Egyre több amerikai véli úgy, hogy gátat kell vetni a rakoncátlan gyermekek „önkényének”, és egyre többen értenek egyet azzal a döntéssel, hogy egyes éttermek korhatárhoz kötik a gyermekek jelenlétét. Az ellenzők tábora viszont elfogadhatatlan diszkriminációnak tartja a gyermekek közösségi vagy közéleti helyszínektől való távoltartását.

Salgótarján, Zöldfa utca. Néhány éve még a név hallatán is elborzadt, aki a környéket ismerte. A rendőrautó sem mert arra kanyarodni. A lakók többsége bűnözésből élt, s olyan brutalitás is megtörtént, hogy egy férfi szamurájkarddal levágta az anyósa fejét. A salgótarjáni romatelep azonban mára teljesen megváltozott, hála a Hit Gyülekezetének - és a közösségépítő sportnak, a focinak.

Siklósi Máté modellrepülgépével tizennégy évesen lett az augusztusban Ilbesheimben, Németországban megtartott Európa-bajnokság, valamint  a világkupa- forduló els helyezettje. A Várpalotai Modellez Technikai Sport­egye­sület juniorcsapatának legfia­talabb tagja már tavaly az országos lista élére került, s nemzetközi szinten elért legújabb gyzelmei újra reflektorfénybe helyezték a hajdani MHSZ klubokként ismere­tessé vált modellezés jelentségét.

Csak rójuk az utcákat, de sokszor nem is tudjuk, hol járunk – pedig a belváros minden zugának beszédes a múltja. Budapest rejtett titkai a Budapest Beyond Sightseeing „nemzetközi magyar mikro­vállalkozás” idegenvezetje révén elevenednek meg számunkra.

Stohl Andrást jogerős, 10 hónap letöltendő büntetésre ítélte a Budakörnyéki Bíróság a tavaly májusban ittas és drogos állapotban történt, személyi sérülést okozó balesete miatt. Jó magaviselete esetén a színész 5 hónap után feltételesen szabadon bocsátható. Az első fokon még 2 év 4 hónap börtönbüntetésről szóló ítéletet másodfokon azért enyhítette a bíróság, mert nem látta bizonyítottnak azt, hogy Stohl maradandó károsodást okozott volna a baleset károsultjának, K. Pálnak.

Stohl Andrást jogerős, 10 hónap letöltendő büntetésre ítélte a Budakörnyéki Bíróság a tavaly májusban ittas és drogos állapotban történt, személyi sérülést okozó balesete miatt. Jó magaviselete esetén a színész 5 hónap után feltételesen szabadon bocsátható. Az első fokon még 2 év 4 hónap börtönbüntetésről szóló ítéletet másodfokon azért enyhítette a bíróság, mert nem látta bizonyítottnak azt, hogy Stohl maradandó károsodást okozott volna a baleset károsultjának, K. Pálnak.

Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Visszapillantás címmel életmű-kiállítása nyílt a Budapest Galérában. Nyolcvan év nagy idő, vagy csak egy pillanat az ember életében?– Ha arra nézek, hogy a terveimhez képest milyen kevés fért bele, akkor nagyon rövid. Ha azonban arra gondolok, mennyi minden történt ennyi idő alatt, akkor rettenetesen hosszúnak tűnik. Az örökkévalósághoz képest persze akkor is csak egy pillanat.Másképp éljük meg, ha előtte vagyunk az eseményeknek, mint ha utána. Milyen az, amikor már visszanézünk?– Fiatalon egy év igen hosszúnak tűnt, most pedig alig múlik el egy nyár vagy egy karácsony, s íme ismét forrón tűz a nap, s mintha csak néhány percbe telne, ismét a karácsonyi ajándékokon jár az eszem. Ahogy az ember idősebb lesz, úgy gyorsul fel az idő. Végül is nem annyira az évek számszerűsített értéke számít, hanem inkább a tartalma, vagyis ahogyan azt megéli az ember. Lehet valaki húszévesen is öreg és százévesen is fiatal. Ha orvoshoz kell mennem, az öregség gondolatával küzdök, de ha újra az alkotás öröme vesz körül, akkor a negyvenes éveimben érzem magam.Milyen tervei vannak?– Húsz éve már letettem a kamerát, s amit most csinálok, az a fotográfia járulékos része: könyveket szerkesztek, kiállításokat szervezek, fotóügynökséget vezetek. A mostani kiállítás kapcsán sokan ösztönöznek arra, hogy újra gépet vegyek a kezembe. Lehet, hogy megteszem.Húsz év alatt a fotográfia óriásit változott, s a legszembetűnőbb, hogy a film – amire Ön dolgozott – teljesen kiszorult a hétköznapokból. A Rolleiflex, Linhof és a Leica után nem lenne furcsa egy digitális fényképezőgéppel folytatni?– Minden kornak megvan a maga technikája, s ezt tudomásul kell venni. Ahogyan annak idején feltalálták a kereket, most az élet úgy hozta, hogy feltalálták a digitális technikát. Nem ijedek meg tőle, noha a régi, filmes, analóg technikát jobban szerettem.Miért?– Többet kellett tudni, készülni, gondolkodni. Amikor az MTI-nél dolgoztam, két riportra néha csak egy tekercs film jutott. Ez nagy megfontoltságot igényelt az embertől.Hogyan lesz valakiből fotográfus? Hogyan indult a pályafutása?– Fiatalon semmi közöm sem volt a fotográfiához, de mint tisztes polgári családnak a sarja, a múzeumokat és művészeteket igen kedveltem. Érettségi után az ELTE Természettudományi Karára kerültem fizika-kémia szakon, s lehetett volna belőlem egy négy fal között dolgozó, tisztességes vegyész, ha az élet vagy a sors közbe nem szól. Tanulmányaim során azonban a váci Forte-gyárba osztottak be szakmai gyakorlatra, s mivel fogalmam sem volt a fényképezésről, a Magyar Fotó Állami Vállalatnál igyekeztem megtudni, miről is van szó. Ott szagoltam bele először a fotólabor illatába. Megéltem azt a csodát, amikor egy cellulózszalagra egy világot lehet megörökíteni. Amint megláttam, hogy a hívótálban hogy rajzolódik elő a fotográfia, amelyet mint új valóságot kell fixálni, nagyon hamar kialakult bennem az a kötődés, az a szerelem, amely az egész életpályámat sorsszerűen megváltoztatta. Ezzel párhuzamosan jött a felismerés, hogy fantasztikus emberek közé kerültem.Kik voltak a mesterei?– Az akkori kor legnagyobbjai. A technikát Hollenzer Bélától, a technikának a látáshoz való viszonyát és annak alkalmazását Vadas Ernőtől, a humanista gondolkodást pedig Langer Klárától tanultam. Olyan emberekre nézhettem fel, mint Vadas Ernő, Kálmán Kata, Papp Jenő,Reismann Mariann, Sándor Zsuzsa, Botta Ferenc vagy éppen Seidner Zoli bácsi, akivel először világosítottam.Olvastam, hogy vele mentek „meszelni”. Mit is jelentett ez valójában?– Az ötvenes években nagyon érzéketlen filmekre dolgoztunk. Amikor a Láng Gépgyárban egy nagy gépet kellett fotografálni, Zoli bácsi egy állványra tette a fényképezőgépet, majd leblendézett – vagyis olyan hosszú expozíciót állított be, amekkorát csak lehetett. Ezután megszólított: „Meszeljél, fiam!” Én pedig a kezembe vettem a lámpát, s úgy mozgattam, hogy az egész gép be legyen világítva. Zoli bácsi nézte a stopperóráját – „Menj tovább, fiam!” – s annyit világítottunk, amennyit kellett. Ez volt a meszelés – csak nem pemzlivel, hanem lámpával.Híres színészportréit is lámpával készítette?– Nem, általában természetes fénynél dolgoztam. Olyan szituációt kellett teremteni, hogy a meglévő fény alkalmas legyen a fotografálásra. 1956-tól az MTI fotóriportereként dolgoztam, s az eltelt évek alatt kifejlesztettek egy érzékenynek számító, 27 DIN-es (ISO 400) filmet. Ezt a hívással kicsit feljebb tudtuk srófolni, vagyis amit nem lehetett megcsinálni az ötvenes évek elején, arra az 1960-as évek végén már képesek voltunk.Akkoriban voltam kisdiák, s emlékszem, milyen ádáz vita folyt arról, hogy a fotográfia művészetnek számít-e, vagy sem.– Ezt már a fényképezés feltalálásánál eldöntötték, több mint százötven évvel ezelőtt. Én úgy vélem, hogy a fotográfia egyenrangú társa a többi képzőművészetnek – festészetnek, grafikának, szobrászatnak. Azonban az, hogy melyik fotó üti meg a mércét, nagyon nehéz meghatározni. Nem is mi döntjük el, hanem majd az idő és az utókor – aszerint, hogy fennmarad-e az alkotásunk vagy sem. Ezért én nem szeretem, ha fotóművésznek neveznek.Nem abból adódhatott a vita, hogy a fotográfia esetében egy technikai képalkotó eszközről van szó?