A csecsen gerillák elleni hadművelet egyre inkább az egyetlen kivezető útnak tűnik az elhúzódó orosz politikai válságból. Az elmúlt évek nehézségeiben megfáradt társadalom minden rétegében egyfajta konszolidálódás figyelhető meg. Ez vonatkozik a folyton marakodó politikai elittől kezdve az egyszer? emberekig mindenkire. Az országot, úgy tűnik, új erő forrasztja egységbe: a csecsen banditák felé irányuló gyűlölet. Moszkva legfőbb törekvése olyan új embereket juttatni a hatalomba, akik Csecsenföld jövőjét Oroszország keretein belül képzelik el.

"Meg fogjuk semmisíteni a terroristákat mindenütt, ahol csak felfedezzük őket" – Vlagyimir Putyin kormányfő tett ilyen kemény kijelentést a múlt héten. Ez nem volt puszta fenyegetőzés: megkezdődött az orosz szárazföldi támadás Csecsenföld ellen.

Az Oroszországban kibontakozó politikai válság egyre mélyebben és kiterjedtebben hatja át a kormány működését. Úgy tűnik, 1917 óta nem fordult elő ehhez hasonló. Moszkvában folyamatosan hallani hol az egyik, hol a másik magas rangú tisztségviselő, miniszter vagy éppen kormányfő leváltásáról. A politikusok lejáratására irányuló kampányok közepette pedig javában készülnek a hatalomváltás – vagy átmentés különböző forgatókönyvei. Eközben újra kezdődhet a csecsen háború is: Oroszország csütörtökön kétszer is bombázta Csecsenföld fővárosát, Groznijt.

Az Oroszországban kibontakozó politikai válság egyre mélyebben és kiterjedtebben hatja át a kormány működését. Úgy tűnik, 1917 óta nem fordult elő ehhez hasonló. Moszkvában folyamatosan hallani hol az egyik, hol a másik magas rangú tisztségviselő, miniszter vagy éppen kormányfő leváltásáról. A politikusok lejáratására irányuló kampányok közepette pedig javában készülnek a hatalomváltás – vagy átmentés különböző forgatókönyvei. Eközben újra kezdődhet a csecsen háború is: Oroszország csütörtökön kétszer is bombázta Csecsenföld fővárosát, Groznijt.

"Oroszországot védjük. Mások támadtak ránk. Ezért meg kell szabadulnunk az előző évek szindrómáitól, így például a bűntudattól is. Nem szabad, hogy ez nálunk előforduljon" – mondta Putyin orosz kormányfő a Dagesztán elleni újabb támadás tetőpontján. Mint ahogy augusztusban, ezt az inváziót is Csecsenföld területéről indították. Egy héttel később, az Állami Duma előtti felszólalásában Putyin elismerte, hogy a kormány és a tisztek tudtak a második támadás előkészületeiről, mégsem mértek rájuk megelőző csapást. De miért? Sokak szerint a Csecsenfölddel szemben érzett bűntudat akadályozta meg őket ebben.

Hogyan lehetséges, hogy elveszítettük az egész körzetet? Miért van az, hogy a zárt katonai településeken történik a legtöbb terrorcselekmény? – ilyen kérdésekkel fordult Jelcin elnök szeptember 7-i találkozóján az új orosz miniszterelnökhöz, Putyinhoz a Kremlben.

Augusztus 31-én az egyik orosz állami televízió-csatorna, az ORT hírműsora közölte, hogy a Nemzetközi Valutalap nem támogatja az USA-ban kirobbant üzleti botrány elmélyítését, amelyet újabban "Russiagate-ként", azaz "Oroszországgate-ként" emlegetnek. Camdessus, az IMF feje kijelentette: "A lopás ténye nem bizonyított, bár a tőkekiáramlás ténye Oroszországból nyilvánvaló."

