anyagmérleg, amely szerint el kellett számolniuk néhány tonna vegyi harcanyaggal, néhány tonna biológiaival, illetve volt még harminchat darab SCUD rakéta, amit meg kellett semmisíteni. Egyszer csak szóltak az ENSZ-ellenőröknek, hogy ők ezeket a  rakétákat az előző nap megsemmisítették a sivatagban.  A szerződés szerint ezt ENSZ-felügyelet mellett kellett volna megtenniük. Amikor odamentek az ENSZ-ellenőrök, látták, hogy itt tényleg van egy halom rakétaroncs, de hogy ez most harminchat darab vagy tizenhét, azt senki sem tudja megmondani. Ilyeneken bukott meg az együttműködés. – 1997 és 2002 között szünetelt a fegyverzetellenőrzés, nem lehetséges, hogy ez alatt az időszak alatt Irak felújította a tömegpusztító fegyverek gyártását célzó programjait? Önök mit találtak, amikor újrakezdték a fegyverzetellenőrzést?– Hát én a szegénységen kívül, megmondom őszintén, nem sokat láttam. – Nem találtak semmit, ami a fegyverkezésre utalt volna?– Ez megint egy olyan kérdés, amire nem lehet egyértelm? választ adni. Nem igaz, hogy nem találtunk semmit. A következő a helyzet: a legutolsó ENSZ-határozat, ami minket felhatalmazott az ellenőrzésre, azt mondta ki, hogy sem vegyi, sem biológiai, sem egyéb harcanyagból, sem ezeknek az előállításához szükséges úgynevezett prekurzor anyagokból nem birtokolhatnak egy grammot sem. Mi pedig találtunk például egy olyan üveget, amiben pinakolin volt. Ez egyértelműen a szomán nev? idegméregnek az egyik prekurzor anyaga, semmi másra nem használják. – Akkor, gondolom, ők is csak arra használták.– Igen, de az a labor úgy be volt porosodva, hogy ott tíz éve biztosan nem csináltak semmit sem. Felmerül a kérdés, hogy akkor mi mit írjunk a jelentésbe? Megsértették az ENSZ határozatát, mert találtunk prekurzor anyagot? Annyi anyagból, amit mi találtunk, nem lehet nagy mennyiség? idegmérget gyártani, a tokiói metróban ennek sokszorosát használták. Mellesleg a mi három hónapos ellenőrzési időszakunk alatt megmutattak mindent, amit kértünk.– Most már igen?– Most már érezték, hogy nagyon nagy baj van. Mindent megadtak. Ha azt kértük, hogy nyissanak ki egy olyan ajtót, amin tizenkét lakat van, akkor mind a tizenkettőt leverték egy nagy kalapáccsal, és sosem mondták, hogy nincs meg a kulcs, vagy nincs meg az az ember, akinél a kulcs van. Korábban ugyanis ez volt a kedvenc szokásuk. Most nem mondtak ilyet. Mindig be lehetett menni mindenhova. Bármit kértünk, találtunk ki, azt mindig megadták. – Akkor a korábbi huzavona valamiféle arab mentalitás lett volna?– Valószínűleg igen. Ilyet mi is tapasztaltunk. Egy vegyipari gépgyárban azt vizsgáltuk, hogy képesek-e előállítani olyan különleges ötvözetekből készült reaktorokat, vegyipari gépeket, amelyekkel önállóan megoldható lenne bizonyos harcanyagok, főleg idegmérgek gyártása. Ez volt a központi kérdés. Ők azt válaszolták, hogy ők erre nem képesek. Mondtuk, hogy nekünk nem ezek az információink vannak. Az igazgató és a műszaki törzs tagadott mindent. Közben kapták a hírt, hogy az ellenőreink több csoportban elkezdtek szétszéledni a gyár területén. Fél órával később végül eljutottunk oda, hogy terveztek ilyen eszközöket, még egy fél óra múlva bevallották, hogy az alapanyagokat is beszerezték, végül beismerték, hogy két darabot le is gyártottak. És ők nem érezték úgy, hogy minket folyamatosan hitegettek, vagy becsaptak volna. Náluk ez részben természetes, olyan, mint a piaci alku. – Milyen volt a háború árnyékában dolgozni?– Az elején lelkesek voltunk és bizakodóak, de aztán ahogy telt az idő, rá kellett jönnünk, hogy mi már akármit is mondhatunk, a dolgok mennek a maguk útján. Mivel nem találtunk semmi jelentőset, a további vizsgálatokhoz időt kértünk, de akkor már nyilvánvaló volt, hogy nem adnak több időt, mert akkor eltelt volna a március és április, és nyáron már nem lehet megindítani a háborút. A lelkesedés tehát a későbbiekben kicsit megcsappant. Amikor január vége felé Colin Powell beszámolt az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt azokról a bizonyítékokról, amiket arra vonatkozóan találtak, hogy Irak folytatta tömegpusztító fegyvereket előállító programjait, néztük a CNN-t, és nem értettük, hogy miről beszél. Az ott ismertetett bizonyítékok nem igazoltak semmit. – Vegyészként és katonaként mi a véleménye: elképzelhető, hogy lesznek a jövőben olyan terrorista akciók, amelyek során vegyi fegyvereket vetnek be?– Nehéz erre válaszolni, vegyi fegyvereket előállítani nem könny? feladat, főként ipari mennyiségben.– Kis mennyiség is elegendő azonban, hogy kellő riadalmat váltson ki. Ezt bizonyította a tokiói metróban történt szarintámadás is. – Nekik sem ment könynyen, pedig biológusuk és vegyészük is volt. A metróban elkövetett merénylet előtt ők már többször bevetettek biológiai harcanyagokat, csak senkinek sem tűnt fel, mert nem voltak áldozatok. Hiába tudja valaki ugyanis megcsinálni a nyersanyagot, ha rosszul oszlatja szét, akkor sikertelen lesz a bevetés.– Ön szerint Magyarországon lehetséges-e egy ilyen jelleg? akciót végrehajtani?– Nem könnyen. Bár a vegyi fegyverekként aposztrofált méreganyagok előállításához szükséges receptek fenn vannak az interneten, meg benne vannak a szakkönyvekben, a részletek sokszor szándékosan nem szerepelnek. A kémiai egyenlet ismerete önmagában nem elég egy ilyen méreg előállításához. Ki kell találni, hogy milyen hőmérsékleten, milyen oldószerben, milyen körülmények között és milyen segédanyagokkal játszódik le igazán jól. Ezzel el lehet kísérletezgetni hónapokig. Mindemellett nehéz hozzájutni az alapanyagokhoz is. Az olyan prekurzorokhoz, mint a már említett pinakolinhoz, nem lehet hozzájutni, mert azt civil ipari feladatokhoz nem alkalmazzák, csak idegméreg gyártására alkalmas. Nem akarok tippeket adni, de egy ilyen akcióhoz a szükséges szakértelem mellett – és ez sem elhanyagolható – úgynevezett kettős felhasználású anyagokra van szükség, olyanokra, amit a vegyiparban is használnak. Ezek megvásárlásához is azonban külön engedélyek kellenek, úgyhogy a beszerzésükhöz komoly fedőtevékenységre volna szükség.

