Először is: a Biblia nagyon súlyosan elítéli az asztrológia minden formáját,
halálos bűnnek tekintve azt, így a bibliakutatók szerint teljesen valószínűtlen,
hogy a Messiás megszületését Isten bárkinek is így jelezze, vagy hogy a Szentírás
ilyesmiről beszámoljon.
De még ennél is nyomósabb a csillagászati érv: lehetetlen, hogy két bolygó ilyen
együttállása két éven át tartson, megszűnjön, majd újra létrejöjjön – márpedig
a bibliai beszámoló szerint "Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan
megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét", majd pedig "kiküldvén megöletett
Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon
alól, az idő szerint, amelyet szorgalmatosan tudakolt a bölcsektől." A fényjelenség
tehát egy kétéves időtartam alatt jelentkezett többször is.
Másodszor: ha bolygók
együttállásából keletkezett volna a csillag, akkor nem mozoghatott volna úgy,
ahogyan azt az Újszövetség leírja: "és ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak,
előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek
vala". Bár a bolygók ún. "retrográd" mozgása miatt előfordulhat, hogy
mozognak, megállnak, majd az ellenkező irányba indulnak el, ezt a táncot egyszerre két
bolygó egymás mögött állva nem képes ellejteni: e csillag intelligens mozgására
tehát ez nem ad választ. Sem arra, hogy először kelet-nyugati irányban mozogjon
(Perzsiától Izrael felé), azután észak-déli irányban (Jeruzsálemtől Betlehem irányába).
A betlehemi fényjelenség tehát nem magyarázható asztronómiai okokkal – hátterében
valami mást kell keresnünk. (R. T.)
1998. 12. 19. (II/51)
