Fejtő Ferenc reményekről, félelmekről, választásokróli 

Fotó: Weisler Edina

Az 1994-ben Magyarországon is kirobbanó sikerrel megjelent regény, a Sorel-ház megejtően lírai, mint egy bölcs mese, felkavaró, mint egy sodró tempójú ballada, és olyan valóságos, mint amilyen valóságos, ahogy egy kortársunk élete, barátsága fölizzik vagy éppen kihuny mellettünk. Ez az önéletrajzi ihletés? családregény, ez az ember méltóságát hirdető remekm? a hetvenegy éves Salamon Pált egy csapásra a legnagyobb élő magyar írók egyikévé emelte. Egy télbe feledkezett, de még mindig pirosan lüktető muskátlit látva, vagy frissen kisütött libatepertő ízét érezve, vagy esti úszás után a révfülöpi stégen gyönyörködve a hegy mögött éppen lebukó napban érzem igazán: jó élni. Persze tudom, le lehet élni egy életet ilyen élmények nélkül is. Csak e nélkül minek. Ilyen a Sorel-ház is. Meg lehet lenni nélküle, csak nem érdemes. 

"Van egy család, ahol 14 évvel ezelőtt megszületett szívbetegséggel egy kisfiú. Betegsége mára olyan súlyossá lett, hogy csak szívátültetéssel menthető meg az élete. A döntésre jogosult Országos Kardiológiai Intézet nemet mondott a beavatkozásra. Ezzel a kisfiú halálos ítéletét írta alá. Az aláírók olyan emberek voltak, akiknek semmi közük a szívsebészethez. Gyuszika gyakorlatilag haldoklik." (Papp Lajos szívsebész professzor)

"Négy éve láttam a televízióban egy megindító híradást arról, hogy éheznek a gyerekek Észak-Koreában. Összeszorult a szívem: de jó lenne segíteni nekik. Fölvettem a telefonkönyvet, megkerestem az észak-koreai nagykövetség házát, majd elmentem és becsöngettem az utcáról." 

"Mintha egy robogó vonat előtt  álltam volna, és az utolsó tized  másodpercben – amikor már szinte  éreztem a bőrömön a mozdony hideg,  fémes érintését – hirtelen valaki  elrántott volna"

El tudod hinni azt, hogy Pintér Sándor mint főkapitány beül a szolgálati kocsijába, lemegy Kecskemétre, és kihoz Nógrádi Zsolttól százötvenmillió forintot egy zacskóban? Ez már fáj, ez elmebetegség.

Balatonfelvidék, Köveskál, Kornyi-tó. Egy kortalan, fehér hajú fazon rohangál összevissza, lovak ügetnek a dombról a tóig, majd vissza a gesztenyésig, naplementék, a lebukó nap utolsó sugarai a tavat pirossá égetik, közben katonák táncolnak körben a tó körül, a fehér hajú meg csak figyel, beszélget, becézgeti a színészeit, anekdotázik mindenkivel, sétál a falu girbegurba utcáin, nem a világot váltják meg, csak beszélgetnek a következő jelenetről, a holnapról, a boldogságról, csupa haszontalan limlomról, közben fürkészi az ősz hajú a másikat, a másik ember tekintetét, keres valamit, nem ideológiákat, eszméket, nem azt keresi, ami elválaszt két embert, hanem ami összeköt, azt az icipici közös alapot, amitől két ember egymásra mosolyog. 

Medgyessy Péter Fotók: Somorjai L. 

"Egészen különös esetnek lehettünk tanúi Fehér Anikó terhességénél. A tudomány mai állása szerint a magzat méhen belüli állapota reménytelennek ítéltetett. Ő ennek ellenére vállalta a szülést. Hite nem mindennapi módon segítette őt" – mondja dr. Sziller István, a SOTE I. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának adjunktusa.