A Naprendszer legtávolabbi égitestjének felfedezéséről számoltak be az elmúlt napokban amerikai csillagászok, akik egy 1700 km átmérőj? kisbolygót fedeztek fel a Naprendszer peremén található Kuiper-övezetben. A felfedező Michael Brown és csillagásztársai eddig is csúcstartók voltak, két évvel ezelőtt ugyanis ugyancsak ők "találták meg" a Quaoarnak nevezett 1250 kilométeres átmérőj? kisbolygót, amely mintegy 6,3 milliárd kilométernyi távolságban kering a Nap körül. 

Az elmúlt héten Magyarországon újra középpontba került a tudomány. Budapesten tartották ugyanis a World Science Forum nev? tanácskozást, amely neves tudósok és közéleti szereplők részvételével zajlott. A konferencia iránti társadalmi érdeklődés igazolja a Gallup felmérését, amely szerint a tudomány iránti érdeklődés tekintetében az EU tagjelölt országai között Magyarország a második helyet foglalja el, de ez az érdeklődési szint meghaladja az európai átlagot is. Ez különösen annak fényében jó eredmény, hogy a rendszerváltás után a tudomány iránt jelentősen megcsappant az érdeklődés az írott és az elektronikus sajtóban egyaránt. A tudományos népszerűsítés helyett pedig az áltudományok kaptak szerepet. Az elmúlt években ez a trend megfordulni látszik – ezt mutatja például a Mindentudás Egyetemén elhangzó előadások iránti széleskör? érdeklődés –, ezért különösen aggasztó a politikai vezetésnek, a tudomány iránti – a World Science Forumon is tapasztalt – langyos magatartása.

Ki mérgezte meg Napóleont? Mozartot vajon Salieri tette el láb alól? Ki volt Hasfelmetsző Jack? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tesznek fel napjaink tudós nyomozói, akik a legmodernebb tudományos módszerekkel próbálnak választ keresni egy-egy nagy port kavart halálos rejtélyre. A napokban mutatták be az Atlantic Records filmjét Nagy Sándor rejtélyes haláláról, és hamarosan nyilvánosságra hozzák a korábban Hasfelmetsző Jack rejtélyét megoldó Patricia Cornwell nyomozásának eredményeit is Diana hercegnő halálának körülményeiről. 

Minden szempontból nagy a forgalom az űrben mostanában. Az európai és az amerikai űrügynökségek rivalizálása kezd egyre inkább a korábbi amerikai–szovjet versengéshez hasonlítani. Ez év tavaszán a NASA két űrszondát küldött a Marsra, és az Európai űrügynökség (ESA) is útnak indította a Mars Express nev? szondáját. Mindezek mellett az ESA szeptember végén fellőtte a SMART–1 nev? holdszondát, ugyanazon a napon, amikor egy kisbolygó a rekordközelségnek számító 88 ezer kilométernyire suhant el a Föld mellett, anélkül, hogy közeledését észrevették volna. A Lowell Obszervatórium csillagászai már csak a távozásáról tudtak beszámolni. Vigyázó szemeinket tehát egyre inkább érdemes a világűr felé fordítani, mert egymást követik a várt és nem várt események. Ilyen meglepő esemény volt a héten az első kínai űrhajós útja is, aki mintegy 21 órát tartózkodott a világűrben. 

Vasárnap hajnalban sötétbe borult Olaszország – egy kidőlt fa miatt, amely a svájci Alpokban, Brunnen város mellett esett áldozatul a heves szélnek. A kidőlt fa elszakított egy 380 ezer voltos vezetéket, és ennek következtében egész Olaszországban megszűnt az áramszolgáltatás. Szemben a két-százalékos európai átlaggal, Olaszország teljes energiaellátásának mintegy 17 százalékát importálja Franciaországból és Svájcból. A kidőlt fa éppen ezt szakította meg, így a hirtelen megnövekedett terhelés olyan dominóeffektust indított el, amelynek következtében a teljes áramellátás megszűnt. Az Atel nevű svájci áramszolgáltató cég – amelynek szolgáltatása megszakadt a baleset miatt – az olasz hatóságokat hibáztatta a teljes rendszer összeomlásáért, mivel a társaság figyelmeztetése után sem helyeztek üzembe tartalék forrásokat.