Ez a kannibalisztikus, trágár történet valójában nem a Disney filmgyár "alkotása", azonban erről a furcsa női alakról lett a Piroska és a farkas cím? mese "kicsi Piroskája" mintázva. A történetnek már rengeteg változata, átirata született, mindig az aktuális kornak megfelelő burkolt üzenettel töltve. Az első "meseváltozat" 1697-ben Charles Perrault tollából született meg. Ez a XIV. Lajos korabeli változat a bíróságon elítélt nőket figyelmeztette. A mese főhősnője akkoriban piros ruhába öltözött utcanőt alakított. A történet egy újabb változatát a Grimm testvérek készítették el 1812-ben. Itt már a gyerekek felé irányult a mese üzenete. Arra figyelmeztettek, hogy a helyes útról nem szabad letérni. A Grimm testvérek egy új elemet szőttek a mese szálába: egy vadász menti meg Piroskát. A történet végén pedig a kislány kövekkel tölti meg a farkas hasát, aki így meghal. Érdemes itt megjegyezni, hogy a Grimm testvérek voltak azok, akik meséjükben levágták Hamupipőke mostohatestvéreinek sarkát, hogy beleférhessen lábuk az üvegcipőbe.
1943-ban és 1977-ben a Piroska és a farkas újabb változataival ismerkedhettek meg az olvasók. Természetesen ezek az átiratok sem hanyagolták a trágár elemeket. Mindezek után méltán kérdezhetjük: tényleg gyerekeknek szóló, ártatlan meséről van szó? (Newsweek – Meleg Viktória)
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
2002. 10. 04. (VI/40)
