– Tisztelt Fefe, Önről azt mondják, civilben szerény ember.
– Ja, há vágom a cuccost séróbó, dzsanázod, ecsém?
– Nem gondolja, hogy a könynyen jött siker kicsit felelőtlenné teheti?
– Kamelom a búrádat papa, nemis fogok itt burcsázni, mint a nóném palik, az
első lébő megvettem az ányócas verdát, aszt annyi.
– Jó Önt hallgatni. Ezt tanulta, vagy belülről jön?
– Ne vetíccsé apu, ha nem bírod a vakert, mommeg secperc alatt, aszt ne
variájjá!
– Éppen ellenkezőleg, nagyon is tetszik. De hogy telnek a napjai?
– Lemegyünk terembe, aszt gyúrunk mint állat, aszt jöhet a szoli. Mútkó
majnem megborútam, azvót a szitu, hogy jövök ki a szolibó, aszt valami falvédő
vagy fajvédő csákók ott pattogtak, levettem, hogy meleg a pite. Mondom,
lehidalok, mondom. Asziszitek, mondom, hogy remegek, mint családi fotó a
traktorablakba? Aszt élbő belengettem egy-két olyan lángost, hogy keringtek,
mint atom a szénbe.
– Ön igazán sokoldalú személyiség: nyelvészet, sport, emberi jogok védelme.
Hogyan tudja mindezt integrálni?
– Kajakbó vágom, kistáska. Nyomatom a lónyálat ezerre, az tutkeráj, mégse
vagyok agyilag keszeg. Há valamibő csak összejött a fullos kéró, meg a
százötven cenyás plazmatévé, csipázod?
– Nem gondolt még arra, hogy egyetemi órákat is adhatna?
– Órákat? Abbó kiszátam öregdzsem. Most ittapirosba nyomom, az megy, mint
erőmű. De zsé nékű neked se vakerálok tovább, kiscsávesz, úgyhogy virícs-csá,
me lekaplak, mint kvízjátékba a lexikont.
– Sajnos újságunk költségvetési kerete nem teszi lehetővé, hogy
– Behidalok öcsisajt, én nem kamázom, ha levesznek, csengecc, vagy tipegjé!
– Vettem az adást Fefém, a lóvé felejtős, de sokat tanútam tőled, tök baró
vót, és zsírsirály a dumád, úgyhogy oxigén, csőváz!
– Én is köszönöm a beszélgetést, tisztelt szerkesztő úr, és szeretném
kifejezni, hogy rendkívül mély benyomást gyakoroltak rám az ön választékos
stílusú, mély empátiáról tanúságot tevő kérdésfeltevései. Úgy érzem, sokat
változtam az elmúlt néhány percben, ezért részemről eltekinthetünk a dolog
financiális részétől, úgyhogy szióka, csákány, akarom mondani a viszontlátásra!
2006. 09. 15. (X/37)
