Az Európa-bajnokság csapataira az jellemző, hogy játékrendszertől függetlenül minden csapat nagy magabiztossággal alkalmazza a különböző taktikai elemek gazdag arzenálját. Ma már nem az tesz sikeressé egy csapatot, hogy egy-egy játékelemet sikeresen alkalmaz, hanem akkor válik sikeressé egy-egy gárda, ha meg tudja teremteni a taktikai alapját az ötletes, gazdag skálájú, improvizatív játéknak. Ugyanígy azok a csapatok estek ki idő előtt, amelyek makacs csökönyösséggel egy-egy elem sikeres végrehajtásától remélték elérni a sikert.

"A keresztény egyház feje által küldött korona tette I. Istvánt felkent királlyá, és ez tette lehetővé az ország csatlakozását a keresztény Európához. Ez a korona a mindenkori magyar állam élő szimbóluma, a nemzeti egység kifejezője." Röviden öszszefoglalva ezekkel a szavakkal indokolta Orbán Viktor miniszterelnök azt, hogy miért volt szükség szerintük a korona átköltöztetésére a Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe. Az ez alkalomból rendezett ünnepi ülésen elmondott miniszterelnöki beszéd legalább olyan sok aggályt és értelmezési problémát vet fel, mint a múlt év egyik utolsó jogszabályaként elfogadott törvény a korona történelmi jelentőségéről.

Különös szubkulturális élményben volt részük hazai őslényparkunk (Magyar Labdarúgó Szövetség) üvöltözésekkel tarkított rendkívüli közgyűlésére ellátogató FIFA-küldötteknek. A szövetségben jelenleg funkcionáriusként és tisztségviselőként szédületes pályát befutó egykori NB I/B-s labdarúgók és ordítozó egykori világválogatottak között még megcsap bennünket a hatvan- és hetvenes évek áporodott öltözőszaga, ízlelhetjük e korszak – itt – máig élő folklorisztikus ízeit. A nemzetközi szövetség képviselői a P. Howard-i jelenetekkel tarkított közgyűlésen saját bőrükön tapasztalhatták, hogy milyen az a közeg, amelyik kitermelte a szövetség zavaros pénzügyi működését, amit az Ernst & Young cég könyvvizsgálói jelentése is feltárt.