– Minden művészethez kell valamilyen technika, a festészethez ecset, festék és vászon, a szobrászathoz agyag vagy véső és kalapács. Michelangelo azt mondta, hogy minden kőtömbben benne van a szobor, csupán annyit kell tenni, hogy lefaragjuk a fölösleges részeket. A fotóművészi alkotás is bármiben benne lehet, csak meg kell látni.Az elmúlt évtizedekben a technika még inkább elterjedt, hiszen ma már egy telefonnal is készíthetünk jó minőségű képet.– Ez nagyon hasonlít az ötvenes évek „nagy bumm”-jára, amikor az olcsó szovjet fényképezőgépek és táskalaborok beáramlásával mindenki elkezdett fotografálni. A hirtelen kialakult amatőrmozgalom azután hihetetlenül jó fotósokat dobott fel, a fotográfia népszerűsödése azonban nívócsökkenéshez is vezetett. A digitális fotográfia elterjedése hasonló nívócsökkenést eredményezett, de azáltal, hogy nagyon széles kör számára hozzáférhetővé vált, olyan tehetséges embereket is felszínre hozott, akik más esetben eltűntek volna az ismeretlenségben.Emellett az 1950-es években még nem volt annyi magazin, mint ma, és egy jó kép sokkal nagyobbat szólt.– Valóban. A magyar sajtó német véren nőtt fel, amikor a kép nélküli, szövegcentrikus újság volt a példakép. A klasszikus – régi – Magyar Nemzetben egy darab fotó sem jelent meg, s általában a magyar napilapokra is ez volt a jellemző. 1957-ben azonban megjelent a televízió, az emberek egyre jobban kezdték érteni a képi nyelvet, és egyre jobban igényelték is a képeket. Az újságkészítők hirtelen rádöbbentek a képek fontosságára, egyre több megjelenési lehetőség adódott a fotográfusok számára, és ennek a robbanásnak az ideje egybeesett a pályára kerülésem időszakával. A napilapok mellett megjelent az Ország Világ, a Film Színház Muzsika, amelyek szintén a képi kultúrára építettek. És persze az Új Tükör is, amelynek 1976-tól a rendszerváltásig voltam a képszerkesztője, s ahol lehetőséget kaptam arra, hogy megszerettessem az olvasókkal a magyar fotográfiát.Újságíróként sokat foglalkoztat, miért van az, hogy ugyanarról az eseményről az egyik fotós csupán unalmas fényképeket tud készíteni, a másik egy döbbenetes, érdekfeszítő fotóriportot alkot. Miből adódik ez a különbség?– A különbség a „kicsi plusz”-ban van. Hogyan tudja elmondani az egyik, és hogyan a másik. Közérthető-e a képi ábrázolása, tud-e belevinni személyes vagy inspiratív dolgokat, vagy sem. Egy széket vagy egy asztalt is nagyon sokféleképpen le lehet fotografálni. Ez a kicsi plusz az a látásmód, ahogy én azt tolmácsolni tudom. Nehéz ezt megfogalmazni, s talán nem is a mi feladatunk. Nekünk csak készíteni kell a képeket, aztán majd mások eldöntik, hogy mit jelent az számukra.Az Ön munkásságát „mások” rengeteg díjjal jutalmazták, az 1975-ös Balázs Béla-díjtól az 1999-es életműdíjon át egészen a 2008-as Prima Primissimáig.– A Prima Primissima Díjat úgy kaptam meg, hogy ehhez a képzőművészet kategóriában jelöltek, egy mezőnyben Gyémánt Lászlóval és Gross Arnolddal. Eszembe sem jutott, hogy fotográfusként elvihetem előlük a pálmát.Úgy ment el a gálaestre, hogy nem tudta, ki a díjazott?– Ezt senki nem tudja. Annak dacára, hogy mindenki kap egy szép meghívót, csak a díjkiosztás napján dönt a kuratórium arról, hogy a három jelölt közül ki kapja meg a legmagasabb kitüntetést. Amikor pedig meghallottam a nevemet, a meglepetéstől alig tudtam felállni. „Anya, téged szólítottak” – noszogatott a mellettem ülő fiam és lányom. Ott álltam a Művészetek Palotája színpadán vagy ezer emberrel szemben, s tudtam, milyen nagy felelősség ilyen környezetben megszólalni.A szokásos és illendő köszönetnyilvánítás mellett megköszöntem az ellenségeimnek is, amit „értem tettek”. Nélkülük nem juthattam volna idáig.Ezt meg hogy érti?– Az élet során a harcok, a szembenállások és a negatív hatások is képesek előbbre vinni az embert. Egyrészt jobban megedződik a jellemünk, másrészt arra késztetnek, hogy jobban végiggondoljuk, bátrabban felvállaljuk a dolgokat.Az Arany Tulipán Díj a világ legszínvonalasabb fotóit évente prezentáló World Press Photóval való együttműködésére emlékeztet – ahol háromszor volt zsűritag.– Az 1970-es évek második felében, amikor az enyhülés irányába mutatott a világpolitika, valahogy összekerültem a World Press Photo elnökével, Joop Swarttal egy szófiai zsűriben. Ő azzal győzködött, hogy életcéljának tekinti a Kelet és Nyugat között lévő híd felépítését a fotográfia lehetőségein belül. Így lett az 1970-es évek közepén Magyarország az első keleti ország, ahol a hídlábakat leverték. A World Press Photo alapszabályában azonban az áll, hogy minden képet ki kell állítani, amit a zsűri a falra kiválasztott, ugyanakkor elképzelhetetlen volt itthon, hogy egy Szolzsenyicin-portrét a falra helyezzünk. A problémát úgy oldottuk meg, hogy én ott rohangáltam néhány képpel a galéria kiállítótermeiben. Ha jött a World Press Photo képviselője, akkor fölraktuk a Szolzsenyicint, ha az Aczél elvtárs érkezett, akkor meg levettük a Szolzsenyicint – néhány hasonlóan diszkriminált képpel egyetemben. Mindemellett iszonyatos sikere volt a kiállításnak.Közhelyesnek tűnő a kérdés, de mindenkit érdekel: mi a sikerek titka?– Erre nehéz válaszolni, azonban én fontosnak tartom azt, hogy az ember tisztességesen, legjobb lelkiismerete szerint végezze a munkáját, s bizonyára kell hozzá az a „kicsi plusz” adottság is, amelyről beszéltünk. Fontos még a jó ügyek mellé állás, vagyis hogy az ember arra használja fel a képességeit, ami előreviszi a dolgokat. Én a siker titkába belefoglalnám azt, hogy szeretni kell az embereket, és olyan dolgokkal kell foglalkozni, amelyek mindenki számára közérthetőek.