Lehet, hogy bizonyos történelmi körülmények összejátszása esetén lett volna lehetőség elkerülni a több mint ötvenmillió emberi életet követelő háborút. Ám Európa vezető országainak belpolitikai helyzete és a húszas-harmincas évek nemzetközi viszonyai nem a békés egymás mellett élést segítették elő. A második világháborúban részt vevő országok túl sok kielégítetlen ambíciót és történelmi sebet hordoztak – emellett igéző politikai tanokat és hamis geopolitikai elképzeléseket is.

Amikor a világ egy része türelmetlenül várta, hogy a Hold eltakarja a Napot, Oroszországban két nappal korábban már lezajlott a napfogyatkozás. Ez azonban politikai jelleg? volt. Elsősorban az oroszokat érintette, bár a világ különböző részeiről is jól látható volt. Eme látvány nem kevésbé érdekes, mint az, amikor az egyik égitest eltakarja a másikat. Addig, amíg a napfogyatkozás esetében minden matematikai pontossággal kiszámítható és érthető, az orosz politikai változások okait csak találgatni lehet.

A novoszibirszki zsinagóga irodáját Purim ünnepén dúlták fel Fotó: Kommerszant

Az orosz képviseloválasztások elokészületei ismételten bizonyítják a régi politikai aforizmát: Minden változtatásra csak azért van szükség, hogy semmi ne változzék. Már most látszik, hogy alapjában ugyanazok az emberek fognak bekerülni az Állami Dumába, akik az elmúlt tíz évben meglovagolták a demokratizálási hullámot.

Egy ötvenezres lélekszámú városka Oroszországban kicsinek számít. Bárhogyan is titkolóznál, mindig többet tudnak rólad, mint gondolnád. Féléves külföldi tartózkodás után hazatértem meglátogatni a szülőföldemet.

Egy ötvenezres lélekszámú városka Oroszországban kicsinek számít. Bárhogyan is titkolóznál, mindig többet tudnak rólad, mint gondolnád. Féléves külföldi tartózkodás után hazatértem meglátogatni a szülőföldemet.

Siker a politikában, komoly eredmények teljes hiánya gazdasági kérdésekben – ilyen eredménnyel zárult Oroszország számára a Nyolcak találkozója. Annak ellenére, hogy Moszkva és a Nyugat kapcsolata az utóbbi időben jelentősen romlott a balkáni konfliktus miatt, és kísérlet történt arra is, hogy Oroszországot az európai és világpolitika perifériájára szorítsák, a kölni találkozó orosz szempontból sikeresnek mondható.

