Különben is, Margitka, a szigorító programok korát éljük! Mond ez magának valamit: kényszervágás? Én is meg vagyok lőve. Tudja maga, milyen nehéz öt autót fenntartani? Egy tízes alatt már nem is lehet tankolni, plusz kötelező, súlyadó. Mi az, hogy legalább a bérletpénzt adtam volna? Margitka, most lett kész a wellnessparkom, tudja: szoli, szauncsi, jakuzzi, medence. Vállalkozónként egy-egy vagyon, ne tegyen tönkre! Hogy mi ... étkezési utalvány!? Margitka, mondja meg, miből? Nekem is el kell tartanom a családom, öt éhes szájat kell nap mint nap étterembe vinnem. Ott az étkezési tanácsadó, a tréner, a mobil, a plazmatévé, a bejárónő, magántanár, biztonsági őr, sofőrök, a kertész. Ráadásul ott a feleségem. Az asszonynak is kell valamicskét adnom: pedikűr, manikűr, plasztikai sebész, fodrász, szépségszalon, varrónő, fogtechnikus. Ajándékba sem vihetek neki valamilyen vacakot. Gondoljon bele: egy-két nerc vagy brill vagy jacht, és lőttek a zsebpénzemnek. Hogy nyaralási csekk – honnan? A haverokkal csak el kellett mennem afrikai vadászatra! Ha meg már ott vagyok, csak átugrottam Dél-Amerikába, onnan meg északra. Margitka, ne legyen olyan mohó! Nem szeretem az elégedetlen alkalmazottakat...
2006. 09. 15. (X/37)
