Az orosz állam újra ütést mér az oligarchákra. A sorozatot Guszinszkij és Berezovszkij kezdte, most a Jukosz és a Rosznyefty vezetőin a sor. Előző számunkban bemutatott óriáscégek kálváriája tovább folytatódik, gazdasági elemzők attól tartanak, az erőteljes állami fellépés következtében kivonulhatnak a tőkések Oroszországból. 

Komoly erősítésbe kezdett a magyar piacon az orosz olajipari óriás, a Jukosz: a közelmúltban a Mollal aláírt szerződés értelmében az elkövetkező tíz év során 72 millió tonna orosz olajat szállít a hazai piacra, mintegy 10 milliárd dollár értékben. Tekintet nélkül arra, hogy a Jukosz évek óta szállít kőolajat Magyarországra, az új szerződés – főleg hatalmas keretösszege miatt – fokozott érdeklődést váltott ki mindkét ország közvéleményében. Az öröm nem felhőtlen, a Jukosz első számú vezetőjét, Mihail Hodorkovszkijt a szerződés aláírása óta rendőrségi idézések, házkutatás, iratlefoglalások érik.

Július ötödikén Moszkvában terrorista robbantások rázták meg a várost. Azonnal életét vesztette tizenegy békés civil, és több mint ötvenen kerültek különböző sebesülésekkel kórházba. Kedd estére további három sérült halt meg. Bár ezek a borzalmak az orosz társadalom számára csak a soron következő sokkot jelentették, a szombati terrortámadás új korszakot nyithat Oroszországnak a terrorral folytatott háborújában.

A szovjet idők óta nem volt még ilyen: Moszkvában június 23-án letartóztatták az igazságszolgáltatás jó néhány magas rangú tisztviselőjét, akiket a köznyelv máris "rendőrmilliomosokként" emleget. Már maga az akció lefolyása is példátlan volt. Hatszáz ember vett részt benne – a titkosszolgálatok, a Főügyészség és a Belügyminisztérium védelmi osztályának munkatársai –, valamint a híres antiterrorista elitalakulat, az Alfa.

"Álláspontunk nem ismeretlen: ellenezzük a tömegpusztító fegyverek terjesztését – mindenekelőtt az atomfegyverekét. Noha együttműködünk Iránnal az atomágazatban, ez kimondottan békés célokkal és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrzése alatt történik" – nyilatkozta Igor Ivanov orosz külügyminiszter június 17-én az indiai külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen, és kifejezte reményét azt illetően, hogy Irán egy kiegészítő egyezményt is aláír majd, így "az IAEA kontrollja az összes iráni atomlétesítményre kiterjedhet". Ez sokban segítene eloszlatni bizonyos aggodalmakat – tette hozzá.

Amnesztiát hirdettek a Csecsenföldön harcoló, illetve korábbi harcokban részt vett katonáknak Oroszországban. Az Állami Duma határozata június 7-én emelkedett jogerőre, június 9-én pedig az orosz sajtó arról számolt be, hogy huszonnyolc harcos békés körülmények között megvált fegyvereitől, és kilépett a törvénytelen fegyveres alakulatok soraiból. Noha az utóbbi hónapok során ez volt a legnagyobb létszámú, magát megadó csoport, korai lenne az amnesztia sikeréről beszélni.

Május végén, június elején Szentpétervár alapításának 300. évfordulóját ünneplő grandiózus rendezvénysorozat volt Oroszország legfontosabb belpolitikai eseménye. Sőt, igazából túl is lépett a belpolitika keretein – az ünnepségeken legalább negyven ország vezetői voltak jelen, ezenkívül számos külföldi turista. A két fő esemény, ami a második legnagyobb orosz várost a világpolitika porondjára emelte, az Oroszország–EU találkozó, valamint a következő napon rendezett Putyin–Bush tárgyalás volt. 