"Magyarország ma egy olyan nyugatra akar eljutni, amit a nyugatiak maguk mélységesen megvetnek, gyűlölnek és utálnak" – mondta lapunknak a genovai tüntetéssorozat kapcsán feltett körkérdésére Tamás Gáspár Miklós filozófus. A több mint százezres tiltakozás fő okát Hankiss Elemér abban látja, hogy egy új nagyhatalmi rendszer van kialakulóban. A szociológus szerint "ebben az átalakulásban rengeteg a pozitívum, amelyek segítenek az élet kibontakoztatásában, és rengeteg a negatívum, sok területen rombol, mert növeli az ellentéteket és a különbségeket". Az országok, kontinensek fölött átnyúló új rend még nem ismeri azokat az intézményeket, szabályrendszereket, amelyek a konfliktusokat kezelni tudnák. Konrád György viszont úgy véli, hogy még mindig szerencsésebb, ha a világ vezetői egy konferencián leülnek tárgyalni egymással, mint ha háborúra készülnének egymás ellen. Ugyanakkor "a kapitalizmus attól még, hogy a kommunizmus megbukott, nem lett sokkal szebb" – tette hozzá Konrád. 

– Ha jól értem, itt arról van szó, hogy ezek a globalizációellenes csoportok azért emelik fel a szavukat, hogy a globalizációnak egy tágabb, kiterjesztettebb, bonyolultabb értelme-zésével próbálkozzanak azok, akiknek ezekre a folyamatokra befolyásuk van. Nem a harmadik világból érkező, nyomorult afrikaiak tüntetnek, hanem a jóléti államok középosztálybeli fiataljai: németek, franciák, ola-szok, spanyolok. De hát ez mindig így volt a történelemben, hogy az el-nyomott osztályok nem feltétlenül maguk artikulálták a saját elnyomatásuk problémáját. A globalizáció gyö-keresen átrendezi mind a nemzetállamokat, mind a személyes identitások kialakulását. Ebből a szempontból valódi szorongásokat kelt.– Milyen értékek mellett (vagy ellen) szólnak tulajdonképpen a tüntetések?– Nehéz erről absztrakt módon beszélni, mert itt vannak igenis valódi értékek, amelyeket veszély fenyeget, de vannak természetesen olyan értékek is, amelyek ebből az új helyzetből fakadnak. Olyan, mint egy fausti alku.– Tehát?– Tehát hoz is, visz is. Ezért kell némiképp megértéssel kezelni ezeket a megmozdulásokat, most nem az erőszakos részéről beszélek. Hogy egy európai államban éles lőszerrel lőnek tüntetőkre, azért az elképesztő.– Televízión keresztül úgy tűnt, mintha igazi háborús filmrészletet látnék. – Ennek nyilvánvalóan van egy tüntetési szubkultúra része is, de ha már az erőszakról van szó, ne felejtsd el, hogy itt egy hatalmas, állig felfegy-verzett erőszakszervezet áll szemben köveket dobáló egyetemistákkal. Az erőviszonyok tehát aligha kiegyenlítettek. Miközben én nem vagyok ennek a híve, azért azt látni kell, hogy most, a média vezényelte korban a dolog másképpen nem működhet. Tehát ha most 15-20 ezer egyetemista beszélget valahol a globalizáció problémáiról, az nem lesz hír. Azáltal, hogy kimennek és dobálnak, a dolog hírérték? eseménnyé válik, és ezzel  a dolog létezővé vált. A politika egyetlenegy dologra reagál, az erőre. És amíg ezek a csoportok nem mutatnak erőt, addig az általuk képviselt nézetek sem fognak megjelenni. Én nem vagyok a kődobálásnak meg a Molotov-koktélozásnak a híve, de az egész dolog azért azt is mutatja, hogy flexibilitás meg posztmodern állam ide vagy oda, azért a hagyományos államszervezet ezekre a formákra nemigen tud normális mértékben reagálni. Még egyszer mondom, éles lőszerrel lőni tüntetőkre, ez teljesen elképesztő! Az erőszakszervezetek alkalmazásával épp az az egyik jelentős probléma, hogy gyakran önjáróak lesznek, és ellenőrizhetetlen eseményeket indukálnak. Nem gondolom, hogy felsőbb politikai döntés lett volna, hogy mártírt kell kreálni a tüntetők számára. – Jónak vagy rossznak látod végül is, hogy a világ vezetői találkoznak?– Semmi rosszat nem látok abban, hogy találkoznak és beszélgetnek. Akár a G8-ak, akár az OECD-vezetők, akár az Egyesült Nemzetek Szövetsége, akár a Világbank. A kérdés az, milyen döntések születnek, és ezek mennyiben végrehajthatók. Annyit azért még gondolok, hogy van egy nemzeti méretek fölötti regionalizáció, aminek az EU csak az egyik része, az amerikai szerveződés a másik, Délkelet-Ázsiában is megfigyelhető ez a lazán, összefonódva szerveződő valami. E szerveződést, összefonódást a világkapitalizmusnak ez a borzasz-tóan felfokozott ritmusa, úgy gondolom, csak fokozni fogja. – Lehet alternatívája a tanácskozásoknak, megbeszéléseknek, összejöve-teleknek?– Talán csak az, hogy ne találkozzanak, de ez borzalmas lenne. Be-zárkózáshoz vezetne, az meg félreértések forrása lehetne. Ebből a szempontból metternichista vagyok. Tehát csak találkozzanak, sőt a kong-resszusokon táncoljanak is.