Vagyis itthon mitől nem az? A hetvenes évek közepe óta Magyarországon egyre hangosabb jelszó a profizmus. Közben játékunk egyre színtelenebb, íztelenebb, élvezhetetlenebb. Minden idény elején a profizálódás jelszavával vágunk neki a bajnokságnak. A legtöbb új koncepció a sportág továbblépésének a lehetőségét a labdarúgás körüli pénzek néhány nagy csapat körüli koncentrálódásában látja. Labdarúgóink szép pénzekért játszanak, profik, a legtöbbjük lelkiismeretesen dolgozik azért, hogy talán kikerül valami jobb nyugati csapathoz, és ez sokaknak sikerül is. De foci még sincs. A klubokat körülvevő régi környezet, hangulat megszűnt, ha valaki keresi a régi Fradit, Újpestet, nem találja. Hiányoznak a vagány, de ízes játékot produkáló, meghatározó játékosok. Valahogy érződik, hogy ezek a mostani gyerekek megtanulták a gépies cseleket a focisulikban, tanulják a sematikus játékot, nyomják az erőnléti edzéseket, képzik a kis gépeket, akik aztán képtelenek a vagány játékra, az olyan meghökkentő húzásokra, amikkel az elmúlt években egy Sztojcskov, Suker vagy Gascoigne ajándékozta meg a focivilágot. Az elmúlt egy évszázadban, a sportág elterjedése óta sokat változott a foci világa. Nálunk a múlt század végén, amikor sorra alakultak a mai napig is meghatározó klubok, a sport az angol mintákat követő polgárosodás része volt. Az egészséges, férfias élethez tartozó nemes küzdelem, ahol fair, korrekt körülmények között zajlanak az erkölcsnemesítő összecsapások. Az angol kollégiumokban ma is a nemes hagyomány része a futás, az evezések, a boksz, a rögbi, a labdarúgás. Teljesen természetes, hogy a délelőtti, szellemet fárasztó munka után fel kell frissíteni a testet, hogy utána legyen erő az újabb tanuláshoz és az imádkozáshoz is. És mindez a "testnevelés" kissé idegbajos eszméje nélkül. Nálunk ugyanis a harmincas évek kissé totális légkörében fogant a "testnevelés" eszméje, ami aztán a negyvenes és ötvenes évek gondolkodásmódjában tovább élt. Már nem a polgári kultúra egyik eleme a sport, nem a felfrissülés, nemes összecsapások színtere, hanem: "a test nevelése". Cél a dolgozó munkaképességének megőrzése, az általános testi fejlődés, hogy le ne maradjunk a népek közti vagy az imperializmus elleni nagy küzdelemben. Innentől nincs a tornaórákon foci, hanem lógunk a szeren. A hetvenes évek hazai gulyásszocializmusa pedig kifejlesztette azokat a játékosokat, akiknek minden mozdulatából süt, hogy valójában legbelül utálnak focizni, de ez egy jó pénzkereseti lehetőség számukra. És itt nálunk ezt nevezik profizmusnak. A gulyásszocializmus szinte észrevétlenül átfolyt gulyáskapitalizmusba, és mi nézhetjük ezt a sok kelletlen "profit". Azért van néhány jó jel is, persze sajátosan magyar módon. Például itt van a magyar Don Quijote, aki a puszta közepére épít egy 15 ezres hipermodern stadiont, a kisbojtár, aki a nép közül kiemelkedve szeretett faluját megajándékozza egy stadionnal, stadionnyitóra beleálmodva az AC Milant, egy ma élő Jókai- vagy Mikszáth-figura kedélyességével, nagy álmával, a helyzet könnyfakasztó humorával. Nem véletlen, hogy az ország futballszerető közvéleménye rögtön szívébe zárta Stadler Józsefet, megbocsájtva neki még az esetleges adócsalást is, aki jelenleg talán legjobban kifejezi a magyar néplelket. Csapatának pedig, a Stadler FC-nek egy egész ország drukkolt saját kedves csapata mellett. Vagy a Demecser, amely egy 3 ezres szabolcsi település csapataként végzett a profi másodosztály, az NB I középmezőnyében, állítólag egy helyi lakos öttalálatos lottószelvényével nyert összegből élve. A csapat vezetője azért elmondta, hogy itt nem a lottószelvény (vagyis a pénz) fontos, hanem a szemlélet, ami náluk gyökeresen más, mint a "nagycsapatoknál". Ők megélnek évi 20-30 millióból, egy fővárosi nagycsapatnál ehhez egy évben körülbelül 500 millióra van szükség. Említhetnénk még a Gázszer vagy a Tatabánya példáját is. Foci nem ott van, ahol pénz van, hanem ott, ahol emberek örömmel csinálják. Egy-egy ember lelkesedése, munkája komoly fellendülést hozhat, nemcsak a fociban, hanem bármely más területen is. Erre példa az újpesti Várhidi Péter, aki úgy tartotta össze a tavaszi idényben a csapatot, hogy egy fillért sem tudtak fizetni a játékosoknak. Az edző a napokban utasította vissza a Tatabánya feltehetőleg anyagilag is kedvező ajánlatát, arra hivatkozva, hogy addig nem hagyja el az Újpestet, míg akár egy kis halvány remény is van a klub megmentésére, tudván azt, hogy ősszel szinte csak ificsapattal tudnak a bajnokságban indulni. A hazai kupa és a téli teremtorna eseményei is azt mutatják, hogy bajnokságunk talán kezd hasonlítani az angol rendszerhez, ahol még egy harmad-, negyedosztályú csapat is komoly ellenfele lehet a szuperkluboknak. Talán megjelenhet valami abból az előrevivő gondolkodásmódból, amelyben az aktivitás, lelkesedés, lendület az igazi érték, amelyik vert helyzetből is győzelemre viszi a legénységet, és talán ezt az egész, korhadt labdarúgó-szövetségi rendszerünket is képes megváltoztatni, ahol rendszeresen csak múmiák szócsatája folyik. Az ISM bajnoki kiírásra vonatkozó 2×12-es javaslata a "profizmus" igézetében pont ezeket a törekvéseket törné kettébe, és maradnának a rosszul gazdálkodó, langyos vízben tapicskoló, szívtelenül játszó "proficsapatok".

Kívülről úgy tűnik, mintha a magyar labdarúgóélet minden problémája össze lenne sűrítve ebben az egy képletben. Mióta jönnek és jönnek az újabb és újabb kormányzatok, a magyar focit átlengi egy szó, a "reform" bűvös ereje. Akik pedig politikai szinten döntésközeli helyzetbe kerülnek, rögtön úgy érzik, hogy csak ők azok, akik kedvenc sportágunk összes bajára gyógyírral szolgálhatnak.

