Amint megegyeztek a baloldali pártok, hogy őt jelölik polgármesternek, képletesen és szó szerint is nyakába borult egy vödör jeges víz. Sajnálja Horváth Csabát, megkérdőjelezi Tarlós szavahihetőségét, de azért kihívja egy szájkaratéra. A Fidesszel szemben szerinte a polgári engedetlenség is benne van a pakliban. Ha megválasztják, felhúzza a leszakadt kerületeket, valamint újraindítja a tűcsereprogramot.

Több nyugat-európai és tengerentúli orgánum foglalkozott terjedelmes cikkben az Európából Izraelbe irányuló bevándorlással. Leginkább az ukrán és a francia – politikai indíttatású – alijázás jelentős, míg a közép-kelet-európai régióból egészen más motívumok szerepelnek a távozás indokaként. Magyarországról kevesen hagyják hátuk mögött a virágzó budapesti zsidó életet, és sokan rövidesen hazatérnek, még ha a politikai szituáció sokuk megítélése szerint kifejezetten instabilnak mondható is.

Idén nyáron több esetben is rendőrt, illetve mentőt kellett hívni olyan meztelenül, őrjöngve rohangáló fiatalokhoz, akik a legújabb dizájnerdrogok hatása alatt váltak ön- és közveszélyessé. Az anyagot potom pénzért lehet beszerezni, és tízből nyolc fogyasztónál kórház a vége.

Sokkal nagyobb ellenállásra számított a kormány a Szabadság téri megszállási emlékmű puccsszerű, éjszakai felállítása nyomán, ezért az előre bekészített kommunikációs patronjainak nagy részét a tárban hagyta – értesült a Hetek kormányzati forrásokból. A szoborról elmondható, hogy tulajdonképpen valamennyi történelmileg érintett kisebbség megalázva érzi magát a megvalósulása kapcsán, az ügyben résztvevő kormánypárti potentátok és csinovnyikok pedig máig nem értik, hogy mi szükség volt a több hónapos botrány eszkalálására. Úgy tűnik, minden vektor egy irányba mutat.

Több száz civil szervezetet fognak össze. Hatszor vittek már százezres tömeget az utcára Békemenet néven. Újjászerveznék a baloldalt, hogy legyen méltó ellensúlya a Fidesz táborának. Ettől még, ha kell, a mostani kormánynak is beszólnak, sőt akár az unió szerveit is felvilágosítják a kelet-európai gondolkodásról. Nem akarnak királycsinálók lenni, de tisztában vannak a tömegbefolyás erejével. Vallják: nincsenek pártatlan civilek. Ők sem azok.

Benyújtotta az Országgyűlésnek a kormány a devizahitelesek megsegítését célzó törvényjavaslatát, amely tulajdonképpen az alapjait teszi le egy őszi nagyszabású műveletnek. Végső soron a hitelek forintosítása a cél, bár ebbe szakértők szerint  belereccsenhet a bankszektor, s az már viszont minden magyar embert érint.

Annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság tavalyi döntése kvázi visszahelyezte státuszukba az új egyházügyi törvény életbe lépése nyomán jogfosztott vallási közösségeket, továbbá a Magyar Állammal szemben tizenhét kisegyház nyert pert idén áprilisban az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, úgy tűnik, a jobboldali többség nem hajlik a jó szóra. A héten tíz egyesületi létbe száműzött felekezet vérzett el az elismerési eljárás bizottsági szakaszában. Az országgyűlés ősszel dönt a sorsukról.

Hiba volna túlértékelni a Kúriának a devizahitelesek ügyében hozott jogegységi határozatát – vallják a lapunknak nyilatkozó szakemberek, hozzátéve: ahogyan eddig is, úgy továbbra is politikai döntésen múlik, hogy milyen mértékben és kiken segít a kormány az őszi ülésszakra ígért „mentőcsomagjával”.

Orbán Viktor egyik politikai ikonja Tisza István. A millennium évében már felavatott egy szobrot Debrecenben, amely a tragikus sorsú grófot ábrázolja, és a Kossuth tér idei rekonstrukciójában is kitüntetett figyelem jutott a nagy elődnek. Kérdés, hogy milyen kor­mányzati modellben gondolkodik a miniszterelnök, ha úgy fogalmaz, hogy a csaknem száz éve elhunyt kormányfő „egy új korszak szimbóluma lehet” Magyar­országon.

Hazánkban 800 ezer alkoholbeteg él, akiknek 40 százaléka hölgy. Rapszódikusan sokat ivó pedig 1,5 millió honfitársunk. A héten váratlanul előkerült egy nemzeti alkoholstratégia, amelyről a szakma nem értesült, az érintett államtitkárság pedig – legalábbis lapzártánkig – mélyen hallgat.

