Egy jó kedélyű túlélő
2002. 10. 21.
– Mielőtt bekapcsoltam a magnót, egy rendőrviccet mesélt. De ettől függetlenül is az a benyomásom, hogy Ön jó kedély? ember.– Hát, nagyjából. – Ugyanakkor a vészkorszak vagy akár a napjainkban tapasztalható antiszemitizmus és a jó kedélye között óriási ellentét feszülhet. – Nézze, tegnap köszöntöttek engem nagyon nagy szeretettel egy katolikus társaság ifjai. A barátság és szeretet mindeddig rendszeresen meggyőzött arról, hogy amiképp velünk szemben nem szabad általánosítani, úgy másokkal szemben sem. De ha tapasztalatokból nem is tudtam volna erre a meggyőződésre jutni, hitbeli vonatkozásban igen. Ismeri Ezékiel próféta könyvének 37. fejezetét a babiloni fogságból való feltámadásról: ez mindannyiunknak erős meggyőződést sugárzott arra nézve, hogy bármilyen rossz és szörny? pusztulás is történt, és bármilyen sok szörnyűséggel találkoztunk is, Izrael a jelképes sírjaiból is feltámad, úgy, ahogy egy nagy matematikus és fizikus, a francia Pascal mondotta: "Ássatok egy nagy sírt, temessétek bele a zsidóságot, e nép felkél, hogy kezet fogjon a halhatatlansággal."