Jövő hétre várható a FIFA-nak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségnek az MLSZ-elnök felfüggesztését vizsgáló csoportja. A FIFA-küldöttség véleményétől is függhet, hogy a magyar csapatok szereplését felfüggesztik-e a nemzetközi porondon. Lapunk összeállítása megszólaltatja az esemény majd minden fontos szereplőjét, és átfogó képet próbál adni az eddig történtekről.

Az Ifjúsági és Sportminisztérium sajtótájékoztatón jelentette be, hogy ezentúl nem kap állami támogatást az Újpesti Torna Egylet. Dénes Ferenc helyettes államtitkár szerint a kormány koncepciója az, hogy a sportot piaci alapokra helyezik, így egyetlen sportklub sem kap az államtól támogatást, csak a sportági szövetségeken keresztül. Szabó Bence azonban felhívta a figyelmet arra, hogy az FTC és a Kispest állami pénzekből él. Ugyanis a Fradi a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 600 milliós, a Kispest a Honvédelmi Minisztérium 120 milliós támogatását élvezi. A minisztériumi döntés indoklásában szerepel, hogy a döntéshozók tisztában vannak azzal: ez az intézkedés végveszélybe sodorta a klubot, ezért a válságkezelő program 30 milliót juttat a bajok orvoslására. Derce Tamás újpesti polgármester szerint a minisztérium előbb létrehozta a válságot, azután kezeli. Szerinte ez a klub halálos ítéletét jelenti. Szabó Bence szerint a klubnak eddig lehetősége sem volt a gazdálkodásra, mert a létesítményeket a Belügyminisztérium kezelte. Derce szerint az állam elvette a stadiont, lelakta, most pedig szélnek ereszti az egyesületet. Ez vonatkozik a jelenlegi vezetésre is, amely az akkori jogutódja. Múlt nyáron ugyanis ez a politikai vezetés akadályozta meg azt a beruházást, amely segítette volna a klub talpra állását az önkormányzat részvételével. A klub elnöksége nyilatkozatban kéri a sportminisztert, hogy a 48 olimpiai aranyat szerzett klubot tekintsék nemzeti kincsnek. A hirtelen nyilvánosságra hozott döntés (a klub és a polgármester is csak a sajtótájékoztatón értesült róla) azt is jelenti, hogy az egyesület fel sem tudott készülni a váltásra. Már edzőket kénytelenek elbocsátani, sportolók pedig a járandóság reménye nélkül más klubokba igazolnak. Végveszélybe került többek között az olimpiai és világbajnokokat adó vívószakosztály, és az elmúlt évtized világszerte legsikeresebb újpesti vízilabda-szakosztálya. A birkózószakosztályt a sportági szakszövetség nem támogatja, így kénytelen a Csepelbe igazolni a vb-ezüstérmes Hirbik Csaba.

Az Ifjúsági és Sportminisztériumban olyan tervezet készül, amely tönkre teheti nagy múltú klubjaink legtöbbjét. Egy tollvonással a minisztériumhoz került több állami tulajdonú pálya. A piaci szemlélet a minisztérium felfogásában úgy jelenik meg, hogy a klubok saját pályájukért bérleti díjat fognak fizetni, ám nem kedvezményeset, hanem piaci szintűt. Ez azt jelenti, hogy ezeket a koncertek bérleti díjaihoz fogják viszonyítani. Az illetékes államtitkár tisztában van azzal, hogy ez a klubokat végveszélybe sodorhatja.

