Tűzben edzett férfiak
2006. 08. 23.
Augusztus 8-a, este fél tizenegy. A mentőcsapat földön fekvő emberekbe
botlott, akiket a kijárat felé segített. Később újabb eszméletlen társukra
találtak, majd pár másodperc múlva a „füstpokol” legbelső bugyrában három
fiatalemberre bukkantak, akiknek az életét már a mentőautókban sem tudták
visszahozni. Kiss László – akit utoljára hoztak ki eszméletlen állapotban a
túlélők közül – lapunknak adott interjújában elmondta: „Miután megszólaltak
sorra az oxigén közelgő elfogyását jelző vészcsipogók, pánikba estünk. Nekem is
elfogyott a levegőm. Térdre estem. Tudtam, hogy ha a földön maradok, meghalok.
Minden erőmmel fölkeltem, léptem még kettőt, majd hirtelen valami fényeset
láttam az ajtóban, ami mintha felém mozdult volna. Elájultam.” Az alezredes
rádióján ez volt az utolsó mondat: „Gyertek már, vagy itt pusztulunk!”
Hibázott-e az a tűzoltó, aki azon az áron, hogy valakit kimentsen, ő veszett
oda?! Riportalanyunk szerint nem. Kiss László ma is mindent ugyanígy csinálna. A
tragédiát így magyarázza: ez is benne van a pakliban.