Május 16-án Vlagyimir Putyin elnöki üzenetet olvasott fel az orosz parlament mindkét házának együttes ülésén. Putyin országértékelő beszéde az ország állapotát, a fejlődés menetét és a közeljövő perspektíváit elemezte. Mivel Oroszország elsősorban elnöki, és nem parlamentáris föderatív köztársaság, az elnöki üzenet – melynek tradícióját Borisz Jelcin alapozta meg tíz évvel ezelőtt – a napi politika szempontjából az állam alapdokumentumai közé tartozik, így minden kijelentését árgus szemmel vizsgálják a politikusok és az újságírók.  Az üzenet azt a látszatot kelti, mintha az elnök el akarna számolni az elmúlt három évvel, néhány állítása pedig különösen nagy érdeklődést váltott ki. "Az elmúlt év eredményei a három éve elkezdett munka gyümölcsei. Ez alatt a három év alatt nemcsak a romokat takarítottuk el, hanem bizonyos pozitív eredményeket is elértünk" – jelentette ki Putyin már a beszéde kezdetén.

"Fekete hétfő" – így jellemezte május 12-ét az orosz média. Ez volt az oroszok által annyira kedvelt májusi ünnepek utáni első munkanap. Elseje és másodika volt a Tavasz és a Munka Napja (azelőtt a Dolgozók nemzetközi szolidaritásának ünnepeként jegyezték), míg kilencedikén Oroszország fasizmus feletti győzelmét ünnepelték. A Győzelem Napjának ünneplése gyakorlatilag vasárnapig eltartott – hétfőn pedig máris egy másfajta háború került a figyelem központjába: a terroristák hadviselése a békés civilek ellen...

Vigyázat, külföldiek – az utóbbi években mind Magyarországon, mind Oroszországban gyakran találkozhattunk ezzel a könyvecskesorozattal, amely egy-egy népnek, köztük "ezeknek a furcsa oroszoknak" a szokásait, mentalitását ismerteti meg az érdeklődővel. Ez utóbbinak az Ünnepek cím? fejezetében olvashatóak a következők: "Oroszország határain kívül kevesen emlékeznek meg arról, hogy a második világháború idején 375 ezer brit, 251 ezer amerikai – és közel 30 millió szovjet ember halt meg. Az oroszok, kiváltképp a veteránok azonban emlékeznek, és igencsak kijönnek a sodrukból, amikor valaki vitatni próbálja a Szovjetunió szerepét a németek feletti győzelemben. A Győzelem Napját katonai díszfelvonulással ünneplik, amely a legnagyobb méret? téren, a moszkvai Vörös téren zajlik."

A múlt hétvégén a világ több országán is végigsöprő háborúellenes tüntetéshullám Oroszországot is elérte – a tüntetők összlétszáma azonban itt alig tizenegyezer volt, ami nagyon csekélynek mondható az ország méreteihez képest. Az orosz politikusok ezt azzal magyarázzák, hogy noha a lakosság túlnyomó többsége nem ért egyet a katonai megoldással Irakban, most azért nem mentek ki sokan az utcára, mert a politikai aktivitás alábbhagyott Oroszországban. Egy dolog otthon politizálni, és más dolog kivonulni az utcára, nem is beszélve a zord orosz télről – teszik hozzá. 

Akárhogyan oldódik is meg az Irak körül kialakult patthelyzet, az egyre nyilvánvalóbb, hogy az ügyet övező feszültség elvi irányváltásokat eredményez a nemzetközi politikában. Szinte már nem is az a fő kérdés, sikerül-e megdönteni a Szaddám-rezsimet. Jól jelzi mindezt a NATO helyzete: politikai elemzők egyetértenek abban, hogy a szervezet 1949-es megalakulása óta nem élt át olyan meghasonlást, mint ami mostanában tapasztalható tagállamai között. Ez leleplezi az európai nagyhatalmak törekvését arra, hogy Amerika egyenrangú felekként számoljon velük. Franciaország, Németország, valamint a hozzájuk csatlakozó Belgium döntése mögött – mely szerint nem sorakoznak fel Amerika és Nagy-Britannia mellett a Bagdad elleni támadás esetén – legalábbis ez húzódik meg.