Moszkvában különös figyelmet szentelnek a Biztonsági Tanács megoldási tervének és a békemegállapodás feltételeinek, melyet Németországban a "Nyolcak" képviselői dolgoztak ki. Az oroszokat nem csak Jugoszlávia sorsa érdekli. Arról is szó van, hogy Oroszország diplomáciai erőfeszítései nem hiúsulhatnak meg, s ebből következik, hogy az ország tekintélyét még egy alkalommal nem érheti vereség nemzetközi szinten. Maguk az oroszok sem egyértelműen ítélték meg országuk béketeremtő erőfeszítéseit. Sokan úgy tartják, hogy Moszkvának nem sikerült érvényesítenie érdekeit és újból elvesztette a lehetőséget. Múlt héten nagy bonyodalmat okozott, amikor Haritonov, az Agrárpárt elnöke bejelentette, hogy "Csernomirgyin kicsiben megismétli az 1938-as müncheni egyezményt". Utána a baloldal nyíltan meggyanúsította Jelcin balkáni megbízottját Oroszország, illetve Jugoszlávia érdekeinek elárulásával, és javasolta, hogy váltsák le az orosz delegációt. Június 9-én, amikor a Biztonsági Tanács elkezdte vizsgálni a "Nyolcak" javaslatát, a duma kimondta, hogy az orosz delegáció nem tanúsított megfelelő határozottságot a tárgyalásokon. Hozzá kell fűznünk, hogy az oroszországi baloldaliak kezdettől fogva szkeptikusan néztek Csernomirgyinre. Mikor az első reménykeltő eredménnyel Belgrádból visszatért, a küldöttek nagy része nem kívánta meghallgatni beszámolóját a dumában. Szeleznyev, a duma házelnöke Csernomirgyint gúnyosan "békegalambnak" nevezte. Bár sok tekintetben éppen Csernomirgyinnek köszönhető, hogy a balkáni válság békés úton történő rendezése újból szóba jöhetett, a tárgyalások eredményei Oroszország-szerte komoly vitákat eredményeztek. Lukin, az ebben a kérdésben illetékes dumabeli bizottság elnöke azzal vádolja a NATO tábornokait, hogy a saját győzelmükként akarják elkönyvelni azt, hogy a délszlávokra elfogadhatatlan politikai feltételeket kényszerítenek. Az antikommunista Borisz Berezovszkij szerint viszont a tárgyalások eredménye az oroszországi diplomácia sikere, amelyben Csernomirgyin aktív szerepet játszott. Zjuganov, a kommunisták vezetője éppen az ellenkezőjében biztos, és Csernomirgyint "szuperprovokátornak" nevezi. Jelcin visszahívásának kezdeményezője, Iljuhin még hozzáteszi, hogy a különmegbízott "tehetségtelen diplomata", és aki benne bízott "kezdettől fogva kudarcra volt ítélve". Csalódásának nemcsak a baloldal, hanem néhány katonai szakember is hangot ad. Köztük a tárgyalásokon részt vett Ivasov tábornok is úgy gondolja, hogy a jugoszláv erők Koszovóból történő kivonása az ott élő szerb tömegek kiirtásához vezet. Ivasov szerint az oroszországi delegáció engedményeket tett és függőségbe került a NATO-tól. Oroszország kitartása mindenesetre meghozta a maga gyümölcsét: a rendezés az ENSZ, és nem a NATO égisze alatt megy végbe. Az USA beleegyezett a szerb erők egy részének Koszovó határterületeinél való megtartásába. Az oroszországi csapatok bevonulnak Koszovóba és nem esnek a NATO fennhatósága alá. Számuk elérheti a 10 ezer főt. Valószínű, hogy fő feladatuk az ott maradt szerbek védelme lesz.

"Az emberek mennek, az eszmék maradnak" – így lehetne jellemezni Oroszország külpolitikáját Jevgenyij Primakov leváltása után. Tavaly december 21-én, az USA Irak ellen végrehajtott hadászati csapását követően, Oroszország álláspontja ellenére Primakov bejelentette, hogy szükség van egy Moszkva–Peking–Delhi geopolitikai háromszög létrehozására. Minden jel arra mutat, hogy az elkövetkező évek orosz külpolitikájának alapelve ez marad, valamint ezzel egyidejűleg az Amerikától és a Nyugattól való elhidegülés lesz.

A legutóbbi események újból bebizonyították, hogy menynyire nehéz dolog a politikai előrejelzés Oroszországban. Ennek oka többnyire az, hogy a "játékosok" jelentős része nincs tisztában a helyzetével, és emiatt vagy irreálisak a terveik, vagy összekeverik álmaikat a valósággal, vagy pedig egyszerűen blöffölnek.

Jelcin elnök megtartotta szokásos évi beszámolóját a szövetségi gyűlés előtt, amelynek a balkáni helyzetnek szentelt bevezető része az "Oroszország korszakok határán" címet viselte. Jelcin kiemelte, hogy a NATO az ENSZ Biztonsági Tanácsának megkerülésével döntött a bombázás mellett. Az akció miatt az egész nemzetközi joggyakorlatot fenyegetés érte, mondta, majd hozzátette: "Igyekszünk megőrizni a világot a széteséstől, de fő feladatunk a saját országunkat megvédeni ugyanettől. Nem engedem, hogy háborúba rántsanak minket."