A Freud név ismerősen cseng az európai kultúrában. Van valamilyen rokoni kapcsolata a pszichoanalízis atyjával, Freud Zsigmonddal?– Freud Zsigmond az apósom másod-unokatestvére volt, tehát nem áll fenn köztem és a Freud-vonal között vér szerinti rokonság.Az én őseimet Wágnernek hívták. Férjemmel, Freud Gézával házasságunk alatt nem beszélgettünk a családfájáról. Ő kiemelkedő matematikus volt, akit Kossuth-díjjal tüntettek ki. Sajnos azonban nem bizonyult Kossuth-díjas férjnek és apának, egyszer például úgy megütött, hogy eltört az orrcsontom. Házasságunk válással végződött.Wágner Richárd zeneszerzővel van-e valamilyen rokoni kapcsolata?– Egyes vélemények szerint igen, én azonban csak annyit tudok biztosan, hogy a felmenőim kézművesek, kocsigyártók voltak. Dédapámról egyetlen iratot sikerült csak megtalálnom, mely szerint Kossuth Lajos mellett harcolt. Hősi tettéért a forradalom vezetője főhadnagyi rangra emelte.Rendszeresen találkozhatunk olvasói leveleivel, karakteres hozzászólásaival nemcsak a Hetekben, hanem számos más sajtóorgánumban is. Mi a titka annak, hogy 80 éves korában is ilyen aktívan foglalkozik a közélet legkülönbözőbb kérdéseivel?– Tele vagyok megválaszolatlan kérdésekkel, megoldatlan feladatokkal. Minél kevesebb restanciát szeretnék hagyni magam után, és szeretném befejezni azokat a feladatokat, amelyekbe belefogtam. Születésemkor adott a Teremtő egy energiamennyiséget, amelyben – úgy vélem – akár a Nobel-díj lehetősége is benne foglaltatott. Ez utóbbit – sajnos – nem sikerült elérnem.Mitől remélte ezt a kimagasló elismerést?– Egy atomfizikával kapcsolatos elmélet kidolgozásától, amely már egyetemistaként foglalkoztatott. A kidolgozásához azonban külső támogatásra is szükségem lett volna.Az Ön élete így is fordulatokkal teli, munkásságának pedig számtalan lenyomata fellelhető az ország történelmében. Sőt, a felmenői is maradandót alkottak.– Valóban, apám építészmérnöknek tanult, ő építette például a Corvin mozit. Irodája ott volt a Dózsa György úti lakásunkban. Kislányként én fogadtam a látogatókat, és a középső szobában ültettem le őket. A Weiss Manfréd Művek apámmal építtette a tisztviselői és munkáslakótelepet Csepelen.  Ezek a jó minőségű házak még ma is állnak. Az ő tervei alapján építtették a galvanizáló víztisztítót is, mivel a Kassai-zsilip elkészülte óta a Duna sodrása úgy változott meg, hogy a víz öntisztulása nem volt elégséges.  Ezért kellett mesterségesen is tisztítani. Úgy emlékszem, hogy ezért a Weiss-gyár 2 ezer pengő jutalmat is adott neki,  mert a víztisztítóval olyan sok aranyat, ezüstöt, színesfémet nyertek vissza, hogy a befektetés hihetetlen rövid idő alatt megtérült. Magyarország vizei ma is rendkívül szennyezettek, mert a környező országok beszennyezik. Pedig nemcsak magyar, hanem európai érdek is volna a víz tisztítása, hiszen nálunk van Európa ivóvízkészletének nagy része.Hogyan élték túl a második világháborút?– Zsidók voltunk, bujkáltunk, följelentettek. Amikor elkaptak, azt mondtam magamban, agyonlőhetnek, de a becsületünket akkor sem fogják elvenni. Kerek perec beszóltam a magyar náciknak, hogy milyen aljas gazemberek: állig felfegyverkezve kísérnek két fegyvertelen hölgyet – az anyámat és engem, 13 évesen –, miközben már Vecsésen vannak az oroszok: ott kellene harcolniuk. „Elárultátok a hazát, de amíg az én apám a hadseregnél volt, addig kétszer sebesült meg, de egyetlen idegen sem tette a lábát a szent magyar földre. Nagy Ezüst Vitézségi Érmet, valamint Károly király-keresztet kapott” – mondtam. Anyám átölelt, és vártuk, hogy agyonlőnek minket. Nem így történt. A Petneházy utcai nyilasházba vittek, és akkor történt a csoda, amely a szabadulást hozta.  