"Oroszország úgy véli, még nincs kiaknázva az iraki válság minden megoldási lehetősége; a szakértőknek több időre volna szükségük munkájuk folytatásához" – hangzott el január 29-én az orosz ORT tévé hírműsorában, a kormány hivatalos állásfoglalásaként. Rögtön ezután Bush elnök kongresszusi beszédéből hallhattunk idézetet, mely szerint Amerika továbbra is nemzetközi támogatást keres Szaddám Huszein rezsimjének megdöntéséhez. Az elnök azt is megjegyezte, hogy "az Egyesült Államok fő irányelvei nem függhetnek más nemzetek döntésétől". 

Az idei tél beköszöntével körülbelül egymillió ember találta magát szembe fűtési problémákkal Oroszországban. Többnyire ők azok, akik központi fűtéses, többemeletes házakban laknak – a vezetékek és kazánok meghibásodásai miatt ezeken a helyeken a nulla fokot sem éri el a hőmérő higanyszála. Az emberek kétségbeesetten próbálnak valami meleget csiholni – általában a gáztűzhely segítségével –, ha éppenséggel nem fagyott be a gáz is a csövekben, mert ilyen is van.

Az utóbbi napok fő híre, mely értelmében Észak-Korea kilépni készül az atomcsend-, illetve atomsorompó-egyezményekből – tehát ezentúl nem tartja érvényesnek magára nézve a nukleáris kísérletek, és az ilyen fegyverek terjesztésének tilalmát – nagy riadalmat okozott világszerte. A helyzet igen kényes; nem is annyira egy újabb fegyverkezési hajsza, vagy egy terrorista-állam létrejöttének veszélye miatt. Inkább arról van szó, hogy újra át kell értékelni Oroszország és Amerika befolyási övezeteit a világban.

"Személy szerint én úgy gondolom, a nullával egyenlő annak valószínűsége, hogy Irak atomfegyverekkel rendelkezik. Ami pedig a vegyi-, illetve biológiai fegyvereket illeti, természetesen a nemzetközi szakembereknek folytatniuk kell a munkájukat, majd közös – hangsúlyozom, közös – döntést hozni. Nem támogatunk semmilyen egyoldalú lépést." 

A moszkvai túszdráma eddig még soha nem tapasztalt mérték? aktivitásra késztette az orosz kormányt; a közélet legkülönfélébb szféráiban – mint például a politika, a diplomácia, a jog és a média – nagyban folyik a terrorizmus elleni kampány. Egyedül a hadseregben figyelhető meg némi visszafogottság, ami persze nem jelenti azt, hogy hamarosan nem ők lesznek újra a főszereplők. A csecsenföldi háború történetében új fejezet vette kezdetét, egy olyan periódus, ami leginkább a moszkvai színház túszejtői elleni kommandós bevetésre hasonlít.

Szeptemberben volt harminc éve, hogy a müncheni olimpián palesztin terroristák foglyul ejtettek tizenegy izraeli sportolót. A kiszabadításukra indított német akcióban mind a tizenegyen életüket vesztették. Az elfogott terroristákat a német kormány egy hónappal később szabadon engedte egy eltérített Lufthansa-gép utasaiért cserébe. 1979-ben a mekkai nagymecsetet elfoglaló és mintegy ezer túszt ejtő iszlámista terroristákat francia és szaúdi biztonsági erők támadták meg. A mentőakcióban 250-en haltak és 600-an sebesültek meg. 

A napokban Budapesten tartott előadást Nyikolaj Smeljev, a moszkvai Európa Intézet igazgatója, országos hír? közgazdász, és Andronyik Migranyán, a nem kevésbé híres politológus, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének professzora és az Elnöki Tanács tagja. Mindketten a gorbacsovi peresztrojka idején tűntek fel, mikor cikksorozatot jelentettek meg arról, "Hogyan tegyük rendbe a Szovjetuniót?", amelyet később "Hogyan tegyük rendbe Oroszországot?" címmel folytattak. A két tudós két különböző nézőpontot képvisel Oroszország jelenlegi helyzetét, de jövőbeli lehetőségeit illetően is.