– Sok eredője van ezeknek a tüntetéseknek. Nem lehet azt mondani, hogy egy jól megszervezett hadoszlop egy világos ideológiai elképzelés jegyében menetel. Mint minden látványos, karneválszer? mozgalomnál, forradalomnál, rengeteg szimbolikus tartalmat kapnak különböző gesztusok. Ilyen értelemben egy közönséges balhénak induló balhé egyszer csak olyan jelentést vesz fel, amely egy kozmikus ellenállásszerűséget fejez ki. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a szegények lázadnak a gazdagok ellen vagy a jók a rosszak ellen. Van egy sereg olyan probléma, amit az emberek érzékelnek, és amely tulajdonképpen abból a kétségbeesésből vagy zavarból táplálkozik, hogy emberek milliói számára megfoghatatlanná, átláthatatlanná vált a demokrácia, a társadalom működése. Emberek milliói élnek azzal az életérzéssel, hogy semmilyen beleszólásuk nincsen életüket meghatározó dolgok alakulásába, azt érzik, fejük fölött döntenek róluk; ez az, ami ellen tiltakoznak. A környezetért való aggódásban is az emberekben az a konzervatív érzés dolgozik, hogy szeretném megtartani, amim van, szeretném megvédeni a környezetemnek a jelenlegi kereteit, de titokzatos erők ez ellen törnek. Ilyen primitív sémával lehet leírni sok olyan diskurzust, ami ennek kapcsán elhangzik. Az is egy aberrált aspektusa ezeknek a dolgoknak, hogy ezen forradalmi rituálék szerint lebonyolított akciók óriási, minden eddigit elsöprő médianyilvánosságban értékelődnek fel enynyire. Ezeknek a megmozdulásoknak van egy nagyon erős kispolgári jellege is – Franciaországban mindenképpen. Tehát a környezetvédelmi szempontok mellett egyre erősebben megjelenik a kistulajdonosoknak, a kis egzisztenciáknak a kétségbeesett küzdelme. Nem véletlen, hogy a kispolgári mozgalmakban nagyon sokszor lehet érzékelni szélsőjobb vagy szélsőbalos fejleményeket is. Ennek a hátterében az áll, hogy az emberek úgy érzik, ha még összefognak, sem képesek a saját eszközeikkel megvívni azokkal a titokzatosnak tűnő hatalmakkal, amelyek például áron alul begyűjtik a terméseiket. – Mit lát Franciaországban, a tüntetők között milyen arányban vannak az Ön által említett gazdák, az egyetemisták és az anarchisták?– Komoly szakadást látok az amúgy sem homogén tüntetők között. Végül is a tüntetők többsége békés tüntetésre indul és érkezik. Erre a rétegre aztán rászívja magát egy olyan balhéra, heccre képzett társaság, amely diszkreditálja ennek a csapatnak a mozgását.

Kelemen István, Torockó, 2001. június

Budapest, 2001. június 15., péntek (MTI) A Synergon Informatika Rt. vezető tisztségviselői tartózkodtak azon a Cessna 210-es kisrepülőgépen, amely csütörtökön este zuhant le Somogy megyében. A cég részvényeinek tőzsdei kereskedését 10 órától felfüggesztette a Budapesti Értéktőzsde, miután pénteken reggel értesítették a tőzsdét a társaság vezetőit ért balesetről. A Somogy Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság közölte, hogy a Zágrábból Siófokra tartó gép feltehetően felrobbant, amit hat utasa közül senki sem élt túl.