Anyám tanítónő volt, s ott, ahova kerültünk, az ő tanítványának a fia volt a „nemzetvezető testvér”. Szidta a zsidókat, nekiugrott anyámnak is, hogy „ti zsidók, sohasem dolgoztatok”. „Igen? Akkor kérdezd meg az anyádat!” – felelte. Amint a férfi felismerte anyja egykori jótevőjét, aki kiállt mellette, és egyszer Abbáziába is elvitte őt nyaralni, rettenetes zavarba jött, és békén hagyott. Később a Zsidó Tanácsnak adtak át, onnan pedig egy sárga házba kerültünk. Egy rendőr figyelmeztetett, hogy azt fel fogják robbantani, így az anyám egy MÁV arcképes igazolvánnyal menekült, engem pedig a Vöröskereszt mentett ki. A háború után visszakerültünk a saját lakásunkba, amelyet elfoglalt ugyan egy keresztény család, de azután a Csongrádi Kata színésznő nagynénje szerzett nekik egy másik szövetkezeti lakást.Úgy tudom, a háború alatt kapcsolatba kerültek Szentgyörgyi Alberttel is a kiugrási kísérlet kapcsán.– Szentgyörgyi megpróbálta felvenni a kapcsolatot a szövetségesekkel Törökországban, hogy különbékét kössön. Akkor kérte a segítségünket, amikor a kiugrási kísérlet lelepleződött, és őt a németek el akarták fogni. Volt egy apartmanházban egy öröklakásunk a Pipiske út 4.-ben (ma Svájci út 11.), amelynek a nagynéném volt a házvezetője. Az egyik lakásban mi laktunk, a többit pedig kiadták. A professzor úr nagypénteken jött oda, s mivel tudtam, hogy a rendőrség csak 3 óráig van nyitva, negyed 4-kor mentem csak bejelenteni a vendég érkezését.  Páros lábbal rúgtak ki bennünket. Húsvét miatt hétfő és kedd is ünnepnapnak számított, ezért csak szerdán, 3 óra előtt 5 perccel mentem a rendőrségre, hogy a kötelező bejelentést megtegyem. Addigra Szentgyörgyi a lányával együtt a szomszédos házba költözött át. A bőröndöket megtöltöttük újságpapírral, taxit rendeltem, és levitettem a szegedi gyorshoz. Úgy tettünk, mintha Szentgyörgyi Szegedre utazott volna vissza – mi rendeltük a jegyet is és a taxit is. És ő egészen 1945-ig ott dekkolt a titkos irodában.Mi a véleménye az antiszemitizmusról?– Ennek egyik oka az irigység, az antiszemiták azt mondják, hogy a zsidók kiszorítják őket. Ez nem igaz, a zsidók szorgalmasak, a privilégiumok helyett csak a teljesítményükre építhetnek.  A zsidóknak előnyükre vált, hogy a már időszámításunk előtt évszázadokkal megtanították a gyerekeket olvasni, szombatonként mindenkinek olvasnia kellett a Tórát. Nem volt írástudatlan zsidó.A szorgalomra vonatkozóan elmondhatom Székely Éva példáját, aki évfolyamtársam volt az egyetemen. Mindketten tanultunk általános kémiát az első évben, s amikor látták a többiek, hogy mi vagyunk a legjobb tanulók, azt mondták, hogy nem hagyjuk őket érvényesülni. Kinek ártottunk azzal, hogy mindig ötöst kaptunk, és egyetlen óráról sem hiányoztunk? Székely Éva hajnalban ment úszni, kora reggel pedig időben ott volt az órákon. Mint zsidót, sokszor hátrányosan diszkriminálták, mégis nyolcszoros főiskolai világbajnok és világelső lett az úszásban az 1952-es Helsinki olimpián.A háború után fizikusnak tanult. Hol kezdte el a munkáját?– Az Egyesült Izzó Kutató Laboratóriumában, 1954-ben. Éppen annál az íróasztalnál kezdtem el dolgozni, amely egykor Bródy Imréé, a kriptonlámpa felfedezőjéé volt. Amikor kipakoltam az asztalt, egy rejtett fiókban megtaláltam az eredeti, termodiffúzióról szóló dolgozatát, amely a kriptonlámpa feltalálásának elméleti alapját képezte. Olyan jelentőségűnek láttam a tanulmányt, hogy valószínűleg ő lett volna a sokadik magyar Nobel-díjas, ha a nyilasok el nem pusztítják.Saját kutatási eredményei is voltak?– Egy szaklapban találtam rá egy cikkre, hogyan kell a germánium egykristályt előállítani. Azonban nem engedték, hogy végigcsináljam, mert a főnökeim maguknak akarták a dicsőséget – meg az ezzel járó 20 ezer forintot. Rögtön áthelyeztek a csőd szélén álló fénycsőgyártással foglalkozó kutatási csoportba.Mire kellett a germánium egykristály?– Tranzisztort kellett készíteni, azonban nekik nem sikerült. Nekem sikerült volna. Ők maguknak akarták megkaparintani a felfedezést, az Isten azonban nekem adta, ezért nem engedte nekik, hogy sikerüljön. Pedig sokkal tehetségesebb volt az utódom, mint én.A fénycsőgyártás nem ment tönkre. Mi történt?