Lapzártánkig nem történt hivatalos szintű kapcsolatfelvétel az állami irányítású emlékévet bojkottáló zsidó szervezetek és a kormány­zat között. Kormányzati forrásaink szerint tudatos taktikai húzás volt a Szabadság téri emlékmű előkészületi munkáinak folytatása, és a kordonbontók folyamatosan „talicskázzák is a téglát az építkezéshez”. Időközben megváltozott a szoborcsoport eredetileg megálmodott összképe.

Március végén került ismét hazánkba a felbecsülhetetlen értékű, ókori római eredetű Seuso-kincs tizennégy darabjának fele, melyet a 15 millió eurós vételárról döntő miniszterelnök „Magyarország családi ezüstjének” nevezett. A nagyméretű, étkezéshez és tisztálkodáshoz használt ezüst dísztárgyegyüttes több mint másfél ezer évvel ezelőtt élt tulajdonosáról, egy magas rangú római tisztségviselőről kapta a nevét, aki a mai Polgárdi területén élt, és ő vagy örökösei vélhetően valamelyik katonai betörés alkalmával rejtették el az edényeket a 4-5. század fordulóján. A kincs 1990-ben bukkant fel a New York-i Sotheby’s aukciós ház árverésén, ám arra először Libanon, majd Magyarország és Jugoszlávia is kereseteket nyújtott be. Hazánk az elmúlt 25 évben többször is próbálta visszaszerezni az ezüstkincseket, a megállapodások többek között a műtárgyak magas ára miatt hiúsultak meg.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága keddi ítéletében kimondta: a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának tekintetében sérült a magyar államot beperlő vallási közösségek gyülekezési és egyesülési szabadsága azáltal, hogy az új egyházjogi törvény megfosztotta őket egyházi státusuktól. A pergyőztes tizenhét felekezet milliárdos nagyságrendű kártérítésre számíthat.

Ünnepi szentmisére gyűltek egybe a hét elején Feri atya és hívei a budapesti Syma csarnokba. Legalábbis ez lehetett a benyomása a DK kampányeseményén annak, akit nem ragadott magával az ilyenkor minimálisan elvárható választási ígérethalmaz helyett prezentált hagymázas moralizálás és a politikai jobboldallal összekevert kereszténység kioktatása.

A szélsőjobboldali párt 2014-es országgyűlési választási programjában és az általuk szervezett kampánygyűlések visszatérő témái között rendre feltűnik a Hit Gyülekezete. Választóiknak most már hivatalosan is azt ígérik, hogy hatalomra kerülésük esetén megfosztják egyházi státuszától Európa legnagyobb neoprotestáns közösségét.

Húsz év bűncselekmény, hatvan feljelentés, két év nyomozás, egy vádlott, két év bíróság és közel négy év börtönbüntetés az egyenlege annak az egyházmegyei panamának, amelyből komoly politikai manőverek árán lehetett csak kimenteni egy püspököt és további egy tucat elkövetőt. Egy ukrán e-mail címről a lapunk szerkesztőségébe is eljuttatott névtelen, a Legfőbb Ügyészségnek címzett nyílt levélben csalódott pécsi katolikusok igyekeznek felhívni a közvélemény figyelmét a négy éve húzódó büntetőeljárás nyilvánvaló ellentmondásaira.

Mennyire nyugalmas a kárpátaljai magyarok helyzete? Van valós alapja azoknak a híreszteléseknek, hogy a válsághelyzetben önöket is érték atrocitások?– Kárpátalja az összukrán átlagnál nyugalmasabb hely. Ehhez képest a tüntetők nemrég elfoglalták a megyei adminisztráció egyik épületét. Magyarokat egyelőre nem ért atrocitás, de kétségtelen, hogy egy polgárháborús helyzetben az adott ország etnikai kisebbségei potenciálisan veszélyeztetettebbek.

Botrányosra sikeredett az adóforintjainkból létrehozott immár sokadik történelem-újraértelmező műhely debütálása. A Miniszterelnökséget irányító államtitkár alá rendelt Veritas Történetkutató Intézet vezetőjének hátszelet biztosító kormányzati körök vélhetően nem azért haragszanak Szakály Sándorra, mert idegenrendészeti eljárásnak titulálta a magyar holokauszt első tömeggyilkosságát, hanem mert rosszkor (és főleg túl korán) tette: a holokauszt-emlékév nyitányaként. Lapunk a téma több kutatójával és szakértőjével igyekezett rekonstruálni, hogy mi is történt valójában Kamenyec-Podolszkijban, és hogyan asszisztált az akkori magyar közigazgatás Horthy Miklós barátja révén az ukrán és náci katonák háborús rémtettéhez.

Az elmúlt 25 évben nagyon sok zenei stílussal próbálkoztál. Kerestél valami teljesen hozzád illőt, vagy ezekre csupán eszközként tekintettél a szövegeid közlésében?