Tesze-tosza, alávaló, gazember, briganti, ideggyenge, őrült, kisfiú, hisztérikus - ilyen szavakkal illeti mostanában egymást Gyurcsány és Orbán. Az eddig sem akadémiai szintű politikai kommunikáció pervertálódásához a sukorói kaszinóberuházás konzervjének újramelegítése szolgált ürügyül. A kormányzati vektor egyértelműen a volt miniszterelnök rács mögé juttatása irányába mutat, amely nem csak azért szolgálná a Fidesz érdekeit, mert e vészterhes időkben alkalmas a pórnép figyelmének elterelésére, hanem azért is, mert így a forgalomból kikapcsolt baloldali potentát bajosan tudná megszervezni 2014-es visszatérését.

Akárhogy is szépítjük, a kormány államadóssággal kapcsolatos felelőskeresése Gyurcsány Ferenc börtönbe juttatásáról szól. Azt talán még a bennfentesek sem tudják, hogy ebből tényleg lesz-e börtön, ahogyan azt sem, hogy a volt kormányfőből lesz-e mártír. Ami viszont biztos, hogy Szijjártó Péter megmentette az uborkaszezont, és újra a nemzetközi médiafigyelem centrumába tolta hazánkat.

Akárhogy is szépítjük, a kormány államadóssággal kapcsolatos felelőskeresése Gyurcsány Ferenc börtönbe juttatásáról szól. Azt talán még a bennfentesek sem tudják, hogy ebből tényleg lesz-e börtön, ahogyan azt sem, hogy a volt kormányfőből lesz-e mártír. Ami viszont biztos, hogy Szijjártó Péter megmentette az uborkaszezont, és újra a nemzetközi médiafigyelem centrumába tolta hazánkat.

Hatalmas hazai és nemzetközi sajtófigyelem övezte dr. Képíró Sándor Fővárosi Bíróság előtt zajló perének hét eleji ítélethirdetését, melynek tárgya, hogy bizonyítható-e a járőr­parancsnok közreműködése ártatlan civilek tömeges és törvénytelen kivégzésében egy 1942. január 21-23. között lezajlott újvidéki razzia során.

Hatalmas hazai és nemzetközi sajtófigyelem övezte dr. Képíró Sándor Fővárosi Bíróság előtt zajló perének hét eleji ítélethirdetését, melynek tárgya, hogy bizonyítható-e a járőr­parancsnok közreműködése ártatlan civilek tömeges és törvénytelen kivégzésében egy 1942. január 21-23. között lezajlott újvidéki razzia során.

A parlament nyári ülésszakának utolsó napján – hat sarkalatos törvény között – megszületett az új egyházügyi törvény is, amely a kezdeti elképzelésekhez képest gyökeres változásokon ment keresztül. A záróvitát végigzsidózó Jobbik szerint a Hit Gyülekezete belobbizta magát a történelmi egyházak közé, a kormánypárti témafelelősök azonban úgy nyilatkoztak, hogy tulajdonképpen most került megérdemelt helyére az egyházi palettán.