– A probléma abból adódott, hogy a fölemelt ötéves terv teljesítéséhez nem volt megfelelő feszültségű, frekvenciájú áram, s így 90 százalék lett a selejt. Ennek láttán a kutatóintézet ifjúsági szervezete tervezett három feszültségstabilizátort. Amikor bekötöttük, 90-ről 20 százalékra csökkent a selejt. Szóval, nem hagytam magam agyonütni. De én a Híradástechnikai Kutatóintézet Bródy-laboratóriumába nem kellettem, négy hónapos terhesen racionalizáltak (állásomból elbocsátottak), így munkanélküli lettem, és még a hathetes szülési szabadságot sem kaptam meg, ami egyébként járt volna. A férjem erre azt mondta, ha fizikusnak nem kellesz, végezd el a Műszaki Egyetemet.Így került kapcsolatba Pakssal?– Egyszer meghallgattam a szovjet energiaügyi miniszterhelyettes előadását, aki azon siránkozott, hogy nem tudják az energiaigényeinket kielégíteni. „Tessék atomerőművet építeni” – mondta. Kiderült, hogy ha meg is építenék, a szovjetek akkor sem akarnák elvinni a fűtő­elemeket. Erről informáltam a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökséget (IAEA), amelynek az elnöke egy sokkal jobb angol atomerőművet javasolt, mint a szovjetek. Erre föl a szovjetek levitték az atomerőmű árát, meg is építették azt, de olyan rossz minőségű munkát végeztek, hogy a nagy részét úgy, ahogy volt, át kellett tervezni.Paks ideje lassan lejár. Mi a véleménye a tervezett bővítésről?– Paks működését 30 év után meghosszabbították – ezzel egyet is tudok érteni, mert nem tudunk egyik napról a másikra megválni tőle. A tervezett bővítését azonban komoly hibának tartom. A radioaktív eszközöket legalább 300 évig tárolni kell, és ez őrületes pénzekbe kerül. Jelenleg az erőmű adja az ország áramellátásának a 40 százalékát, s ha egy nagy vihar okán a távvezetékek megsérülnének, akkor az ország nagy része áram nélkül marad. Decentralizálni kell az áramtermelést, nem szabad egy helyre koncentrálni. A megújuló energiaforrások bevezetése Balogh Lászlónak, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnökének véleménye szerint csupán egyezred részébe kerülne a Paks bővítési költségének, ráadásul rengeteg munkahelyet is teremtene.Paks 1973-tól épült. Ekkor már a Magyar Szabványügyi Hivatalban dolgozott?– Igen, innen mentem nyugdíjba 1986-ban.Mi a véleménye a jelenlegi politikáról és a magyar kormányról?– Hibának tartom, hogy nem kapott jelentős pozíciót egyetlen műszaki ember sem. A politikusok jelentős részének nincsenek szakmai tapasztalatai, hogyan is tudnák jól szervezni és felvirágoztatni az országot? Hogyan látja a jelenlegi pénzügyi válságot és a jövőt?– Nem értek egyet azzal, hogy a károsultak akár a bírósághoz, akár hivatalos szervekhez forduljanak. Szerintem a civil szerveknek összefogva a polgári engedetlenség eszközével kellene élniük.A bankok spekuláció révén érnek el hasznot.  Róna Péter állítása szerint világviszonylatban a forgalomba lévő pénz egytizedének van csak valóságos fedezete (termék- vagy szolgáltatásháttere), ami azt jelenti, hogy a pénz 90 százaléka annyit sem ér, mint a papír, amire rá van nyomva. Ezért kellene fellépni a tisztességtelenül szabott banki feltételekkel szemben. Tudniillik a bankok úgy számolják ki, mondjuk, egy 20 éves kölcsön törlesztőrészletét, hogy megálmodják a 20 évre tervezett kamatot és kezelési költséget. Az ügyfél pedig először a kamatot kezdi el fizetni, s csak évek múltán jut el oda, hogy a tőketartozás törlesztése is megkezdődjön. Magyarországon különlegesen nehéz a helyzet, mert a svájci frank árfolyama miatt bekövetkezett váratlan pénzügyi nehézségek több ezer családot fenyegetnek kilakoltatással.Min kellene változtatni?– Mint egykor gazdag család sarjának, mindig volt rálátásom a pénzügyi folyamatokra. 1944 előtt úgy gazdálkodtunk, hogy ha 20 évre felvettünk hitelt, akkor az első évre kifizettük a teljes kölcsön huszad részére a kamatot és a kezelési költséget. Természetesen rászámoltuk az inflációt is. Így minden évben csökkent a tőketartozás és ezzel a törlesztőrészlet. A válságot is az okozza, hogy nem a gazdaság fellendítésére, hanem a spekulációs technikák alkalmazására teszik a hangsúlyt. Amit az állam tehet a megoldás érdekében az az, hogy leviszi a szolgáltatások forgalmi adóját, s ha a rezsi lecsökken, az élénkítő hatással van a gazdaságra.