Horn Gyula miniszterelnök nélkül zajlott az Accurcius Jogászegylet által szervezett Horn–Orbán "párbaj." Az a száz levélíró sem ment el, aki nyílt levélben fordult a nyilvánossághoz, hogy ezen a nyílt vitán vegyen részt a kormányfő. A százötven főnyi hallgatóság túlnyomó része az egyetemisták közül került ki. Orbán Viktor rövid bevezetőjében elmondta: az idősek úgy gondolják, hogy a fiatal generáció nem kész az általuk még a kommunista rendszer alatt elkezdett munka folytatására. Attól tartanak, hogy életük munkája – az ami az előző rendszerben értéket teremtett – elporlik. Orbán szerint a fiataloknak ezért máshogy, a jót megbecsülve kell beszélni az elmúlt negyven évről. A Fidesz elnöke kérdésre válaszolva kizártnak tartotta, hogy pártja az MSZP-vel kössön szövetséget. "A miniszterelnök olyan messzire ment el a Fidesz lejáratásában, hogy ez kizárja az együttműködés lehetőségét" – mondta, hozzátéve: "A két párt szavazótábora is kizárja ezt." A Független Kisgazdapárttal való választási együttműködés lehetőségeit firtató kérdésre Orbán így felelt: "A Fidesz nem tervez ilyen együttműködést, de a koalíció megkötése alapjában véve hatalmi kérdés... Május 11-én hajnalban, az eredmények ismeretében majd elgondolkozunk." "Kívülről látva nem érthető a Fidesz eltávolodása a liberális oldalról" – jegyezte meg egy fiatal egyetemista, aki szerint a Fidesz arculatát az is meghatározza, hogy milyen a viszonya a magyar múlt kritikus időszakaihoz, például a Horthy-korszakhoz. "Nem vagyok liberális – mondta erre Orbán Viktor, aki egyébként még a mai napig a Liberális Internacionálé alelnöke –, de konzervatív sem vagyok" – tette hozzá. "Ember vagyok, akihez a szabadelvűség áll közel." A két világháború közötti rendszer meghatározására nézve megjegyezte: szerinte nem pontosak a használt kifejezések, mint például az "úri rendszer". Szerinte "több mérlegelést igényelnek ezek a szavak". Az egyik hozzászóló idézte a Fidesz – MPP "Polgári Magyarországért" cím? vitairatában az SZDSZ-re használt kifejezéseket: "A nemzet hagyományos alapjai ellen harcot indító kis, agresszív csoport, amelyik hatalmában tartja a sajtót, gazdasági kulcspozíciókat, a nagytőke pártja." "Ez tökéletesen egyezik a közismert Csurka-dolgozat állításaival, és igazából kódolt antiszemitizmus" – hangzott a megjegyzés. "Az elemzésben megfogalmazott állításokat tartom – jelentette ki a Fidesz miniszterelnök-jelöltje – és igazolni is tudom... És gondolja ki-ki, ahogy akarja" – tette hozzá. Ő ezeket a kérdéseket jogi-szociológiai problémaként kezeli, és így kívánja megoldani is. Mint hangsúlyozta: bizonyítani tudja, hogy 1990–97 között a gazdasági döntéseket tudatosan a nagyvállalatok javára és a kisvállalkozások rovására hozták. A államháztartási hiányt pedig szándékosan magasabb kamatokkal finanszírozták, hogy ezzel a pénzzel bizonyos csoportokat gazdagítsanak.

Nincs és nem is várható meglepetés a szocialista párt országos választási listájára került politikusok személyét és sorrendjét illetően. Első helyen Horn Gyula miniszterelnök, őt követi Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, majd Szekeres Imre frakcióvezető és Kósáné Kovács Magda ügyvezető alelnök – amely az MSZP újabb kormányra kerülése esetén az eddigi politika folytatását ígéri. A lista előkelő 6. helyére futott be Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, megelőzve a nála népszerűbb Keleti György honvédelmi minisztert, akit még Sándor László (MSZOSZ) is megelőz – demonstrálva a szakszervezeti lobby erejét. Ami viszont sokaknak meglepetés: Szöllősi Istvánné, a pedagógus szakszervezet főtitkára az országos listán csak a 97. Igaz, jó választási eredmény esetén ez a hely is biztos befutónak ígérkezik. Az első száz közé négy MSZOSZ-tag és nyolc BIT-es vezető – a 38. Tóbiás József elnök – mellett az Agrárszövetség, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége és az Ifjúszocialisták is felkerültek, ami azt mutatja: nem lanyhul a "tradicionális kötelékek" ápolása iránti igény a szocialistáknál. Az elmúlt évek nagy száműzöttjeként számon tartott Csintalan Sándor, volt MSZP-alelnök csak a 45. helyig jutott, viszont Nemcsók János államtitkár már arathatja m?építő munkája gyümölcsét: az országos lista élmezőnyében, a 24. helyen található.

Teljesítményeket ösztönző felsőoktatási rendszer kialakítása a célunk – jelentette ki Magyar Bálint az ELTE Nagytétényi úti kollégiumában tartott felsőoktatási fórumon. A művelődési miniszter hangsúlyozta: ne csak annak legyen diplomája, akinek pénze van.