Ram Oren az egyik legnépszerűbb kortárs író Izraelben. Hosszú utat tett meg, míg rátalált a siker. Eleinte egyetlen kiadó sem méltatta válaszra, postafordultával visszadobták kéziratait. Aztán megtalálta a történetét, jobban mondva a lengyel, katolikus Gertruda Babilinska és a zsidó Michael Stolowitzky történetét. Gertruda esküje címmel fikciómentes tényregényt írt kettőjük élet-halál harcáról.

„Dolgozni jöttem. Dolgozni akarok a züllésnek indult magyar nép megmentésének nagy napszámában, a kor bágyadtságától beteg lelkeknek meggyógyításában, a szenvedélyek lázától elgyötört bűnösök megtérítésén. Mindezt Jézus nevében. Jézus erejével.” – nyilatkozik első főpásztori beszédében Prohászka Ottokár a Horthy-korszak legendás püspöke, akit a magyar intelligencia apostolaként emleget az egyháztörténet. A lelkipásztor élete céljául tűzte ki, hogy felébreszti álmából a budapesti értelmiséget. Főpásztori szolgálata egy idő után kiegészült egy lelki társsal, Dienes Valéria matematikus, filozófus, mozdulatművésszel. Igazi mély barátság kötötte őket össze egészen Prohászka 1927-ben bekövetkezett haláláig, ami az Egyetemi Templom szószékén érte őt egy hosszú lelkigyakorlat alatt.

A Romantikus Erőszak, neonáci zenekar Rózsafüzér és revolver című számával állított emléket a hírhedt, kiugrott nyilas szerzetesnek, Kun Andrásnak, aki Kun páter néven vonult be a gyilkos hatalom történetébe, és a hazafias rockzenekar szerint „vértanú lett a keresztfán”.

Egy nappal a német–argentin világbajnoki döntő előtt, július 12-én szombat délután, Düsseldorfban ültünk egy kávézó teraszán a Rajna-parton. A sétálóutca végéből távoli morajlásra lettünk figyelmesek. „Ezek a németek milyen biztosak a győzelmükben. Előre isznak az argentinok bőrére” - viccelődtünk egymással. A teraszon családok, idős házaspárok csevegtek. Örültek a nyári napsütésnek. Gördeszkások és biciklisek gurultak a sétányon, utcazenészek énekeltek. Kicsit távolabb két motoros rendőr állomásozott, akik pár perc múlva továbbhajtottak.

A magyar olvasóközönség előtt eddig talán ismeretlen volt Bogdan Wojdowski neve. A zsidó származású lengyel szerző 1971-ben írta meg a A holtaknak vetett kenyér című regényét, melyet a holokausztirodalom egyik legjelentősebb műveként tartanak számon. A könyv az idei XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg a Park Kiadó gondozásában, és a  varsói gettó minden képzeletet felülmúló borzalmait tárja elénk.

Hermann Wilhelm Göring a Harmadik Birodalom emblematikus alakjaként írta be nevét a történelembe. Adolf Hitler után közvetlenül a második ember. Nemcsak a Luftwaffe (német légierő) parancsnokaként, hanem a Gestapo és a „zsidótlanítás” gyakorlati végrehajtójaként is ismertté vált. Ő felelt az első koncentrációs táborok (Dachau, Breitenau, Mauthausen, Auschwitz-Birkenau) megszervezéséért, kegyetlen, hatalomvágyó ember volt. Ezért is meglepő, hogy öccse, Albert, bátorságával és emberségével mennyire „messze esett a családi almafától”.

Művei mára teljesen eltűntek a köztudatból, pedig nagyapáink az ő regényein nőttek fel. Neve kikopott a magyar irodalomtörténetből, hiába zengett évtizedekkel ezelőtt a nagyérdemű vastapsától az ország valamennyi színháza, ha darabjait játszották. Tökéletes ismerője a magyar nyelvnek, ami csak keveseknek adatik meg azok közül, akik nem az anyatejjel szívják magukba ezt a tudást. A Franz Herzogból lett Herczeg Ferenc ezen kevesek közé tartozott.

„A 21. századi hazai vagy külhoni látogató, a kiránduló magyar kisdiák mit sem sejthet a Hortobágy sötét titkáról. A puszta mostanáig hallgatott történelmének tragikus időszakáról. A Hortobágy szívében, majdnem szemben a patinás csárda épületével, a Kilenclyukú híd szomszédságában egy tábla jelezte 1952 júniusától 1953 októberéig: zárt terület, idegeneknek szigorúan tilos a bemenet. Akinek errefelé vitt az útja, messziről láthatott a kopott gépszín körül őgyelgő toprongyos asszonyokat, gyerekeket. Nem mert kérdezősködni. Az ötvenes években nem volt tanácsos kíváncsiskodni. S azóta csend, csend és hallgatás a Hortobágy titkáról, míg meg nem szólaltak ötven év után a »kitaszítottak« maradékai” – ezekkel a sorokkal veszi kezdetét a Száműzöttek a Hortobágyon – Emlékek a borsósi kényszermunkatáborból című kötet (Feliciter Kiadó, 2006), melynek szerkesztőjével, hajdani telepessel, dr. Kováts Dániel nyugalmazott főiskolai tanárral beszélgettünk.