Lapunk augusztus 5-ei számában megjelent „áramlopási ügy” nagy port kavart – több olvasónk is átélt hasonló konfliktust. A cikkel kapcsolatban interjút adott a Heteknek az illetékes áramszolgáltató, az ELMŰ kommunikációs igazgatója, dr. Boross Norbert is, aki szerint cikkünk minden szava rágalom és hazugság. A történtek tisztázása érdekében ezúttal az áramszolgáltató állításait tételesen ütköztetjük az érintettek tapasztalataival.

Lapunk augusztus 5-ei számában megjelent „áramlopási ügy” nagy port kavart – több olvasónk is átélt hasonló konfliktust. A cikkel kapcsolatban interjút adott a Heteknek az illetékes áramszolgáltató, az ELMŰ kommunikációs igazgatója, dr. Boross Norbert is, aki szerint cikkünk minden szava rágalom és hazugság. A történtek tisztázása érdekében ezúttal az áramszolgáltató állításait tételesen ütköztetjük az érintettek tapasztalataival.

Forradalmi változásokat hozhat az oktatásban az az új technológia, amelynek segítségével a számítógép virtuális terében megjelenített tárgyakat nemcsak három dimenzióban vizsgálhatjuk, hanem akár darabjaira szedhetjük, vagy mélyebb rétegeibe is behatolhatunk. Ez az új elem adja a negyedik di­men­ziót, mely azt is lehetvé teszi, hogy a me­di­kus hallgatók a virtuális térben boncolhassanak, vagy mŐ­té­te­ket hajtsanak végre. A hamarosan elkészül 4D ana­tó­miai atlasz az egész emberi testet áb­rá­zol­ja majd fotografikus részletességgel.

