Budapesten hétévesen csatlakoztam a Tatáron Túliak (Tatu) szervezetének
oktatási részlegéhez, ahol delavár muvészettörténetet és apacs mufordítást
tanultam. Hét és fél éves koromban summa cum laude végeztem el a képzést,
melynek következményeképpen ösztöndíjjal felvételt nyertem a Józsefvárosi Yogi
Egyetemre. 1996-ban viszont, elsoéves Yogi hallgatóként, elbocsátottak az
egyetemrol egy Mindenellenes szemináriumon tett lagymatag megnyilvánulásomért.
Az elbocsátás után újra próbálkoztam, ám ekkor már a Pesterzsébeti
Trappistarendi Foiskola laikus szakára jelentkeztem. A foiskola elvégzése után,
2000-ben tagja lettem a Magyar– Filiszteus Kisebbségi Rozmárszelídítok
Szakszervezetének, de két évvel csatlakozásom után fog- és kézmosási rituálékkal
kapcsolatos megoszlások okából rögtön távoznom is kellett. Ezután megkaptam
addigi életem legjobb szakmáját: a logisztikai szakbarbárhelyettesi posztot egy
afrikai cégnél. 2004 februárjában kísérletet tettem a C típusú középfokú bantu
nyelvvizsga megszerzésére, de a vizsga székhelye körüli eros széllökések miatt a
vizsga idopontját márciusra kellett halasztani. Márciusban viszont a
Richter-skála szerinti kilences erosségu földrengés és némi szökoár akadályozta
meg a nyelvvizsgázást, melynek következményeképpen egy áprilisi idopontot
kellett választani. Áprilisban bozóttuz és intenzív tapírinvázió szólt közbe,
így kénytelen voltam egy új, májusi dátumhoz igazodni. 2005-ben munkahelyet
változtattam. A rózsadombi nyestfilézo üzem vezetésébe kerültem, ahol máig is
dolgozom. Az érdeklodési köröm elsosorban a sportokra terjed ki, kivéve ha le
van vágva körömcsipesszel. A sporton belül is foként a nehézsúlyú borotválkozás,
a szimultán pirospacsi és a fedett pályás tetofedés foglalkoztat, melyekbol
megemlítendo, hogy idén két aranyérmet is nyertem. Az üzemben való munka óta
rengeteg idot szentelek Szent Elek életmuvének behatóbb tanulmányozására,
illetve a filozófiai jellegu gondolkodásra. Az elmúlt idoben pedig számtalanszor
elmélkedem azon, hogy talán engednem kellene ama belso késztetéseknek, melyek
arra szólítanak fel nap mint nap: költözzek vissza most, önéletem rajzásának
virágkorában szüloföldemre, Gyapjasröfögére, és töltsek el újra pár évet otthon,
békében, a farkasokkal.
Kalim Pál
2006. 10. 27. (X/43)