Német újságok arról értekeztek Habsburg Ottó halála kapcsán, hogy a sokrétű diplomata elvesztette a monarchiáért vívott harcot. Mennyiben testesítette ő meg a háború után azt a császári trónörököst, aki még joggal aspirálhatott volna egy birodalom vezetői posztjára? –ŰAz Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után történetileg már nem volt újabb lehetőség arra, hogy egy hasonló államalakulat jöjjön létre, különösképpen, hogy az egész térség egy idő után a német, illetve az orosz expanzió területe lett. Ezek a nagyhatalmak hosszabb-rövidebb időre domináns erővé váltak régiónkban. Ennek ellenére Habsburg Ottó a személyében alkalmas lett volna egy dunai monarchia irányítására. Pont ez adta a feszültséget az ő életében, hogy egyfelől volt egy történelmileg nem realizálható feladat, másfelől volt egy személy, aki hosszú éveken át készült erre a feladatra. 1961-ben mondott csak le az osztrák császári jogi igényéről, ami arról is szól, hogy több évtizeden át, felnőtt fejjel is úgy gondolta, hogy ez a misszió – a monarchia bármilyen formában vett helyreállítása – beteljesíthető. Személyes kvalitásai, képességei és készségei alapján képes lett volna ellátni egy ilyen funkciót, amit a történelem aztán nem tette lehetővé számára. A feszültség tehát abból adódik – és talán azért vált szerethető politikussá –, hogy akarta ezt a pozíciót, de sosem érte el. Az a politikus, aki sosem volt hatalmon, általában szerethetővé válik. Ez nem elégséges, de szükséges feltétel a szerethetőséghez.Mennyire elrugaszkodott gondolat azt állítani, hogy amit trón hiányában nem tudott elérni uralkodóként, elérte diplomáciával? Elég, ha csak a Páneurópai Unióra gondolunk.–ŰHabsburg Ottó életének megítéléséhez ez az egyik kulcs. A páneurópai mozgalom egy európai egységben gondolkodó, alapvetően konzervatív indíttatású kezdeményezés volt, amely gyakorlatilag már a két háború között is létezett. Ő ebbe lényegében csak a második világháború után került bele, annak okán, hogy a nácizmus és a bolsevizmus egy megrögzötten európai dimenzióban gondolkodó emberré tette. Zárójelbe tehetjük, hogy a családi tradíciók egyfajta olvasata is predesztinálta erre. Miután szembesült vele, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia – mint történelmi realitás – többé nem állítható helyre, egy európai egységmozgalomban és ezen belül is a Páneurópai Unió hatásában látta a siker útját: rájött, hogy a spirituális hatalom sok esetben több, mint a reális hatalom. Antifasisztaként vagy antikommunistaként volt sikeresebb?–ŰMind a két alapállás jellemezte. A nácizmussal szemben nagyon tevékeny és aktív küzdelmet folytatott, aminek kézzelfogható, empirikus eredményei is voltak. Több ezer, a nácik elől menekülőnek – és itt nem csak zsidókra kell gondolni – szerzett menedéket, vízumot Latin-Amerikába. Az antikommunizmus vonatkozásában ilyen eredményekkel nem büszkélkedhet, de mivel hosszú évtizedeken keresztül életformája volt, hogy szerteszét a világban előadásokat tartott, ezek között kiemelt hely jutott például az ’56-os eseményeknek is. Nem véletlenül mondta – részben a magyarok iránti elkötelezettségéből –, amikor a rendszerváltás bekövetkezett, hogy élete egyik legboldogabb pillanata Magyarország kiszakadása a kommunista tömbből.  Az imént egy szerethető politikusról beszélt, ugyanakkor hazánk történetében a Habsburg időszak hatásai finoman szólva is ellentmondásosak. Ön szerint hogyan tudott a magyar közvéleményben, közgondolkodásban rehabilitálódni a Habsburg-házhoz utolsó trónörököse? –ŰOttó egyszer némi iróniával azt mondta nekem: „András, én több száz évre visszamenőleg mindenért felelős vagyok.” Nem vitás, hogy egy ilyen családnévvel olyan történelmi felelősség is hárul rá, amit ő személy szerint sosem viselt. Ennek ellenére ő is tisztában volt vele, hogy a nemzeti emlékezetben nem túl erős a vonzalom a Habsburgok iránt (Magyarország majd’ négyszáz évig volt tagja a Habsburg Birodalomnak). A magyar históriában ennek ellenére – mióta van modern nemzettudat – voltak olyan Habsburgok, akiket a magyarok szerettek. Két ilyet is tudok mondani, akiket feltétel nélküli tisztelet övezett: József nádor és Erzsébet királyné. Habsburg Ottó 1989-ben jelent meg a magyar politika színpadán, és nem pártpolitikához kötődve azon fáradozott, hogy a magyar történelmi fejlődést beágyazza az „Európa-gondolatba”, valamint intézményesen segítse az ország uniós csatlakozását. Sikerének egyik rejtett eleme, hogy sosem volt hatalma, így senki nem félt tőle, ugyanakkor személyiségét tekintve rendkívül megnyerő ember volt, ezért a társadalom részéről nem nyilvánult meg irányába ellenszenv. Egyszerűen szerették a magyarok.Ezért merülhetett fel, hogy köztársasági elnök legyen?–ŰÍgy van. Ezt még a rendszerváltás környékén vetette fel a Kisgazdapárt, de természetesen Habsburg Ottónak volt elég tartása, esze és méltósága ahhoz, hogy visszautasítsa ezt az ajánlatot, pontosan tudva azt, hogy az ő elfogadottsága az emberek között annak tudható be, hogy neki nincs funkciója. Ő több volt, mint egy funkció: személyében intézményesült.

Célegyenesbe fordult a héten az új egyházügyi törvény. A jogszabálynak az előterjesztők által megfogalmazott szövegéhez csaknem kilencven módosító indítványt nyújtottak be a pártok képviselői, melyek a bizottsági szűrők után jutottak az Országgyűlés elé. A Jobbik és az LMP néhány javaslata átment a kormánytöbbségen, és a végleges szöveg részévé vált, nem így a szocialisták indítványai, melyeket egytől egyig elutasítottak.

Három-négy részletkérdésre szűkült le az új egyházügyi törvény parlamenti vitája, miközben a nagyközönség a sokszor indulatoktól sem mentes felszólalások kavalkádjában több képviselőt is új - „vallásügyi szakértő" - oldaláról ismerhetett meg a polémia két térfelén.