„Számomra minden gyzelem csak egy közbens állomást jelent ahhoz, hogy elérjem a csúcsot”- mondja Rapport Richárd, aki már 14 éves korában elérte a nemzetközi sakknagymesteri címet. Úgy tŐnik, hogy a koncentrációs gyakorlatnak indult játékból egzisztenciateremt hivatás lett, noha az ígéretes magyar tehetségnek céljai eléréséhez még nagyon sok figurát kell megmozgatnia a sakktáblán.

Brassai Józsefné optikus 94 évesen is aktívan vezeti Veres Pálné utcai üzletét. A vállalkozást anno Libál Lajos körzmester, optikus alapította 170 évvel ezeltt, boltjában pedig olyan híres személyiségek is megfordultak, mint Arany János, Deák Ferenc, Madách Imre, Petfi Sándor vagy Ybl Miklós. Brassainé optikus tanulóként, optikusként, késbb résztulajdonosként, majd tulajdonosként több mint 73 éve szolgálja ki a vevket ugyanazon pult mögül.

„Mi – muszlimok – ugyanabban az istenben hiszünk, mint a keresztények vagy a zsidók” – állította Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség (MIK) elnöke a Pest megyei Péteri kulturális központjában megrendezett iszlám kiállítás megnyitóján. A község lakosainak egy részét azonban ez a mondat nem nyugtatta meg, és attól tartanak, hogy hamarosan iszlám betelepülők, hittérítők jelennek meg a környéken. Molnár Zsolt polgármester cáfolja az ebbéli szándékot.

Négy forint kilométerenként! Az alternatív hajtású jármŐvek ilyen olcsóvá teszik az utazásunkat – ha élni tudunk a lehetséggel. A gyri, hatodik alkalommal megrendezett Széchenyi Futamon hetven jármŐ rajtolt, demonstrálva a tényt, hogy a drága benzin vagy gázolaj helyett a sŐrített hidrogén vagy az elektromos áram is csodákra képes.

A Déli pályaudvar elmúlt másfél évszázada olyan, fordulatokban gazdag történet, amelynek egyes epizódjai rendszerváltások és korszakváltások kulisszatitkaira is rámutatnak. Széchenyi Istvántól Kádár Jánosig a történelem bizonyára másképp alakult volna, ha reformkori eleink a „dolce vita” megragadása helyett Kossuth javaslatát fogadják el. Mindez már nem változtat a tényeken.

Szekeres Pál tőröző vívókarrierje fényesen indult, egy váratlan autóbaleset azonban mindent megváltoztatott. ő nem adta fel: „Küzdősportból jöttem. Egy évet adtam magamnak, hogy teljesen megtanuljak új módon élni” – mondta lapunknak interjúalanyunk, aki számtalan közéleti szerepvállalása mellett a NEFMI sportért felelős helyettes államtitkára.

Miközben egy katolikus alapítvány Szűz Mária szobrával cserélné le a Gellért-hegyi szabadságszobrot, újra megindult a harc az 1951-ben lerombolt,  városligeti Regnum Marianum-templom felépítéséért. A katolikus egyház vezetői szerint a templom újjáépítése nem létkérdés, a politika egyes szereplői mégis ragaszkodnak a régi „hely szelleméhez”.

Ha csökkent a fizetése, feljelentheti munkaadóját - első pillantásra ez az üzenete a hétfőtől üzemelő, ingyenes zöld számmal ellátott Bér- és Adómonitoring Bizottság felállításának. Igaz, a kormányzat szándéka az, hogy kikényszerítse az Országos Érdekegyeztető Tanácson (OÉT) a múlt év decemberében ajánlásként megfogalmazott, 4-6 százalékos béremelést, mégis az a tény, hogy az állam erőszakosan beavatkozik a magánszférába, sokaknál kiveri a biztosítékot.