Álljunk a sarkunkra! – Északi-, Déli-sark (ősi magyar földterületek) –, és
mondjunk nemet a rögidegen antiszkítánus pánurbanizált bankelit gyökértelenítő
Mc-izációjának, mely kamatlábbal tapossa szuveníritásunkat. Megtámadhatatlan
érvelésünk során az ezután következők az eddigieket, míg az alábbiak a fentieket
fogják igazolni.
A kelta–germán eredet mellett érvelőknek maga az angol szó is öngól, hiszen
mongol kalandozása során népünk gyakran használta – az Afrikában egyébként ma is
divatos – ngól kifejezést
, valamint a lefejezést. Legkorábbi magyar eredetre
az „early” szó tekint vissza. Jelentése: korán, mert mikor őrli a háziasszony a
kávét, ha nem korán reggel, vagyis őrli mónink, ami a szó alkotójának Móni nevű
feleségére utal. Apropó korán. Liftha Fejbeszáll Leszhaddelhadd arab nyelvész,
ha későn is, de felismerte a szó magyar eredetét.
De honnan is jöttek a nyilaikról oly jól ismert magyarok? Erre a kérdésre a
térképen látható nyíl, valamint a nyíl szó angol megfelelője, az „arrow” ad
választ: Honnan jöttek? Hát arró. A La Manche csatornán ma is láthatunk Car
Ferry feliratú autószállító kompokat. Biztos kitalálták a megfejtést. A La
Manche-hoz érkezve, az egyik magyar vezér, látva a kényelmes átkelési
lehetőséget, így szólt barátjának: „Itt átúsznod kár, Feri!” Pedig úszni jó,
különösen nyáron. A nyár, summer, sumér névre utal, ahonnan a szkíták is
származnak. És ha a csatornán átkelve Angliába tartunk, az állítólag angol sport
magyar gyökerét bizonyítandó, figyeljünk csak egy kicsit a futball szóra. A
magyar fut szóból képződött, vagyis a futból. A hi-tech korunk elkényelmesedett
társadalmának kifejezése, melyben a technika az eltunyulás, a háj kialakulását
szolgálja. Bezzeg a low-tech az alacsony technika, vagy – ahogy a magyarok
mondták – a ló-tek, az megdolgoztatta az izmokat. A hi-hoz hasonló hangzású sky
jelentése ég, és ha valami ég, a szkályha eredménye, vagy a soft, ami lágy, mint
a szaft.
És végül megdönthetetlen érvelésünk záró akkordjaként búcsúzzunk a
világnyelvektől stílszerűen egy latin eredetű köszönéssel: Asztala Viszta. (Tom
Page)
2006. 11. 10. (X/45)