Az elkeseredett politikai sárdobálás erdélyi fejezeteibe olykor avatatlanok is belekeverednek. Így járt a Romániai Hit Gyülekezete (RHGY) is, amelyet Tőkés László új pártja és annak politikai, egyházi holdudvara próbál az RMDSZ ostorozására felhasználni. Szűcs István, a Hit Gyülekezete nagyváradi csoportjának vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a lavinát egy tavaly ősszel a Polgármesteri Hivatalhoz benyújtott kérelem indította el, melyben a keresztény közösség egy használaton kívüli, lerobbant lovardát igényelt meg, hogy azt a hívek adományának köszönhetően a város dicsőségét is szolgáló, virágzó közösségi színtérré alakítsa (a terület tulajdonjoga továbbra is az önkormányzatot illette volna).

Az egyházakkal foglalkozó sarkalatos törvényjavaslat immár a parlament eltt fekszik, ám a széles körŐnek mondott egyeztetések ellenére egyelre nem állt be a kormányzati oldal részérl remélt „egyensúlyi helyzet”. A létrehozott egyházi kategóriákból kiszorult felekezetek a véleményük szerint ket megillet helyet követelik, az egyesületi meznybe utalt közösségek pedig egyenl pályát egyenl esélyekkel.

Ésszerűsítést mond a Fidesz, államosítást kiált az ellenzék. Így foglalható össze az önkor­mány­zati rendszer átalakítását célzó kormányzati törekvés, melynek lényege, hogy kistelepülések önálló hivatalai megszűnnének, és sorstársaik­kal összefogva lennének kénytelenek boldogulni a jövőben, nagyobb állami kontroll alatt. A terv a magyar települések háromnegyedét érinti.

Évforduló van. Pont egy éve okozott súlyos sérüléssel járó közúti balesetet Stohl András. Azóta első fokon két év négy hónap letöltendő börtönre ítélte a bíróság, ő pedig a jogerős ítéletre várva járja a gimná­ziumokat, hogy saját történetén keresztül rettentse el a fiatalokat az alkohol és a drog következményeitől. A diákok között ülve azonban úgy tűnik, mintha a színész még nem teljesen állna készen a pozitív minta adására is.

Nem csekély meglepetést okozott szakmai körökben, hogy a Fidesz jóvoltából az új Alkotmány – a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) mellett két évtizede működő szervezet, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) helyett – Makovecz Imre építész nyíltan jobboldali művészeket tömörítő civilszervezetét hozta helyzetbe a magyar kultúra államilag dotált befolyásolására. A megszavazott összeg évi 100 millió, plusz székháznak a 2,3 milliárdból felújított Vigadó. A cél már világos, de program még nincs hozzá.

Esztergom független polgármestere tíz körömmel küzd a város egyben tartásáért, melyben fő ellenfele a korábbi polgármester által irányított, fideszes többségű képviselő-testület. Tétényi Éva azonban nemcsak hogy nem hátrál, hanem éppen a kényszer szülte helyi összefogás országos méretűvé tételén gondolkodik. Mint mondja, ami kicsiben diadalmaskodhat, miért ne válhatna követendő példává a Nemzeti Együttműködés rendszerében.

A fegyveres testületek utolsó reménye az Orbán-kormányban volt. Azt gondolták, hogy az eddig kialakultnál jobban már nem lehet rontani a helyzetükön. Lehetett. Ezúttal korkedvezményes nyugdíjukért szálltak harcba egy egész hetes demonstrációval, mert - mint mondják - nem szeretnének a munkából egyenesen a temetőbe menni. A társadalom szolidaritására azonban aligha számíthatnak, hiszen maguk is úgy tapasztalják, hogy egy átlag magyarnak már a rendőri uniformis látványától is ökölbe szorul a talpa.

Több körülmény is lassítja az új egyházi törvény koncepciójának véglegesítését. Amellett, hogy a különböző érdekek összebékítése érzékeny diplomáciai egyensúlyozásokat igényel az államtitkárságtól, számos olyan kardinális kérdésben bizonytalanok még, melyek évtizedekre meghatározhatják az eddig homogén felekezeti mezőny szereplőinek jövőjét. Annyi azonban már bizonyosnak tűnik, hogy a Hit Gyülekezete is a történelmi egyházak között kap helyet.

Jövő hét elején kezdődik a kormánypártok által beterjesztett alkotmány-koncepció parlamenti vitája. A lóhalálában lezavart szövegezési szakaszok végterméke sajnos több olyan sebből is vérzik, melyek miatt nem alkalmas a kampányszlogenként hirdetett nemzeti egység megvalósítására: ideológiai síkra tereli az összefogás alapját, bebetonozza az akut társadalmi feszültségeket, és megkoptatja az állami túlhatalom fékrendszerét.

Orbán Viktor újabb csontot dobott az igazságszolgáltatás szereplőinek, amikor facebook oldalán meglebegtette, hogy a kormány tervei között szerepel a büntethetőségi korhatár csökkentése. Mivel a magyar társadalom büntetéspárti, ötlete annak ellenére népszerűnek bizonyulhat, hogy még egyetlen jobboldalhoz köthető szakértő sem vette védelmébe.