 „A hallgatás kitöltötte csaknem az egész évszázadot. A kommunizmus­sal olyan rémuralom köszöntött ránk, mint amilyen a Horthy-rendszerben sem volt soha. Mindenki figyelt mindenkit – és jelentett –, s még azt is tudták rólunk, hogy másképp vettünk levegőt, ezért is jobban tettük hát, ha hallgattunk. Egy emberöltő elteltével aztán, amikor a meg­szállóink hazamentek, és bátran elmondhattunk volna bármit, nem volt kinek elmondani. Minden olyan régen történt, hogy nem érdekelt senkit, és mi is alig maradtunk már”– írja Kováts Judit Megtagadva című regényében (Magvető Könyvkiadó, 2012), amely azoknak az asszonyoknak a történeteit adja vissza, akik ugyanúgy a háború áldozatai voltak, mint a harctéren elesett katonák. A Nyíregyházán élő történész, író az oral history elkötelezett művelőjeként huszonhárom interjúalanya val­lomásából írta meg brutálisan szép „lányregényét”, melynek mottójául Malakiás prófétát választotta: „És feltámad néktek az igazság napja”.

Heyman Éva 81 éves lenne, nem sikerült azonban megöregednie: idő előtt, 13 évesen fosztották meg sorsától. A nagyváradi zsidó kislányt üres marketingfogás lenne pusztán csak a „magyar Anne Frankként" emlegetni. Mindketten 13. születésnapjukon kezdenek feljegyzéseikbe, Anne két évvel korábban, mint Éva, aki 1944. február 13-án fog bele a naplóírásba.

„Hölgyeim és Uraim! Úgy érzem, ha a kis Zoli soha életében nem tett semmi említésre méltót, ha a nagy mennyei főkönyvben nem írják majd javára, hogy évtizedeken keresztül nemcsak Budapesten, de a világ sok más városában vidám perceket szerzett a gondterhelt embereknek, ezt a tételt biztosan bevezetik a mennyei főkönyvbe, és bár talán csak egy sor lesz, amely így hangzik: »Megmentette Gabit«, ezért az egy sorért sok minden megbocsájtatik majd nekem.”

Françoise Giroud francia író, nőtörténész Alma Mahler, Marie Curie és Cosima Wagner élettörténetének nagy sikerű publikálása után a szépreményű Jenny von Westphalen baronesz szerelmi tragédiáját tűzte tollára Az ördög felesége címmel.

Az első magyar, napló formában írt biedermeier regényt Kölcsey Ferenc unokahúgának köszönhetjük, aki nem az akkor szokásos leányos, negédes bohóságokkal, üres fecsegésekkel, képzeletének szüleményeivel és panaszáradataival töltötte meg lapjait, hanem remek érzékkel ábrázolt karakterekkel, élethelyzetekkel, a különböző társadalmi rétegek sorskérdéseivel és kiszolgáltatottságaival. Empátiáját és a felebaráti szeretetről alkotott képét még antiszemita nagybátyja is megirigyelhette volna.

Az európai történelem egyik legabszurdabb legendája szolgált inspirációul Donna Woolfolk Cross amerikai írónő Pope Joan (Johanna pápanő) című regényéhez. A feminista irodalomkritika elragadtatással fogadta, és hamarosan a sikerlisták élére került. A könyv szerelmi történet, és emancipációs dráma is egyben, nem utolsósorban pedig egy kis „történelmi túra” a sötét középkorba.

Boncza Berta a magyar irodalomtörténetbe Csinszkaként írta be a nevét szorosan Ady Endre és Babits Mihály költőfejedelmek közé, hogy milyen minőségben arról számtalan vita zajlott az elmúlt évtizedekben. Múzsa vagy csupán hírnevet szomjazó hisztérika, halhatatlanságra vágyó, szerelmeiben, házasságaiban önmagát megvalósító céltudatos fiatal nő ki volt Boncza Berta?

Juraj Jakubisko Báthory című mozija a legújabb kísérlet gróf Nádasdy Ferencné, Ecsedi Báthory Erzsébet „horrorisztikus elemekkel tarkított” életének bemutatására. 1971-ben Harry Kümmel Vér az ajakon és 1974-ben Walerian Borowczyk Erkölcstelen mesék című alkotásai voltak filmes előhírnökei a „kelet-európai Fellini” által újrafeldolgozott „vérgrófnőlegendának”.

„Mindenkinek van egy álma. Hogy híres legyen, hogy népszerû legyen, hogy blogger legyen” – hirdeti a Magyar Blogcsomópont weboldala. „Legyél trendi! Írj blogot!” – harsogják az ifjúsági magazinok címlapjai kamasz célközönségük felé. De vajon mit üzennek majd ezek a szövegek az utókornak? Milyen értékeket örökítenek át a következõ nemzedékeknek?